"Ez művészet!": Interjú Magyar Hajnal énektanárnővel, a rock és metal zene énekesnőiről

írta Hard Rock Magazin | 2011.01.09.

Talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy magazinunk 2010-es évének egyik legolvasottabb, legsikeresebb és legérdekesebb cikke az az interjú volt, amit Chiovini Márta énektanárnővel készítettünk, hogy utánajárjunk: hogyan értékeli egy szakmabeli profi a rock és metal rajongók által nagyra tartott, olykor már-már fetisizált énekesek produkcióját. Úgy gondoltuk, hogy ez egyszeri alkalom lesz, ám magazinunk egyik lelkes olvasójának, Savafannak a kezdeményezésére belefogtunk a „második körbe” és ezúttal a híres énekesnőket vettük górcső alá Magyar Hajnal énektanárnő segítségével. Habár az alanyok mások, egy valami nem változott: az énekteljesítmények minősége. Olyannyira, hogy olyanokról is kiderült, hogy nem akármilyen képességekkel rendelkeznek, akiket esetleg a rajongók eleinte nem fogadtak kellő nyitottsággal.

Mivel teljes objektivitás csak a mesében létezik, így nem is törekedtünk rá. A célunk az volt, hogy objektív, énektechnikai alapokból kiindulva értékeljünk énekesnőket, teljesítményüket, figyelembe véve életkorukat, munkásságukat, pályaváltozásaikat, iskoláikat, és azon korszak sajátosságait is, amelyben sikeresek lettek. Hogy lefedjük az egyes énekesnők fejlődéstörténetét, ahol csak lehetett – és indokolt volt – egy-egy korai és kései (azaz „mai”) számot is meghallgattunk. A 80-as években befutott énekesnők hangja azóta – hogy diplomatikusan fogalmazzunk – beérett, míg a ma sztárstátusznak örvendő énekeseknek azért változhatott az orgánuma, kifejezésmódja, mert kvázi tiniként kezdték el a pályát. Az átfogóbb kép kialakítása érdekében egy-egy énekesnő több együttesbeli szerepléséből is válogattunk. Mindemellett, amikor jelentős kikacsintást találtunk egyéb területek – pl. az operaéneklés – irányába, ott értelemszerűen „bónuszként” azt is megnéztük, hogy teljesítenek hazai pályán kívül az énekesnők (más kérdés, hogy egyeseknek pont ez volt a „hazai pálya”).

A másik fő cél a közérthetőség volt: egyrészt Hajnal is úgy igyekezett hozzáállni a jellemzésekhez, hogy azok a laikus számára is érthetőek legyenek, néhol akár általános énektechnikai kérdésekre is kitérve, mi pedig ahol lehet, plusz hang- és képanyaggal illusztráltuk ezeket. Minden esetben Youtube-videókkal gazdagítottuk a befogadhatóságot, amelyek kiválasztásakor az elsődleges szempont a hangfelvétel minősége volt. Az előadóktól ismertebb számokat választottunk ki, és ahol adódott, ott tágabb kérdéskörökbe is belementünk. Reméljük, hogy a technikai aspektusokban elmerülő, és néhol óhatatlanul személyes véleményeket is megfogalmazó cikkünkkel, interjúnkkal hozzájárulunk ahhoz, hogy a jobb, pontosabb megértés által még nagyobb esztétikai élményt okozzon, még nagyobb élvezeti értékkel rendelkezzen a tárgyalt énekesnők produktuma.

Az 1973-ban született Magyar Hajnal pályafutását a Moralisa nevű női rockzenekarban kezdte énekesnőként. A hazai porondon úttörőnek számított a csak nőkből álló rockzenekar. Az együttes feloszlása után Amerikába ment, ahol másfél évig élt. Hazautazása után olyan zenekarokban énekelt, mint a Dama, a Moonshiners és a Dawn and Chris, illetve olyan hazai és külföldi sztárok mögött vokálozott koncerteken, mint Gloria Gaynor, Zorán, Katona Klári, Gerendás Péter és Presser Gábor. 6 éves kora óta zongorázik. 1994 óta tanít, azóta több mint 400 diákja volt. Néhány éve a világhírű Brett Manning innovatív módszerével tanít saját stúdiójában, és igyekszik folyamatosan fejleszteni tanítási módszereit. Olyan hazai sztárok tanultak nála, mint Péter Szabó Szilvia, a NOX énekese, Ruzsa Magdi, Lola, Louanda a Showder Klubból, Dobrády Ákos, Knapp Oszkár a Wrong Side of the Wallból, Rakonczai Imre és még sokan mások.

Hard Rock Magazin: Mi az az énektechnika, amit a stúdióban oktatsz a hozzád betérő énekes növendékeknek, és miben különbözik ez a más stúdióban tanultakhoz képest?

Magyar Hajnal: Szakterületem a kevert, mixelt hang oktatása és ezen belül nagy hangsúlyt fektetek a hang és a személyiség fejlődésének párhuzamára. Ezáltal tudom az énekeseket is összehasonlítani, mert nem lenne valós az előadókat a saját szubjektív nézőpontunkba belehelyezve elemezni. Fontos tisztázni, hogy a kevert hang elsajátítása az operaéneklés technikájára épül, és azt továbbfejlesztve az „éles” torokhang használatával hozható létre. A módszer neve: beszédszintű éneklés. Ez annyit jelent, hogy az előadó magas hangtartományban is olyan játszi könnyedséggel énekel, mint ahogyan beszél. A speciális gyakorlatokra épülő, innovatív módszer azt is lehetővé teszi, hogy az énekes akár egy oktávval megnövelje hangterjedelmét. Számos énektanár és kutató dolgozik azon a világban, hogy minél többet megtudjunk magáról az énekhangról. Mint ahogyan a beszédhangunk is, úgy az énekhangunk is többféle helyen, pozícióban és hangszínen tud megszólalni. Az azonos módon képzett és azonos hangszínű hangokat egy regiszterbe tartozónak nevezzük. Három fő regisztert különböztetünk meg: a mell-, a közép-, és a fejhangot. Ezen kívül létezik még falzett (levegős), vocal fry (rekedt, nyikorgó hang) és whistle (üveghang) regiszter. Hogy az olvasó közelebb kerülhessen a téma megértéséhez, nagy szeretettel ajánlanám ezt a pár perces videót:

HRM: Említetted, hogy szakterületed a hang és a személyiség fejlődésének párhuzamai. Milyen érzelmi, pszichológiai hatásai lehetnek az emberekre a metal zenének?

MH: Bizonyos tanulmányok szerint a műfaj hallgatói gyakran megnyugvásra lelnek, ha a zenén keresztül megtapasztalják, hogy mások is megélik ugyanazokat a helyzeteket, melyeket ők is - legyen szó akár családi problémákról, komplikált szerelmi történetekről vagy egyszerű tinédzserkori depresszióról. Miközben néhány kutató a heavy metalt a depresszióval és a haraggal kapcsolja össze, addig ezek a hatások nem fordulhatnak elő, ha a heavy metal kifejezetten a hallgató zenei preferenciája, tehát ha ezt a műfajt választja magának. Olyan ez, mint egy terápia. Több kutatásban a heavy metal zenét katartikus felszabadulásra és a negatív érzelmek eloszlatására használják.

