A megjelenés napjára időzítették a Brothers In Arms, Let It Rain és a Lower The Flag szöveges videójának megjelenését. És bemutatjuk azt is, amikor Jon ismét Jennifer Nettlesszel duettezik.
Manapság már természetes, hogy a megjelenéssel egy időben a YouTube-ra is kiteszik a lemezeket, elvégre az is egyfajta streaming média. A pénteken megjelent 2020-as Bon Jovi-albumhoz is felkerült három újabb szöveges videó, így a korábban megjelent néggyel együtt már 7 dalhoz van képi körítés. Illetve van egy kislemez-verzió is a Do What You Canhez, melyben Jon Bon Jovi és Jennifer Nettles duetteznek, a country-rock hangulatot egy kis extra hegedű is színesíti az eredeti verzióhoz képest. A sokak által kedvelt ‘Have A Nice Day’ album bónuszdala volt az énekesnővel készített Who Says You Can’t Go Home? duett-verziója, ennek sikere vitte el a Bon Jovit a ‘Lost Highway’-ben kicsúcsosodott country-rock irányba.
Egészen jól sikerült ez az album ahhoz képest, amire számítottam. Nagy sláger nincs, de gyenge láncszem sem igazán, számomra minden dala hallgatható. A Blood in the Water hangulata és Dire Starits-beütése nálam betalált.
Nekem az a bajom ezzel, hogy ez már nem Bon Jovi és nem Jon-ról beszélek, hanem a zenekarról. Ez már egyszemélyes Jon show.
Nézem a promó koncerteket David Bryan sincs jelenleg -igen tudom, hogy a Diana musicel-en dolgozik- igy most csak Tico van mellette az eredeti felállásból, ami nekem cink.
Az egész lemez erőtlen és motiválatlan, nincs benne semmi sem a klasszikus érából és sajnos ebbe Jon hangja is bele tartozik. Ős Jovisként meghallgattam, de ez már nem az én világom, ha egyáltalán lehet ezt zenei világnak nevezni.
Azért ha szigorúan vesszük, a “legeredetibb” felállásból ott van H. McDonald.
Semmi bajom sincs SIR Hugh-val, de a Jovi eredeti basszere Szűcs Sanyi Józsi volt.
Runaway?
Ez annyira Bon Jovi, mint az Ossian Ossian
Mindkettőtöknek igaza van!
A Bon Jovi első hivatalos felállása az, amit a nagylemezre szedtek össze, a basszusgitáros pedig a magyar származású Alec John Such. Pont.
De…
Jon Bon Jovi szólóénekesként írta a Runawayt egy George Nick Karakoglou (a neve alapján görög származású, de hát a Bongiovi is olasz eredetű, mit számít ez Amerikában) New Jersey-i gitárossal. Az 1998-ban kiadott ‘The Power Station Years 1980-1983.’ című demógyűjteményen még a Bill Frank, Charlie Mills, Tom Pyle, Danny Skye, Rick Skye felállású csapatával szerepel, valószínűleg velük rögzítette először azt a dalt is. A visszajelzések alapján rájöhetett,hogy az a legütősebb nótája, mert profi stúdiózenészekkel (Tim Pierce gitárossal, Hugh McDonald basszusgitárossal, Roy Bittan billentyűssel és Frankie LaRocka dobossal) újravette a dalt és ezt küldte el a rádióállomásoknak. A dal rádiós sikerének köszönhető lemezszerződése a Mercury Recordsszal. Az első nagylemezre ebben a formában került fel, nem vették újra Samboráékkal.
Tehát bár a Bon Jovi első hivatalos basszusgitárosa az 1984-es nagylemezen Alec John Such, ugyanezen a lemezen szerepel Hugh McDonald is egy 1983-as rádiófelvétellel: Runaway. Tehát Hugh hamarabb zenélt Jonnal, mint Alec.
Bizonyára a véletlenek összejátszása is kellett, hogy 1994-ben újra összefussanak, de a véletlenen kívül volt valami más is abban (ha más nem, nosztalgia), hogy éppen Hugh McDonaldet kérte fel Such távozása után basszernek. Szegénynek 22 évet kellett várnia rá, hogy elismerjék hivatalos zenekari tagnak, a 2016-os ‘This House Is Not For Sale’ albumon szerepel a neve először a felállás részeként, addig csak fizetett háttérzenészként közreműködött a lemezeken és a koncerteken.
Na ez nekem teljesen új infó volt. Köszi.