Tony Iommi elképzelhetőnek tartja, hogy a nemrég kiadott Ronnie James Dio-féle lemezek után a Tony Martin-időszak albumai is napvilágot látnak kibővítve.
Tony Iommi azt nyilatkozta, tervben van, hogy egy box-set keretében felújítva-kibővítve kiadják azt az öt stúdióalbumot (’Eternal Idol’ 1987, ’Headless Cross’ 1989, ’Tyr’ 1990, ’Cross Purposes’ 1994, ’Forbidden’ 1995), melyeken Tony Martin énekel. Ozzy Osbourne után ő az, aki a leghosszabb ideig látta el a frontemberi feladatokat a Black Sabbathban.
![](https://hardrock.hu/wp-content/uploads/2024/02/huacdcbepo.jpg")
„Rengeteg felvétel van abból az időből, ami nem jelent meg, válogattam is belőlük a különböző albumokra. Fokozatosan fésüljük át a Sabbath különböző korszakait, és egyszer lesz egy Tony Martin-box-set, sőt nem kizárt, hogy az Ian Gillan-érából is összerakunk egy ilyet” – vázolta Iommi az elképzeléseit.
Pár éve felmerült, hogy újrakeverve kiadják az utolsó albumot, a sok vitát kiváltott ’Forbidden’-t Martinnal, ezzel kapcsolatban azt mondta Iommi: „Amikor eljön az ideje annak a box-setnek, az is benne lesz. De most épp elég a dolgunk a Dio-szettel, amire nagy várakozással tekintek, mert a rajongók kitörő örömmel fogadták. Sajnos az évek során az Ozzy- és Dio-időszak maga alá temette a Martin-periódust. Sor kerül arra is, hogy jó kis kiadatlan felvételekkel újra megjelenjenek ezek az albumok. Már megkevertem ezeket otthon, készen állnak a kiadásra, csak a megfelelő pillanatra várunk. Ha most ez is megjelenne a Dio-anyagok mellett, mindent összezavarna. Hogy őszinte legyek, temérdek kiadatlan anyag halmozódott fel az idők során, nem is emlékszem mindegyikre. Végig kell nyálazni az összeset, így aztán rátalálhat az ember újabb dalokra Dióval, Tony Martinnal vagy Ozzyval.”
Már régen itt lett volna az ideje!
Jó lenne bele húzni!
Tony, ha olvasod, nyugi, talán nem zavarna össze senkit. A Dio- és Ozzy-korszak lemezeinek különféle kiadványaival ugyanis tele a piac, ellenben a Martin-féle korszakkal, az fontosabb lett volna.
@worlock: Lehet, hogy olvassa, csak nem érti 🙂
“Ozzy Osbourne után ő az, aki a leghosszabb ideig látta el a frontemberi feladatokat a Black Sabbathban.”
Mondjuk ez azért erősen nézőpont kérdése. Ha a Heaven And Hellt is ideszámítjuk (én mindenképpen ideszámítanám), akkor Dio azért megelőzi…
(Ez persze semmit se von le a Tony Martin-éra jelentőségéből. Örülnék, ha kiadnák, imádom a vele készült lemezeket)
Nálam is Martin mindent visz.
A Headless Cross, és Tyr albumok , egyen értékűek a Heaven and Hellel. Mégha ez szentségtörésnek hangzik is.
Ozzyval meg sosem tudtam mit kezdeni…
Rokonlelkek vagyunk, nálam is alapmű a Headless Cross és a Tyr, ha másért nem, már csak Cozy Powell dobolása miatt is. De ugyanígy alap a Heaven & Hell – Mob Rules páros is.
@Promises:
“A Headless Cross, és Tyr albumok , egyen értékűek a Heaven and Hellel. Mégha ez szentségtörésnek hangzik is.”
Bármilyen fura, egyet is értek, meg nem is. A Heaven And Hell számomra maga az utolérhetetlen csoda – de azért csak oda merném tenni mellé az Eternal-Headless-Tyr triászt 🙂 A fene tudja…
Ami Ozzyt illeti, mindenki az első három lemezt szokta emlegetni vele kapcsolatban – pedig szerintem a későbbiekben sokkal jobbakat csináltak, pl. Sabotage, Bloody Sabbath, Vol IV… Ezek (főleg a Sabotage) számomra vannak olyan jók. De tényleg ízlések és pofonok.
Ozzyról még annyit, hogy az ő zsenialitása valahol éppen abban nyilvánul meg, hogy lényegesen rosszabb énekesi képességei ellenére is ilyen produkciókat volt képes letenni az asztalra.
Ha Black Sabbath akkor nálam Tony Martin a nagy kedvenc!!!Nyilván ízlések és pofonok de engem az Ő hangja ragad magával..Ozzyé a legkevésbé…
Tony Martin pedig már kiadhatná végre az új szólóalbumát a Thornst..elvileg 2020-ra ígérte de azóta csend van…
Szerintem Martin hangjában volt a legtöbb lélek, egészen kifinomult dallamokat hozott. Kár, hogy aztán nem indult be a szólókarrier, mert az, hogy nekem ő a legnagyobb BS énekes, nyilván kevés.
Ha Tony Martinos korszak kerül képbe, mindig kiráz a hideg.
Az Eternal Idol bemelegítette a korszakot, majd jött a Headless Cross és a Tyr.
Az utóbbi kettővel folyton az volt a bajom, hogy rövidek.
Simán el tudtam volna képzelni akár az egy órás alkotást is, remélem ez az álmom most majd megvalósul.
1989-ben a Headless Cross Budapesti állomásán szinte megfőttem a harmadik sorban, felejthetetlen élmény volt.
Majd a Cross Porpuses koncert leválasztott színtérrel, és méltatlanul a függöny elrejtve Geoff Nicholls, az viszont elszomorító volt, de a zene kárpótolt.
Szóval fel a fejjel, legyünk türelemmel, szerintem megéri.
Jó egészséget Mindenkinek.
89- decemberében katona voltam. Nem engedtek el a koncertre. Mai napig fájó pont.
Elméláztam a felvetéseden, mely szerint a Headless cross és a Tyr rövid, de talán ez így van rendjén, mert ahogy véget ér, lehet újra hallgatni. Ki tudja, miket raktak volna még fel, lehet, hogy töltelék lett volna, így viszont a Headless cross az elejétől végéig azonnal ható slágergyűjtemény, a Tyr pedig lassabban ható, művészi lemez. Bár lehet, hogy utóbbi esetében tényleg kellett volna még egy jó dal, mert valahogy elég hamar véget ér, ebből a szempontból az elődje kerekebbnak érződik.