HRM: Alapvetően mi a különbség a könnyűzenei és az operaéneklési technikák között? Milyen énekoktatási módszereket használnak a vizsgált énekesnők?

MH: Magyarországon főként az operaéneklés technikáján alapuló klasszikus énekoktatás folyik, amit elsősorban az opera és a musical műfajában alkalmaznak. Előadásukban az énekesek nem térhetnek el a szabályoktól. Ezzel szemben a könnyűzenében az érzelmek közvetítése érdekében sok minden megengedett. Ahhoz, hogy a könnyűzenében mindenki egy önálló individuumként tudjon megnyilvánulni és mindeközben végig helyes technikával énekeljen, tovább kellett fejleszteni a klasszikus énekoktatást, adaptálni kellett azt a könnyűzenére. Abban más a könnyűzenei énekhang képzése, hogy a klasszikus énekoktatásban megszokottnál több regisztert használ ki. A könnyűzenében egy hangot a vele kifejezni kívánt érzelmeknek megfelelően több különböző, helyes pozícióban is el lehet énekelni. Világszerte számos műfajspecifikus könnyűzenei énekoktató módszer létezik, többek között: Seth Riggs – beszédszintű éneklés, Brett Manning – Singing Success, Brian McKnight – belting, vagy például a metal zenében használt scream technika, ami Melissa Cross nevéhez fűződik. Fontos, hogy merjünk átlépni határainkon, fogadjuk be kellő nyitottsággal az újító, innovatív módszereket. Gondoljunk csak bele, hogy a heavy metal stílus is viszonylag rövid időn belül mennyi más, új stílust teremtett.

HRM: Régebben is annyira megbecsülték az énekesnőket, mint manapság?

MH: Milyen érdekes, hogy a barokk kor előtt és a barokk idején a nők nem énekelhettek nyilvánosan egyházi körökben, bár a zeneszerzők beleírták a műveikbe a szoprán szólamokat is, amit a hangfajok tekintetében csak a nők tudtak volna elénekelni. A XVI. században megtörtént az is, hogy évente 4000 kisfiút kasztráltak Itáliában azért, hogy el tudják énekelni ezeket a darabokat. Hosszasan lehetne írni arról, hogy hogyan jutottunk el a 80-as évekig, mindenesetre örüljünk annak, hogy ennyit változott a világ, és ma már arról beszélgethetünk, hogy a metal zene énekesnői miként aratták sikereiket a nagyszínpadokon, hogy hangszeres tudásukkal, képzett hangjukkal és saját szerzeményeikkel szórakoztathassák a nagyérdeműt. Úgy tudom, az énekesnőket népszerűségüknek köszönhetően válogattátok ki. Ez azért érdekes, mert az énekesnők nagy többsége tanult előadó, képzett énekes, dalszerző és sokoldalú zenész is egyben.

HRM: Tavasszal az oldalunkon olvasható volt egy hasonló értékelés, csak ott a férfi énekeseket vettük górcső alá. A női énekesek kapcsán Te milyen szempontokat helyeztél előtérbe az értékelés során?

MH: Elsősorban mi is az énektechnikai szempontokat helyeztük előtérbe, most azonban más aspektusokból is vizsgáltuk az adott előadót. Szükségszerű, hogy a rock énekesek folyamatosan tanuljanak, megfelelően képzett énektanár kezei alatt. Az alapokat ugyan az operaéneklés technikája adja, de ha egymás mellé állítasz 10 operaénekesnőt és 10 rock/metal énekesnőt, akik ugyanazt a melódiát éneklik, akkor az operaénekesnők közül nehezen tudnád megmondani, hogy éppen melyik énekel, mert szinte mindegyik a fejhang regisztert használja. Ebben a pozícióban a hangszínek nagyon hasonlóak egymáshoz, a laikus hallgató kevésbé hallja a különbséget. Ezzel szemben a rockénekesnők közül nagy valószínűséggel megmondod, hogy ki énekelt, mert sokkal karakterisztikusabb a hang.

De vajon miért? A fejünkben lévő üregrendszerben, a különböző hangokat máshol képezzük, illetve sok újonnan kifejlesztett technikával és innovatív tanulási módszerekkel fejleszthetjük az énektudásunkat. Nagyon fontos, hogy hiteles individuumok közvetítsék az üzenetet a rajongók felé, mert csak akkor működik a dolog – a rock és a metal pont erről szól.

HRM: A vizsgált előadókat két csoportra osztottuk, elsősorban az éneklési stílusaik miatt. Az egyik csoportba az inkább rock és metal énekesi adottságokkal rendelkezők kerültek, míg a másikba a klasszikus énekstílussal operáló énekesnők.

Rockénekesnők:

Lita Ford (Lita), Janet Gardner (Vixen), Doro Pesch (Warlock, Doro), Angela Gossow (Arch Enemy), Anneke van Giersbergen (The Gathering, Anneke van Giersbergen & Aqua de Annique), Hayley Williams (Paramore).

Klasszikus énekesek:

Cristina Scabbia (Lacuna Coil), Floor Jansen (After Forever, Revamp), Sharon den Adel (Within Temptation), Simone Simons (Epica), Anette Olzon (Alyson Avenue, Nightwish), Tarja Turunen (Nightwish, Tarja).

Az elemzett dalok:

Lita Ford: Dancin’ On The Edge (’Dancin’ On The Edge’), Kiss Me Deadly (’Lita’) Janet Gardner: Cryin’ (’Vixen’), Streets In Paradise (’Rev It Up’) Doro Pesch: Für Immer (’Triumph And Agony’), Earthshaker Rock (’Hellbound’) Angela Gossow: We Will Rise (’Anthems Of Rebellion’), End Of The Line (’Anthems Of Rebellion’) Anneke van Giersbergen: Strange Machines (’Mandylion’), On Most Surfaces (’Nighttime Birds’), Wonder (’In Your Room’) Hayley Williams: All We Know (’All We Know’), Decode (’Twilight OST’)

Cristina Scabbia: Closer (’Karmacode’), Our Truth (’Karmacode’) Floor Jansen: Monolith of Doubt (’Decipher’), Kill Me With Silence (Revamp’) Sharon den Adel: Ice Queen (’Mother Earth’), The Howling (’The Heart of Everything’), Our Solemn Hour (’The Heart of Everything’) Simone Simons: Never Enough (’The Divine Conspiracy’), Tides of Time (’Design Your Universe), Ombra Mai Fu (’The Classical Conspiracy’) Anette Olzon: Free Like The Wind (’Presence of Mind’), Amaranth (’Dark Passion Play’) Tarja Turunen: She Is My Sin (’Wishmaster’), Traviata, Sleeping Sun 1998-2005 (’Oceanborn’, ’Highest Hopes’), In For A Kill (’What Lies Beneath’)

Lita Ford
(1958. szeptember 19.)

