Csak 16 húr, 88 billentyű és a hang: Anneke van Giersbergen – MOMkult, 2024. 05. 19.

Aki követi Anneke van Giersbergen művésznőt bármelyik közöségi felületén, láthatja, hogy az elmúlt évben többször feltűnt komolyzenei feldolgozásaival. A most befejeződött turné gyakorlatilag már az elmúlt év nyarán elkezdődött, de ezt megelőzően is egyre gyakrabban kerültek előtérbe az akusztikus koncertek. A cím – ’Heavy Strings Tour’ – pontosan leírja, mit kaphat az ember fia/lánya, ha ellátogat erre a színházi körülményekre optimalizált hangversenyre. A „The Gathering volt énekesnője” azonosítás máig él Annekével kapcsolatban, de ezen az estén sem csendült fel egyetlen dallamfoszlány sem ebből a korszakából.

Annekéhez személyes kötődésem az A38-on tartott VUUR-koncert (2018. február 18.) kapcsán pecsételődött meg. Nemcsak a koncert maga – ahol a hazai közönségből többször is megkérték a kezét –, de a vele készült riport miatt is. Tehetsége, személyes varázsa messze túlmutat a The Gathering-korszakon, írom ezt annak ellenére, hogy a zenekar fantasztikus albumokat hagyott örökül számunkra.

A személyes találkozás utáni benyomásom Annekéről: profi, érzelmes, őszinte, önazonos, céltudatos. Mind olyan emberi jellemvonások, melyekért akkor is kijár a tisztelet, ha a zenéje nem is áll közel az ember ízléséhez, de esetemben a zenei produktum is kiváló értékelést kap. (Még egy mondatot szánva a 2018-as VUUR-koncertre, ami igazi zene hullámvasút volt, egyik csúcspontja a YouTube-on azóta is fent lévő Audioslave-feldolgozás. Aki nem látta, érdemes végignézni ezt a pár perces videót. Nemcsak a feldolgozás remekbe szabott, de képet kaphatunk Anneke humoráról, kommunikációjáról is.)

Visszatérve a jelenbe, érdekesen indult az este. Már ült mindenki a meghirdetett 20 órai kezdésre, amikor hangosbemondón jött a hír, hogy a művésznő kérésére 20 perccel később kezdünk a kintről beszűrődő koncertzaj miatt. (Érdekes hely a MOMkult, több rendezvénytere van, és ezen az estén máshol is zajlottak események. A későbbi kezdés szerintem nem ez épületben zajló másik előadás miatt történt, hanem a szabadban folyó koncert basszusai miatt.) A bejelentés után szétrebbent a közönség, én pedig tartattam tőle, hogy komolyabb csúszás lesz. Visszaterelni a nézőket nem lesz egyszerű – gondoltam –, plusz kíváncsi voltam, lesz-e negatív reakció. Nem volt. Sem negatív reakció, sem komoly csúszás.

Fél kilenc után kicsivel felsétáltak a vonósok – akik The Magic Strings néven zenélnek egyébként –, beült a zongora mögé Ruud Peeters és fehér blézerben, Iron Maiden-’Number Of The Beast’-es pólójában a mikrofonállvány mögé sétált Anneke is, hogy elkezdjék az estét egy Faith No More-feldolgozással. Széles mosolyok, erős koncentráció a zenészek oldaláról, felszabadult öröm a közönség soraiból.

Természetesen itt csak a zenéé lehetett a főszerep. Ha sarkítani akarnék, azt írnám, világítás csak biztonsági okokból volt. Természetesen erősen túlzok, szép, egyszerű színpadképet kaptunk, de most pont erre volt szükség. Alapvetően ezen az estén a hallójáratok kényeztetése volt a cél, szóval most minden fülpár a zenészekre tapadt az első másodperctől.

Volt már szerencsém komolyzenei alapokkal gazdagított rockkoncerten részt venni, de most fel kellett készítenem agytekervényeimet, hogy itt teljes mértékben átértelmezett metál-és rockklasszikusok kerülnek terítékre, mindenféle rockra utaló sallangtól mentesen. A vonósnégyes hangszerei nem fogják a húzós, tudatomba égett riffeket pótolni. Ezen az estén ezeknek a daloknak megváltozhat a mondanivalója, a hangulata kifordulhat magából.

