A járványügyi halasztások miatt a Judas Priestnek 2022-ig kellett várnia, hogy végre turnéval ünnepelje fennállásának 50. évfordulóját. Tavaly ősszel megjelent egy gigantikus box-set kiadvány (’50 Heavy Metal Years Of Music’) 42 CD-vel, benne az összes Priest-albummal és csemegékkel. Bár Glenn Tipton a betegsége miatt csak alkalmanként jelenik meg a színpadon, a háttérben gőzerővel dolgozik az új dalokon. Erről és még sok minden másról is beszélt az Ultimate Classic Rocknak adott interjúban.

 Nagyszerű látni, hogy ezen a turnén is fellépsz.

 Nagyon jó érzés, ugyanakkor nosztalgikus is. Olyan dalokat is játszunk, amelyeket korábban sosem.

 Amikor a Judas Priestben kialakult az ikergitáros felállás, hogy osztottátok fel a feladatokat K.K. Downinggal?

 Magától jött minden, nem ültünk le, hogy na, ez a tied, ez az enyém. Nyilvánvaló volt, hogy mit játsszak én, és mit K.K..

 A Painkiller albumon radikális megszólalással újult meg a zenekar.

 Teljesen természetes folyamatban zajlott a lemez felvétele, de a stílusunkon nem igazán változtattunk. Mindig is figyeltük a zenei trendeket, mint a punkot vagy az új hullámot, volt mit tanulni belőlük. Át is vettük a belőlük áradó energiát, igaz, ahhoz nem kell különleges tehetség, hogy egy háromakkordos punkdalt megírjon az ember, elvittek minket egy másik zenei irányba. Mindig van mit tanulni az új bandáktól, és a ’Painkiller’ ékes példa erre.

 Kerry King az egykori Slayerből mindenkori kedvenc Tipton-szólójának nevezte, amit játszol a Beyond The Realms Of Deathben.

 Ez nagyon kedves tőle, tudom róla, hogy mindig is rajongott a Priestért. Jól esik, amikor egy ilyen srác megnyílik és elmondja, hogy “na ja, ez a kedvenc szólóm”. Jó ezt hallani Kerrytől és azt is, ha valaki értékeli a dalokba fektetett kemény munkát.

 Mire emlékszel a dallal és a szólóval kapcsolatban?

 Tény, hogy nagyszerű a szólót színpadon játszani, és egy lélegzetvételnyi szünetet adott a többieknek. És ami azután jött, azt még energikusabban játszottuk.

 Az Iron Maiden is ikergitáros formában játszott régebben. Gitáros szemmel mi volt az, ami érdekes volt számodra bennük?

 Azt mondanám, hogy náluk is maguktól jöttek a dolgok, sok mindent átvettek tőlünk, és beépítették a zenéjükbe. Fontos, hogy amikor az ember dalokat ír, az azonnal felismerhető legyen. Akkor vagy sikeres, ha a rádióban rögtön felismerik a zenédet. Azt hiszem, a Maidennel is ez történt, nagyon nagy hatással volt rájuk a Priest. Rátaláltak a maguk útjára, és ezért minden elismerést megérdemelnek.

 Az új Judas Priest box-setben (’50 Heavy Metal Years Of Music’) valamennyi albumotok megtalálható ritkaságokkal, kiadatlan felvételekkel kiegészítve. Van köztük kedvenced?

 Nagyon jó az egészet meghallgatni. A Judas Priest jelenlegi felállásából öt generációra tekintünk vissza, hogy alakult a zenénk, akár az óbor, ahogy az évek során érlelődik. Úgy gondolom, hogy ez az ötvenéves jubileumi kiadvány erről szól. Régebben akadtak dalok, amelyek csak érlelődtek, mostanra viszont beértek.

 Nem mindennapi tehetségnek kellett lenni annak a gitárosnak, aki melletted játszott. Richie Faulkner megugrotta ezt a szintet, amikor 2011-ben csatlakozott a zenekarhoz.

 Fenomenális zenész, bár az első időkben ezt még nem tudtam. Volt, hogy a stúdióban csak szöszmötölt a gitáron, nem tudta, hogy más is hallja, aztán előjött olyan dolgokkal, hogy leesett az ember álla. Megkapta a nagy feladatot, hogy a szólókat a bandával összhangban kell játszani, különben kritika érte volna. Megcsinálta őket, de a saját stílusában, és azt gondolom, ehhez igazi tudás kell. Nem hiszem, hogy sokan képesek lettek volna úgy megváltoztatni a régi dalokat, hogy az ne menjen a minőség rovására. Hihetetlen muzsikus.

 Mi a helyzet az új Priest-albummal?

 A járvány miatt sajnos leállt a munka, de még előtte számtalan dalötlettel jöttünk elő. Azt hiszem, olyan anyag lesz, amit minden rajongó hallani akar. Felesleges okoskodni, kockáztatni, ez egy igazi Priest-album lesz.