MH: Az 52 éves, brit származású mezzoszoprán hangú énekesnő a hard rock műfajában jeleskedett. 11 évesen kezdett gitározni tanulni, és 16 éves korában már a Runaways nevű zenekarában játszott szólógitárosként. Ne feledjük el, hogy Litát tartják a rock első gitárkirálynőjének és az ő provokatív előadása tört utat a mai metal dívák érvényesülésének. Fontos megemlíteni, hogy egy hangszeres énekes más helyre helyezi az éneklést, mind a dalszerzés, mind pedig az előadás tekintetében, mint az, aki „csak” énekel. Ezek az énekesek ugyanis „egy testben oldják meg” az összhangzást.

MH: A Dancin’ on the Edge felvételekor 1984-et írunk, Lita 26 éves. A felvételen az hallatszik, hogy nem mindig pontos az intonációja, indulatai szerint, energikusan énekel. Végig érezhető, hogy gitáros gondolkodással kezeli az énekdallamot. Egyszerű, könnyen követhető dallamíveket használ. Amit díszítésnek, frazírnak szánna a sorok végére, azt a gitárjátékával oldja meg, nem pedig az énekléssel. Az alsó regiszterből halad felfelé, és onnan próbálja elérni a kívánt hangmagasságot, amire sokszor inkább rácsúszik, mintsem pregnánsan kiénekelné. Az éneklésében inkább az ösztönösséget érzem, gitárosként már tudatosabb.

HRM: Jól értem, hogy ha Lita Ford nem gitározna, hanem csak énekelne, akkor teljesen máshogy szólnának a dalai?

MH: Pontosan. Az első szám idején Lita már 10 éve gitározott egy profi együttesben, és azt a 10 év „lemaradást” nem tudja behozni az éneklés területén. Nem kezelném külön énekesként, mert aki 10 évig gitározik, majd utána lesz énekes, az teljesen máshogy viszonyul az énekhez, mint aki a kezdetektől fogva a frontemberi szerepkörre készül. Lita igazából egy gitáros-énekes, akinek az éneklése tökéletesen illik ehhez a dalhoz. Egyben nézve a produkciót, lenyűgöző, amit Lita csinál: gitározik és előad, amit nagyon élvez, és ez látszik is rajta. Nem volt könnyű helyzetben, mert női előadóként ő „nyitott” a rock műfajában, az egész világ figyelt rá. Sok más fontos tényező is közrejátszhatott abban, hogy nem volt mindig tökéletes az éneklése: figyelnie kellett rá, hogy provokatív maradjon, és hogy az üzenet, amit közvetíteni szeretett volna, célt érjen.

MH: 4 évre rá a Kiss Me Deadly című dalnál már jobban kihasználja a hangterjedelmét. A Kiss Me Deadly-nél már „szárnyai alá vette” Sharon Osbourne és a belé fektetett energia, szaktudás – és persze pénz – megtette a hatását. Magasabb hangtartományban kezdi énekelni a dalt, mint az előző számnál. Ekkor már olyan zenekarok is dübörögnek, mint a Toto, Journey és társaik – ebben a dalban már a west coast hatását is érezni. Az ének sokkal értékelhetőbb és tisztább. Nagyon jót tesz egy énekesnek is, ha mögé állnak és hisznek benne (jelen esetben is ez történt). De a „flegmaságot” itt is megengedi magának: fontos, hogy a dalok mondanivalója – ami picit provokatív –, „átmenjen”. Sharon produceri szerepe mellett megemlítendő, hogy Lita Katie Agresta stúdióját látogatta és a hangképzés bizony jót tett neki, fényesebben szól a hangja a magas hangtartományban is. Katienél tanult Bon Jovi is, akitől idéznék egy sort: „Én minden nap gyakorlok, ez olyan, mint a vallás.”

HRM: Mi a különbség Magyarországon és Amerikában az énektanárhoz járási szokások tekintetében?

MH: Itthon ezt nagyrészt még mindig egy misztikus, megfoghatatlan dolognak tartják a könnyűzenében. Ezzel szemben például Amerikában ez mindennapos dolog. Teljesen természetes, hogy az énekesek minden nap gyakorolnak, ugyanúgy készülnek és trenírozzák a hangjukat, mint a sportolók a testüket.

Janet Gardner
(1962. március 17.)

MH: A 38 éves alaszkai származású szoprán hangú gitáros-énekesnő a glam metal, hard rock és pop-rock stílust képviseli.

MH: 1988-at írunk a Cryin’ felvételekor, Janet 26 éves. Elképesztően jó hangja van, nincsenek határai! Ő szoprán és érzem rajta, hogy zenészként énekel. Dinamikailag nagyon együtt van a zenekar, és ettől lesznek tökéletesek. Janet ezen az albumon dolgozott együtt Richard Marx-szal. Ez hallható is, hiszen Richard képzett dalszerző, hangszeres és énekes. Janet ebben a számban a kevert hangját használja.

(MH: A videón az orrüregen keresztül egy szondát helyeznek be és látszik a kamera képén, hogy a különböző hangoknál miként viselkednek a hangszálaink éneklés közben.)

MH: Akkor beszélünk a rezonálás teljességéről, ha a hanghullámok kettéválnak, egyrészt a szájüregbe, másrészt a lágyszájpad mögé, azaz az orrüregbe. Ebben a pozícióban szólal meg a „kevert” hang. Janet így énekel, könnyedén játszik a hangjával. Az érzelmeit finom hangszíneivel fejezi ki. A versszakokat levegősebben énekli, a refrénnél pedig kicsit hátrahúzza a hangot a torok felé, hogy elérje az „érces” hangszínt. Gyönyörű a vibrátója. Az a különbség egy operaénekes és egy kevert hangján éneklő énekes vibrátója között, hogy az operaénekes vibrátója a hang kitartásának a pillanatától vibrál, míg Janet először egyenesen tartja ki a hangot, és aztán vibrálja meg. Ezt azért tudja megtenni, mert a „kevert” hangját tartja ki, és onnan hozza előrébb a fejhang pozíciója felé. A dal végén a hangulatsávokban megénekelt kétvonalas Fisz hangot tökéletesen énekeli.

HRM: Milyen a kevert hang?

M.H.: A kevert hang olyan, hogy ha a hangot éneklésben hallod és hallod beszéd közben, akkor a kettő nagyon közel van egymáshoz. Sokkal közelebb áll a személyiséghez, karakteresebb hang, és ezt a laikus is meghallja. Érzésem szerint Janet vagy nagyon jó zenéken szocializálódott, vagy elvégzett egy pár hónapos, intenzív kurzust, ami az akkori időkben, a tengeren túl már adott volt. De az is lehet, hogy csak ösztönösen ennyire jó, és az idők alatt kialakult egy nagyon jó stílusa, amivel tudja, hogy mit hova énekeljen, ízlésesen. Az egész lemez egy igen nívós, minőségi album, nagyon jó a keverés, gyönyörűen szólnak az éneksávok.