Ruud Peetersnek köszönhető a komolyzenei hangszerelés, egy teljesen más zenei közegbe fordította a műveket, de azt bizton állítom, kihívás volt a zenészeknek ezt ebben a minőségben eljátszani. Külön gratuláció az újraértelmezett dalokért!

Nem meglepő, hogy Joanna Czaj, Ewelina Peeters hegedűsök, Paloma Ortas brácsás és Stanislav Degtyarev csellós teljesítményét csak méltatni lehet! Ha egy mondatban kéne megfogalmaznom az estét: csodás zenei élmény volt.

Azért megpróbálom kicsit bővebben. Személyes zenei ízlésemnek az este mélypontja a Slayer South Of Heavenjének feldolgozása volt. A csupán egy zongorára átültetés esetemben emészthetetlen volt. Úgy éreztem, itt egy teljesen új dalt kaptunk, amiből teljes mértékben kikerült minden, ami Slayer. Mintha a tenyészbikát ivartalanításra küldték volna… Azért is ezt írom elsőre, mert a koncert után a mellettem ülő barátom meg azzal kezdte, hogy számára ez volt az este csúcspontja. Ez a csodálatos a zenében, ami az egyiknek kiveri a biztosítékot, az a másiknak életre szóló élmény. Gyorsan hozzáteszem, hogy a fenti sorok ellenére ez a tétel is kihagyhatatlan, de az este többi tétele túl magasra tette azt a bizonyos lécet.

Az indító Faith No More utáni Iron Maiden- és Scorpions-tételek is elképesztőek voltak, de a Metallica és a GNR lírája még ezt is felül tudta múlni. A dalok között folyamatos volt a kommunikáció felénk.

A Nothing Else Matterst Anneke nemrég eltávozott szülei emlékének ajánlotta. Itt egy pillanatra azt éreztem, nem tudja majd elkezdeni a dalt, ehhez nem lehet hozzászokni, hiába az élet része a halál. Egyébként az elmesélt történetek és vastapsok sorának köszönhetően érzelmi hullámvasútnak éreztem az egész koncertet, melyet a humor, mosolygás, meghatottság szőtt át.

Megtudtuk, hogy nem jutott el Anneke egy Dire Straits-koncertre, viszont ennek kapcsán került be a The Gathering együttesbe. Mesélt arról, hogyan éli meg ezeket a színházi estéket, amikre idősek, fiatalok, metálarcok és más rajongók is eljönnek. A meghatottság többször kiült az arcára, a közönség tapsa, együttműködése jelezte a megszokottnál nagyobb empátiát.

Megtudtuk azt is, hogy Devin Townsenddel mennyire szeret dolgozni, mennyire nagyra értékeli a vele történő együttműködést. Remek humorérzékéről árulkodott, ahogy felolvasta a rock-metál fogalmának és stílusainak ismertetőjét a dallamos rocktól a legdurvább deathcore-ig.

A ráadásblokk a Black Sabbath Changesével kezdődött, amit kihangosítás nélkül hallhattunk. Az énekkel indult, majd sorban beléptek a visszatérő zenészek, akik azonban nem a korábbi helyükre ültek vissza, hanem Anneke mellé, és ott zenéltek ők is, kihangosítás nélkül. Így lehetőséget kaptunk meghallgatni őket teljes naturalisztikus mivoltukban.

A három ráadás után óriás vastaps, melyet a szervező virágátadása fokozott még kicsit. Az állva tapsolás nem szűnt meg, míg Anneke le nem vonult a színpadról. Igaza volt a művésznőnek, hogy elcsúsztatta a kezdést. Koncertjük közben egy-egy hosszú pillanatra vágni lehetett a csendet. Elképesztő koncentráció és figyelem, ami összpontosult a teremben. Ezt az élményt megzavarták volna a beszűrődő zajfoszlányok.

.

From Out Of Nowhere (Faith No More) / The Trooper (Iron Maiden) / Still Loving You (Scorpions) / High Road (Mastodon) / Nothing Else Matters (Metallica) / Supercrush! (Devin Townsend Project) / Thunderstruck (AC/DC) / Kashmir (Led Zeppelin) / South Of Heaven (Slayer) / Your Glorious Light Will Shine – Helsinki (VUUR) / November Rain (Guns N’ Roses) // Changes (Black Sabbath) /War Pigs (Black Sabbath) / Love Is All (Roger Glover)

Fotók és szöveg: TT (Török Tamás)
Köszönet a lehetőségért a Concerto Musicnak!