MH: Az 1990-es Streets In Paradise egy lendületes darab. Még mindig tartja a jó pozíciót, pedig hangszíne itt ércesebb, mint az előző dalban. Persze ezt a dal meg is kívánja. Janetet szerintem egyszerűen élvezetes hallgatni, ahogy énekel. Nem feszíti a torkát, tisztán énekel, mérhetetlenül nagy szabadsággal. Én bírom! (nevet)

Doro Pesch
(1964. június 3.)

MH: A német származású, 46 éves szoprán hangú énekes-dalszerző a heavy metal és a hard rock műfaj kedvelője. Az éneklés mellett színésznő és producer is. Elmondása alapján két évig tanult énekelni, de abbahagyta, mert a rajongók megjegyezték, hogy nem énekel olyan „fémesen”, mint azelőtt. Ez ékes példája annak, hogy egy tanárnak kötelessége kellő alázattal vigyázni az egyén hangszínére, mert ettől tudja az énekes azt a hangzást produkálni, amitől egy produkció igazán hiteles lehet.

MH: A Für Immer című dal felvételekor Doro 23 éves. Közép hangtartományban kicsit nazálisnak hallom a hangját. A lágy szájpad természetes elválasztóként, vitorlaszerűen lóg le a szájüreg és az orrüreg között. Ha túl mélyen belóg, a hangszín nazálissá válik. Ha túl magasan énekel, nehezebbé válik a fejhang használata, mivel az elsődleges rezonátorüreg a szájüreg lesz. Azért nem pontos az intonációja, mert nincs jó pozícióban a hangja. Ha a hang helyes pozícióban rezonál, sokkal könnyebb tisztán énekelni.

MH: A második számban mintha nem is ő énekelne. Nagyon nagy különbség van a két hangszín között, már ami a két számot illeti. Az Earthshaker Rock című dalban a „scream” technikát vélem felfedezni, erre valószínűleg magától jött rá. Feltehetőleg megtalálta ezt a pozíciót hátul a torkában. A kevert hangját hátrahúzza a torok pozíciója felé és egy kicsit már megdolgoztatja a fals hangszalagokat is. Ekkor szólal meg ez a hangszín. Hangterjedelmét bővítette, hiszen itt már kétvonalas Fisz hangot „sikít”. Biztosabban énekel ebben a magas hangtartományban, kényelmes neki, és ezáltal az intonációja is pontosabb. Nem „hörög”, de hallom a falshangszalagok „jelenlétét”. És itt térjünk át arra a hölgyre, aki ezt a technikát remekül alkalmazza.

Angela Gossow
(1974. november 5.)

MH: A német származású, 36 éves, mezzoszoprán hangú énekesnő és dalszerző a melodikus death metal képviselője. Angela a „scream” (hörgés, morgás) technikát alkalmazza. Melissa Cross nevéhez fűződik a módszer. Ez a technika is klasszikus énekhangképzéssel kezdődik – mint már említettem, elengedhetetlen ahhoz, hogy megtanuljuk a jó koordinációt –, és a valódi hangszalagok feletti álhangszalagokat is munkába állítjuk, ezáltal tudjuk ezt a rekedtes, hörgős hangot létrehozni.

HRM: Azt lehet hallani, hogy szemben Doróval, Angela ezt már tanulta?

MH: Igen, Angela le is írja, hogy Melissa Cross kurzusát végezte, és helyesen használja az ott tanultakat. Ha a screamet valaki nem a helyes technikával énekeli, annak elmegy a hangja.

HRM: Mivel Angela tanulta ezt a technikát, nem is fog elmenni a hangja?

MH: Nem, mivel a helyes technikát alkalmazza.

HRM: Befolyásolja bármilyen szinten ezt a technikát, hogy jelen esetünkben Angela egy alacsony, „törékeny” nő?

MH: Nem feltétlenül, például az éles torokhang éneklésekor minimális levegő felhasználására van szükség. A scream technikánál ugyanígy a légzés játékával is szabályozza a hörgés minőségét.

HRM: Mindenféle hangból lehet ilyen hörgős hangot „kreálni”?

MH: Igen. Te is meg tudnád tanulni, erre is vannak különböző technikák. Nagyon fontos, hogy az énekesek vigyázzanak a hangszalagjaikra! Ha ez nem történik meg, akkor utána 5 nap némaság következik, de tényleg semmi beszéd, hogy visszaálljanak a hangszalagok az eredeti állapotba. Ezt követően viszont nagyon óvatosan kell visszajönni a való életbe, mert ez nem játék! Ezeket a hangszálcsomókat, melyek a megerőltetésnél alakulnak ki, már lehet gyógyítani lézeres kezeléssel és hangterápiával, de inkább kerüljük el ennek megtapasztalását. (És itt megint előkerül a „horrorisztikus” felvétel a torokról, ahol most a fals hangszalagokra koncentrál a felvétel.)

HRM: A metal rajongók körében elterjedt az a nézet, hogy hörögni mindenki tud, és az egyéb stílusok egyes rajongói lenézik ezt a műfajt.

MH: Helyes technikával igen, bár ez egy külön műfaj. Természetesen lehet itt is különbséget tenni a hörgések közt mind minőségben, mind hangzásban. Angela a minőségi kategóriába tartozik, nagyon kidolgozott és megérett. Olykor már-már énekel vele. Ő elsősorban az alsó regiszterben screamel, inkább beszélve. Felső hangokat nem hallok. Angela nagyon érdekes személyiség: többek között vegetáriánus, újságíró és menedzser.

HRM: A hazai Arch Enemy bulin megkérte a közönséget, hogy a teremben ne dohányozzanak, mert az nem tesz jót a hangjának. Ebben van ráció?

MH: Igen, az énekes a levegőt használja, és nem tesz jót neki a füst.

Anneke van Giersbergen
(1973. március 8.)

MH: A 37 éves, holland származású, könnyű szoprán hangú dalszerző-énekesnő otthonosan mozog a jazz, pop-rock, blues és folk stílusokban. Gyermekkorában kórusban énekelt, később magánénekórákat vett. Játszik billentyűs hangszereken és gitáron is. Nagyon színes egyéniség. Használja a mell-, fej-, kevert-, falzett hangját.

MH: A Strange Machines elkészültekor 1995-öt írtunk. Végig a kevert hangját használja a dalban, de még nem teljes rezonanciával énekel. A dalszöveg mondanivalóját tekintve ez egy igazi „teremtő” dal. Ezért is énekel egy hangszínen: olyan, mintha egy himnuszt énekelne. A zene és a mondanivaló tökéletesen kiegészítik egymást. A sorok végén megénekelt frazírjai és a hangszíne a folk hatásairól árulkodnak.

MH: Két évre rá az On Most Surfaces rögzítésekor Anneke 24 éves. Hihetetlen alázattal kíséri a zenét a melódiával, mély érzelmekről énekel. Mivel énekesként nyitott személyiség, kedvel más műfajokat is: ez pontosan érezhető az előadásán. A gondolatokat hitelesen közvetíti, mert minden egyes szónak megtalálja a helyét a zenében. Lentről közelít felfelé. Van, amikor falzettre vált. Ekkor hallhatjuk a „jódlit”, de ezt hangeffektusként használja, és nem azért, mert nem tudja helyesen összekötni a két regisztert, a mell- és fejhangot. Ugyanazt a dallamot egy másik zenei résznél a kevert hangjával énekeli végig, tehát meg tudja oldani a helyes átkötést. Kísérletező típus. „Utazgat” a regiszterek között, nem foglalkozik a szabályokkal. Ami teljesen meghatott, hogy kísérő hangszerként funkcionál az ének. Csak egy olyan előadó tud ilyen hozzáállással viszonyulni a zenéhez, aki nagyon alázatos. Aki hagyja a zenekart játszani – a The Gatheringnél ráadásul gyakran előfordul, hogy „úszik”, lebeg a zenekar. „Befelé figyelt”, „megvárta”, míg önmaga megérett és akkor írt egy olyan számot, mint a Wonder.

MH: A 2009-es Wonder című dalnál nem lehet ráismerni a hangjára. A Wonder egy saját szerzemény, ebben lehet a leghitelesebb. Nem énekel nagy hangterjedelemmel, de itt nem is ez a cél. Most lehet érezni a rezonancia teljességét, szabadon szárnyal a hangja. Nagyon jót tett neki a gyermekáldás, és az anyaságon keresztül megtapasztalt nyugalom érzése. A dalt hallgatva úgy érzem, hogy tényleg „beérett”. A gyereknevelés ezen korszaka újra és újra előhozza az emberből azt a játékosságot, végtelenséget, és szeretetet, ami minden hallgatót könnyedén megérint. Azt hallom, hogy már nem akar megfelelni, csak árad belőle a dal. Kevesebb hangszer szól, az ének nagyobb teret kap.

HRM: Magazinunknak adott interjújában említette Anneke, hogy egy énektanár anno a Strange Machine kapcsán azt mondta, ha így folytatja, akkor elveszti a hangját. Valós félelem ez?

MH: Csak reménykedem, hogy ezek után az énektanár felajánlotta neki a segítségét, mert ez a kijelentés így önmagában nem állja meg a helyét. (nevet)

Cristina Scabbia
(1972. június 6.)

MH: A 38 éves, olasz származású, alt hangú dalszerző-énekesnő a heavy metal mellett a gótikus, alternatív és a progresszív metált is kedveli. Nagy hatással volt rá a Pink Floyd, Phil Collins és az olasz zenék. 1991-ben kezdett énekelni hivatásszerűen, különböző zenekarok háttérénekesnőjeként, vokalistájaként.

MH: A Closer című dal felvételekor 2006-ban Cristina 34 éves. A kevert hangját használja. Hallható, hogy nem áll messze tőle a könnyűzene műfaja. Ez a szám engem inkább elektronikus zenére emlékeztet, mintsem metalra. Nem énekel nagy hangterjedelemmel, „biztonsági játékos”.

MH: Ugyanerről a lemezről az Our Truth című dal. Mélyebb hangtartományban kezdi a dalt énekelni, mint az előző számnál, dinamikusan is szól ebben a hangtartományban a kevert hangja, hiszen alt. A dal versszak részeiben egy meglepő hangszínnel áll elő. A férfi vokálszólamok végigkísérik a szólóéneket, és így együttesen alkotják ezt az egyéni hangzást.

Floor Jansen
(1981. február 21.)

MH: A 29 éves holland származású, szoprán hangú dalszerző, hangszeres és énekes a szimfonikus metal képviselője. Játszik gitáron, zongorán és fuvolán is. 1997-ben csatlakozott az Apocalypse zenekarhoz és három év után már After Forever néven jelentették meg első albumukat. 1999-ben kezdte a tanulmányait a holland Rock Akadémián és három évre rá belépett a konzervatóriumba. Musical-színház és opera iskolába is járt. Az első és egyetlen énektanárunk! (nevet) Az iskoláit tekintve egy igen képzett leányzó. Az egyik kedvencem, annyira jó frazírokat énekel. Neki ez ösztönösen jön, nem azért teszi, mert mindenáron meg akarja mutatni, hanem nem tudja másként. Hozzátartozik az előadásához.

HRM: A női énekesek közt több a képzett hang, mint a férfiaknál, akiknek egy része inkább „ösztönből” énekel?

MH: A férfi énekesek között is volt képzett énekes, ahogy ezt Chiovini Márta énektanárnő el is mondta a férfi énekesekről szóló interjúban. Az itt felsorolt énekesnők nagy része tanult előadó és majdnem mindegyike általában többféle hangszeren is játszik. Ami meglepő, hogy például Angela – aki screamel – harmonikán is játszik. Persze nem tangóharmonikán: képzeld el, hogy két hörgés közt játszik egy herfli-szólót. (nevetés)

MH: A Monolith of Doubt felvételekor Floor 21 éves. Ebben a dalban érezhető, hogy tanult musicalt és operát. Szárnyaló fejhangja a klasszikus darabokat idézi, a középrészek inkább a musical műfajára utalnak. A kétvonalas kitartott „A” hang a dal végén gyönyörűen szól, a fejhang tökéletesen rezonál.

MH: A Kill Me With Silence felvételekor Floor 29 éves. Közelebb érzem a hangját a fejhang tartományhoz, de a sorok végén már a kevert hangját használja. A szimfonikus metal műfajhoz hozzátartozik, hogy az énekesnők az operaéneklésben használt fejhangon énekelnek. Akik emellett többféle hangszínt is használnak, azok színesebbé tudják tenni az előadást. A hangterjedelem sem okoz neki gondot. A dal maga lenyűgöző, érdekes a hangzásvilága. Érezni benne a nőiességet és a misztikus vonalakat. Bátran énekeli a frazírokat, szinte hozzátartozik az előadásához. A dal vége felé már csak a kevert hangján énekel magas hangtartományban.

HRM: Az előző zenekarában inkább a klasszikus hangját helyezte előtérbe, saját zenekarában, a ReVampban inkább rockosan énekel. Melyik áll neki jobban?

MH: Nekem alapvetően jobban tetszik, ha valaki beljebb merészkedik a torokhang pozíciója felé, mert akkor jobban érezhető az énekes egyénisége. Már nem ez az első alkalom a mai estén, hogy azt tapasztaljuk, hogyha az énekesnők a saját szerzeményeikben énekelnek, akkor a személyiségükhöz közelebb álló, kevert hangjukat ismerhetjük meg.

Sharon den Adel
(1974. július 12.)

MH: A 36 éves holland származású, mezzoszoprán hangú, dalszerző-énekesnő a szimfonikus rock-metal stílusában énekel. 13 évesen egy blues-rock zenekarban kezdett énekelni (Kashiro), majd 1996-ban, 22 évesen lépett be a Within Temptation nevű zenekarba.

MH: 2000-ben, az Ice Queen felvételekor 26 éves. A hangját közelebb helyezi a falzett és a fejhang regiszterek felé. A fejhang rezonanciáját főleg a fejben érezzük, a falzett hang pozíciója a felső szájpad. Ő nem tanult énekelni. Kicsit erőtlennek érzem a hangját, mintha egy kislány énekelne. Lehet, hogy koncepció volt nála, hogy ebben a dalban ezt a hangszínt használja.

MH: 2007: a The Howling című dal felvételekor 33 éves. Ez olyan jó, hogy ettől elájultam. (nevet) Az előző dalhoz képest sokkal bátrabb. Egyértelműen a kevert hangján énekel. Nagyon izgalmasan játszik a hangjával a versszak részeknél. A dallamot közép hangtartományban és a kevert hangján énekeli, élesen teszi fel a felső szólamot. Itt pontosan kiderül, hogy Sharon mezzoszoprán. Nagyon szépen szól a hangja középhangtartományban is. Egy versszak erejéig még megmutatja a finom falzettjét, majd visszatér a kevert hangjához. Egyenesen énekli a sorok végét, dinamikusan.

HRM: Amikor ez a szám készült, már megszületett második gyermeke. A női énekeseknél befolyásolja valamilyen formában a terhesség és a szülés a hangjukat vagy az énektechnikájukat?

MH: Az anyaság jót tesz a nőknek: megnyugtatja őket. Lehetőség arra, hogy teljes emberré tudjanak válni. Sok minden beérik az emberben, és másképpen énekel. Nyugodtabban és nagyobb alázattal közelít minden felé. A hang a személyiség függvényében változik, de anatómiailag nem okoz változást a hangszalagok szempontjából.

HRM: Tehát nem azért énekel jobban, mert időközben született egy gyermeke?

MH: Nehéz erre egyértelmű választ adni. Úgy érzem, neki segített. Emellett megtanulta, hogy milyen minimális levegővel énekelni, mert a terhesség vége felé már szinte levegőt sem tudsz venni, akkora a pocakod. (nevet) Sharon hatalmas erőre kapott az anyaság megtapasztalásán keresztül. Ő mondja, hogy egy időben felmerült benne, hogy eljárna énekórákra, de szerinte „minden út Rómába vezet!” Komoly rutinnal rendelkezik, már 13 évesen rock zenekarban énekelt. Gyakorlás és rutin. Ez az ő „hitvallása”.

MH: Our Solemn Hour (2007): ez egy igazi szimfonikus metal darab. Fejhangját felváltva használja a kevert hangjával. Nagyon jó érzékkel helyezi a hangsúlyokat az eszközeivel, hiszen sokféle hangszínen tud énekelni. Szerintem „önképző”, de pontosan érzi, hogy hova mit és milyen hangszínen énekeljen. Komoly munka van a háttérben.

HRM: Jelenthet-e valamiféle előnyt vagy hátrányt ha férj és feleség, jelen esetünkben még szülők is, egy zenekarban vannak?

MH: Jelenthet. Képzeljétek el, este leteszik a gyerekeket aludni, és bemennek a stúdióba egy kicsit zenélni. Jelen esetünkben pozitív hatása van a dolgoknak, de persze vannak olyanok, akinél ez nem működik, ott a párok szakítanak egymással.

Simone Simons
(1985. január 17.)

MH: A 25 éves, holland származású, mezzoszoprán hangú, dalszerző-énekesnő a szimfonikus metal stílus kedvelője. 14 éves korában könnyűzenei énekórákat vett. Pár hónapot kórusban is énekelt. Szintén hangszeres, játszik zongorán és fuvolán. A Nightwish zenekar hatására 15 évesen elkezdte a klasszikus énektechnika elsajátítását, amit 5 éven keresztül tanult. (Megjegyzem, nagyon nagy útvesztő lehet, ha valaki utánozni akar egy másik előadót és nem talál útközben magára.) 2002-ben csatlakozott az Epica zenekarhoz. Emellett egy jazz projektben is részt vett Oliver Palotaival.

MH: Never Enough (2007), Simone 22 éves. A hangját közelebb érzem a fejhang tartományhoz, nem érzem a rezonálás teljességét. A dal végén kitart egy kétvonalas G hangot hosszan – ha nem képezte volna a hangját, akkor ezt a magasságot nem is érhette volna el mezzoszoprán létére. Nagyon szép a hangszíne, érezni, hogy nem a tipikus operaéneklési technikát alkalmazza: nem mondanám nazálisnak a hangját, de egy érdekes hangszínt használ.

MH: Ombra Mai Fu (élő felvétel, 2009): klasszikus darab. Itt hallható az operaéneklés technikája. Gyönyörűen nyitja a felső regisztert. Nagyon hallani azt az 5 év operaénekesi képzést. Operaénekesekhez mérten is nagyon szépen énekli a dalt. Szép a dinamikája és jólesik hallgatni a hangját.

HRM: Amikor először meghallottam Tides of Time c. számot a kocsiban, libabőrös lettem. (nevet)

MH: Ez olyan! (nevetés) Érdekesen keveri a hangját, a versszakoknál közelebb áll a falzett regiszterhez. Aztán egyértelműen fejhangra vált, ahogy nyílik a dal. Gisz a „teteje”. Egy adott résznél beljebb merészkedik, majd újra fejhang és végül falzettre zár. Ebben a dalban a hangjával kirajzol egy grafikont. A dal dinamikájával párhuzamosan halad az énekdallam, ahogy utazgat a regiszterekben. Érzi, hogy a szöveghez ő milyen hangszínt hall legbelül, és azt tökéletesen elénekeli. Ez a művészet! Én művészetnek hívom, ahol a zene ennyire együtt van az énekhanggal, és ennyire érezhető a finomság, amikor egy dalon belül sokféle izgalmas helyre el tudják utaztatni a hallgatót. Ez az a dal, ahol gyönyörűen mennek át, illeszkednek a részek egymásba és az énekes elképesztő rugalmassággal és intelligenciával koronázza a hangszerelést.

HRM: A bookletben olvasható, hogy „Vocal coaching and lyrical editing by Amanda Sommerville”. Mit takar ez a kifejezés?

MH: Ezt a tevékenységet stúdiókorrepetálásnak nevezzük. Vannak olyan lemezfelvételek, ahol több ember is korrepetálja az énekest. Az elmúlt években jómagam is vállaltam stúdiókorrepetálást. A lemezfelvételkor az énekes kellőképpen kitárulkozik és védtelen. Azért vagyunk, hogy segítsünk ebben a helyzetben. Beénekelünk, olykor „előénekeljük” a dalt, kreatívan dolgozunk az énekdallamon, főleg ha a szerzemény a stúdióban született meg. Ez az időszak kellőképpen inspiráló az énekes és a zenészek számára egyaránt.

HRM: Ami még feltűnt, hogy a vizsgált énekeseket tekintve igen nagy számban képviseltetik magukat a hollandok a klasszikus stílusban éneklők közt. Mi indokolhatja ezt? Csak a véletlen műve lenne?

MH: Ez nem a véletlen műve. Hollandiában elsőrendű akadémiák vannak.

Anette Olzon
(1971. június 21.)

MH: A 40 éves svéd, szoprán hangú énekes-dalszerző a szimfonikus metal stílust választotta az előadáshoz. Emellett oboán és zongorán is játszik. A Malmői Zeneművészeti Egyetemen magánénekórákat vett. 2007-ben csatlakozott a Nightwish zenekarhoz.

MH: A Free Like The Wind című számot 2000-ben énekelte az Alyson Avenue nevű zenekarban. A sorok végén megénekelt frazírjainak tempóját hallgatva azt veszem észre, hogy van még „beljebb”, és ezt az Amaranth felvételén meg is mutatja. Ezalatt azt értem, hogy ha a hang teljes rezonanciában szól, akkor minden hang egyértelműen könnyedén énekelhető és ez hallható is. Szépen énekel magasan, torokból. Ez egy igazán jó, kevert torokhang. A dal maga nincs jól keverve, mert „elől szól” az ének. Ebben a dalban nagyobb lehetősége van arra, hogy jobban játsszon a dallamívekkel, míg az Amaranth esetében sokkal kötöttebbek a lehetőségei. A Free Like The Windben jobban érvényesül a hangja, mivel itt egy egyszerű rockos alapra énekel, nincsenek vokálok és szimfonikus betétek.

MH: Az Amaranth című dal felvételekor Anette 36 éves. Könnyedén énekel, a kevert hangját teljes rezonanciával használja. Magas hangtartományban a vokálszólamokban már kacérkodik az érces hangszínnel. A szoprán hangú énekesek többsége könnyedebben énekel kevert hangot magas hangtartományban, mint közép lágéban, de ő szépen le tudja hozni, helyes átkötéssel. Itt már jobban énekel, mert nagyobb területét használja a rezonátor üregrendszerének, ezáltal a kevert hangja sokkal érettebb.

HRM: A két eltérő stílusban énekelt dal közül melyikben tetszik jobban Anette hangja?

MH: Az Amaranth-ben már nyitottabban énekel. Az előző felvételnél az tetszik a hangjában, hogy még nem kiforrott, de nem bántó a fülnek. Ettől nagyon életszerű és hiteles. Lehet hallani, hogy jó lesz belőle, és ezt az Amaranthban létre is hozza.

Tarja Turunen
(1977. augusztus 17.)

MH: A finn származású, 33 éves lírai szoprán hangú énekes és dalszerző a szimfonikus metal képviselője. Játszik zongorán, fuvolán és dobon. 15 éves korában kezdte a klasszikus énektechnika elsajátítását, első tanára Plamen Dimov volt. Tarja járt a Sibelius Akadémia zongora és ének szakára, majd 2001-2003-ig a Zeneakadémián tanult ének szakon. 1996-2005-ig a Nightwish zenekar énekesnője volt, azóta szólókarrierjét építi.

MH: A She Is My Sin (2000) felvételekor Tarja 23 éves. Tarja egyértelműen az operaéneklés technikáját alkalmazza, már ekkor is jól képzett fejhangján énekel. (Kétvonalas Gisz hangot énekel a dalban.) Szépen kihasználja a hangterjedelmét. Szerintem Tarja mindent elért a Nightwish zenekarban, amit el lehetett érni. Hallottam klasszikus darabot is énekelni, és ő ezt profi szinten oldja meg. A Traviatában elképesztő, hogy mit énekel, le a kalappal előtte!

HRM: Sokan azt tartják róla, hogy operaénekesként nem állná meg a helyét. Ezek szerint ő operaénekesként is jól produkálna?

MH: Szerintem igen, de treníroznia kellene magát ehhez az úthoz.

HRM: Vele kapcsolatban gyakran merül fel, hogy azért énekel metal zenekarban operásan, mert az operában nem lenne sikeres.

MH: Az való igaz, hogy nehéz megítélni miként „muzsikálna” az operában. Elsősorban nem az operaéneklés területén van rutinja, hiszen a Nightwish-sel turnézott hosszú éveken keresztül. Ugyanúgy az operaelőadásba is bele kell jönni, ott is más jellegű előadásokra kell felkészülni, ahhoz kell egy attitűd. Én pont ezt látom Tarjánál. Ami zavaró egy picit, hogy se nem metal, se nem opera. Azt érzem vele kapcsolatban, hogy megpróbál mindent megtenni, de nem tud kibújni a bőréből. Ő nem egy rocker alkat, ő egy díva.

HRM: Nála találtunk egy érdekes összehasonlítási alapot, nevezetesen a Sleeping Sun című számot, amit kétszer is kiadtak hivataloson. A két stúdiófelvétel közt majd 7 év különbség van. Hallani valamiféle változást a hangjában vagy stílusában?

M.H.: A két Sleeping Sun között az a különbség, hogy a 2005-ös felvételnél a versszak részeknél picit távolodik az operaénekléstől, és a kevert hangja felé pozícionál.

MH: Az In For A Kill-ben próbálja keverni a hangját a versszak résznél. Még hallható a fejhang, de már megpróbálja levinni a torokhang pozíciója felé. A refrénhez közeledve már nem bírja lent tartani, és át kell váltania fejhangra, mert magas tartományban még nem tudja a kevertjét énekelni. Kihasználja szoprán hangterjedelmét, erről a szépen kiénekelt kétvonalas „A” hang tesz tanúbizonyságot. Tarjánál a Nightwish dalokban nem hallani igazán mély hangokat. Ha az operaéneklési technikára gondolunk, ezt ő „fogja meg” a legjobban az itt felsorolt énekesek közül. Ez tény. Itt már a versszakoknál lehet hallani, hogy „forszírozza” az új pozíciót. A dalban hallható hosszú, kitartott hangot, a kitartás után vibrálta csak meg. Ez is azt jelenti, hogy már próbálgatja a kevert hangját.

HRM: Janet Gardnernél hallottunk ilyet, ha jól emlékszem?

MH: Igen, pontosan! Az In For A Kill sort furcsa lenne, ha torokból énekelné ki, mert az már inkább a gospelre hasonlítana. Még esetleg a scream technikával lehet megpróbálni. (Itt meghallgatjuk Hajnaltól mindhárom változatot.)

Tarja és Anette

MH: Minden zenének van egy rezgése. Valahogy Anette-tel a Nightwish sokkal egységesebb. Tarjának sokszor lenyűgöző a hangmagassága, de nyilatkozata szerint is, nagyon nehéz dolga volt „metalossá” válnia. Tarja elsősorban operaénekesként kezdte tanulmányait és ebben a műfajban jobban is érzi magát. Véleményem szerint mindkét előadó nagyon jó énekes. Ha én a zenekarvezető szerepében lennék, biztosan arra törekednék, hogy egységesebb legyen a zenekar. Úgy érzem, hogy ezért volt szükség a változtatásra. Az interjúkban elhangzottak alapján, a zenekarban egy idő elteltével nézeteltérések alakultak ki. Tarja követeléseket fogalmazott meg a zenekarral szemben, amit Tuomas nehezményezett. Ez egy komoly törés. Egy ilyen jellegű konfliktus után nehezen tudsz hinni a másikban, és én úgy gondolom, hogy már nem tudták megoldani ezt a helyzetet. Már más előadóknál is említettük, hogy a gyermek jó hatással van az énekesekre: Anette éppen második gyermekét várja, Tarjának is nagyon jót tenne az anyaság megtapasztalása. Összességében biztos vagyok benne, hogy Tarja mindent beleadott, hogy a Nightwish ilyen sikereket érjen el, de Anette személyisége lehet, hogy közelebb áll a zenekarhoz.

Hayley Williams
(1988. december 27.)

MH: Az amerikai, 22 éves alt hangú dalszerző-énekesnő az alternatív rock és a pop-punk képviselője. Játszik gitáron, billentyűs hangszereken, zongorán és dobol is. Számomra ő „hazai pálya”, hiszen Hayley tanára Brett Manning, akinek jelenleg a haladó tanári kurzusát végzem és nagyon jó érzés pontosan tudni, Hayley mit is tanul valójában. Hayley 13 éves volt, amikor találkozott Brett-tel. Brett „óvatosan kezdte gyúrni” Hayley hangját, hiszen egy 13 éves lány még nincs túl a mutáláson. A lányoknál ez a folyamat 17 és 18 éves koruk között zajlik le, kevésbé hallhatóan, mint a fiúknál.

MH: Az All We Know (2005) felvételekor Hayley 17 éves, túl a mutáláson. Beszéd szinten énekel. Hayley egyébként kiváló szövegeket ír és egy vérbeli zenész, csak leül a zongorához és előad. Nyilvánvaló, hogy a whistle voice-t, azaz az üveghangot hangeffektusként tudjuk használni egy dalban, mert annyira magasan van. Hayley hangterjedelme – alt létére – E3-tól A6-ig terjed, ami háromvonalas „A” hangnak felel meg.

(Brett és Hayley gyakorol) Viszont ennek a regiszternek az elsajátítása – hiszen az adott hangfekvésnél minimum egy oktávval feljebb van –, lehetővé teszi, hogy könnyedén tudjunk énekelni magas hangtartományban is, hiszen a hangszalagok kellőképpen tudnak vékonyodni a kívánt hangmagasság eléréséhez. Ismerve Brett módszerét, Hayley nyilván évekig tanulta ezeket a speciális gyakorlatokat.

HRM: Mit jelent az, hogy beszéd szinten énekel?

MH: Ez azt jelenti, hogy a beszéd szintű éneklés technikáját alkalmazza, tehát ugyanolyan játszi könnyedséggel énekel a magas hangtartományban, mint ahogyan beszél. Amikor beszélünk, nem feszítjük a torkunkat. Mély hangtartományban is ugyanolyan jól érzem a hangkarakterét, mint amikor magasan énekel. Az általunk tanult énektechnika elsajátításakor az egyéniség nagyobb teret kap, már egészen a kezdetektől fogva. Ha meghallod Hayley hangját, azt érzed róla, hogy Ő már egy kialakult személyiség.

HRM: A ma vizsgált énekesek esetében van olyan potenciál, amelyet Brett – ha „kezei közé kaparintaná” őket – ki tudna hozni belőlük?

MH: Igen. Mindegyik énekes lehetne jobb a saját stílusain belül, ugyanis amit tanítunk, az egy határokat áttörő módszer. Az a lényege, hogy növeld a hangterjedelmedet lefelé és felfelé is. A „saját” hangodon énekelj.

HRM: Miért nem használják ki többen ezt a lehetőséget?

MH: Már sokan tanítják ezt a módszert és az ehhez hasonló innovatív módszereket, de még nem mindenki által ismert.

HRM: Ha Anette ráfeküdne erre a technikára, akkor el tudná énekelni a Tarja által felénekelt részeket?

MH: Igen. Ennek a módszernek pontosan az a lényege. Anette-nek is egy oktávval feljebb lehetne „gyúrni a hangját”, ami eleinte még nem szólal meg, csak speciális gyakorlatokon keresztül, de ezek elérhető magasságok. Főleg, hogy Anette szoprán, simán megoldaná a feladatot. A Whistle regiszter háromvonalas „C” hangtól indul felfelé.

MH: Térjünk vissza még egy szám erejéig Hayley-re. Decode, az Alkonyat főcímdala (2009), Hayley 21 éves. Már sokkal érettebb a hangja és többet is mutat, kétvonalas "Fisz"-t énekel a kevert hangján.

HRM: Hayley-nél az „alapanyag” volt nagyon jó, vagy ez a módszer hozta ki belőle ezt a nagyon nagy tudást?

MH: Brett elmondása alapján, Hayley már akkor nagyon nagy tehetség volt, amikor hozzákerült. A módszer hatásának köszönhetően könnyen és természetesen alakult ki benne, hogy milyen stílusban szeretne kibontakozni a zenei pályán. A módszer igen hatásos és jól működő. Ez a tapasztalom évről évre a tanítványokon keresztül. Olyan énekesek és énekelni vágyó emberek jelentkeznek, akik törekednek a saját kis világuk megalkotására a zenében. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Csak most kezdünk összekapcsolódni.

HRM: Ha egy képzeletbeli listát kellene összeállítani a „fellépőkből”, akkor kit tartanál a legjobbnak vagy a legérdekesebbnek?

MH: Azért nehéz erre válaszolni, mert mindenkiben szeretek valamit. Nyilván van olyan, akinek nagyon tetszik a hangszíne, például Janetnél nagyon tetszik, ahogy játszik a hangjával. Talán egy pici elfogultság is van bennem, hiszen én is akkor kezdtem a pályát és hasonló dolgokkal kellett megküzdenünk, mint a Vixennek. Nem mellékesen fiatalkori emlékeket idéz. Mindenkiben van valami olyan szín, amitől érdekes, akár Anneke világa vagy Simone művészete. Lehengerlő Angela screamelése és Hayley zseniális előadása. Tarja is nagyon szerethető, amikor teljesen beleéli magát az operaéneklés szerepébe és ez katarzist okoz az embernek, mivel nekem erről szólt a gyerekkorom. Inkább együttesen beszélnék a lányokról. Előadásuk emocionális töltést ad a daloknak és hangszeres tudásuk tükrözi a szellemiséget, amit képviselnek. Azért gondoljunk abba bele, hogy nem a véletlen műve, hogy a közönség „ráérzett”, és őket választotta fő kedvenceknek!

Készítette: Savafan és Tomka

További információk Magyar Hajnalról és a Magyar Hajnal Énekstúdióról ITT.