Állat filmek, még jobb zenékkel, sztorik, hangulat, néhány pozitív őrült társaságában. Röviden: 80’s Movie Night by Rockstars Not Dead. És a buli folytatódik… Mert vége az ínségnek, megvan a koncert új időpontja: 2020. július 25., Dürer Kert!

Az előző rész tartalmából:
(Minimális zene, poszt-apokaliptikus vágókép)
2020 tavasza… A világ, amit ismertünk, örökre megváltozott. A közös headbang, a pult alá esés és a pólón talált szőke hajszálak miatti magyarázkodás már csak a régiek meséiben létezik. Az utcák üresek, konzervből csak pacal maradt, és az emberek kapualjak mélyén alkudnak egy-egy tekercs WC-papírra. Sokan nem bírják tovább és (mikor a magnó az utolsó Def Leppard kazettát is tönkregyűrte) végső elkeseredettségükben elkövetik a legrosszabbat: bekapcsolják a tévét és a kereskedelmi rádiót.

(Drámai zene, közeli vágóképek hangszerekről, kezekről)
Hét ember nem hajlandó meghajolni a végzet előtt. Húrt cintányérnak vetve készülnek az időre, mikor a kontroll-lámpákban felcsillan a fény, a kivezérlésjelzők megelevenednek és feldübörgő szubládák hurrikánja neccharisnyás lábakra feszülő miniszoknyák széleit remegteti. Jöttükre filmek és zenék elevenednek meg, előbújnak Deloreanok, F-14-ek és Arielle Dombasle vizesen, falatnyi bikiniben. És az emberek újra énekelnek és táncolnak…

(Több komolysággal bíró bevezetés az interjú 1. részének elején!)

Kenny Loggins – Danger Zone (Top Gun)

Gellér Tomi: Megint egy megkerülhetetlen dolog. Ahogy ott jönnek a repülők a naplementében és megszólal ez a zene, meg régen még Kelly McGillis… Halálos!

HRM: A Terminator 2-re mondtátok, hogy az egy hosszú videóklip. Ez igaz lehet a Top Gunra is.

GT: Teljesen. Ez megint egy olyan film, amit mindenki ismer, elemezték sokan, bármit is mondanék róla, valaki már leírta helyettem.

Vincze Zoli: Azt még tegyük hozzá, hogy az első filmje Tom Cruise-nak.

GT: Nem, a ‘Risky Business’ (Kockázatos üzlet) volt az első nagy filmje. [Szerk.: és ezt csak így fejből!]

VZ: Úgy értem, az első sikeres filmje.

GT: Na, úgy már igen!

HRM: Gyerekkoromban valamiért azt hittem, ő játszott a The Wraithben (A fantom).

Jósa Tomi: Nem, az Charlie Sheen volt. De kötheted bátran ide is, ő volt a ‘Hot Shots!’-ban (Nagy durranás) Topper Harley.

GT: Jaj, azt az indiános részt olyan régen fel akarom venni a Danival, mikor beszélgetnek az öreg törzsfőnökkel, hogy „Hiawata, Intsu-Tsunna, Winnetou! Toyota, Mitsubishi?” (nevetünk)

Szabó Dani: A Danger Zone-ra visszatérve, a mai popkultúrába is beemelték az Archer révén. Ott a címszereplő és a sorozat jó nője, Lana közti civakodás egyik jellegzetes eleme, amikor Archer üveghangon visítja, hogy „Lanaaaaa, danger zoooone!” (nevet)

Huey Lewis –  Power Of Love (Vissza a jövőbe – Back To The Future)

JT: A ‘Vissza a jövőbe’ az az örök klasszikus. Zeneileg, kalandban, szereplőkben rengeteget adott a generációnknak. Nem véletlen, hogy Robert Zemeckis még a mai remake-mániában sem hajlandó folytatást csinálni neki, vagy egyáltalán engedni, hogy remake-eljék. Szerződésbe foglalta, hogy a THE END után, amíg ő életben van, nem nyúlhat senki a szériához. A ‘Vissza a jövőbe’ egyszerre ad régi és új dalokat a néző fülébe, és mindegyik összenő vele. Gondolkodtunk is, melyikhez nyúljunk, a Power Of Love-hoz vagy a Johnny B Goode-hoz. Utóbbinál külön poén, hogy a dal és Chuck Berry egy időhurokkal önmagát  hozza létre. „Hello, Chuck, ez az a hang, amit keresel!” Viszont a Power Of Love eléggé összenőtt a filmmel. Marty bemegy, és elkezdik játszani a tehetségkutatón, amiben maga Lewis a Martyékat elhallgattató zsűritag. Az viszont biztos, hogy egy esetleges Movie Night 2-n nem fog kimaradni a Johnny B Goode.

HRM: Esetleg a Double Back (ZZ Top)?

GT: igen, azt én még hiányolom nagyon.

JT: A Double Back! Az még király lett volna, de az megint kilencvenes évek. De legközelebb már ez se lesz olyan problematikus dolog. Amúgy a Huey Lewis-dal megint egy ilyen „mindenki ismeri” típusú nóta. Még az is, aki azt hiszi, hogy nem.

Ratt – Nobody Rides For Free (Holtpont – Point Break)

GT: Ez megint egy ikonikus, óriási film. Kilencvenes évek eleje, de akkor sem lehet megkerülni! Később csináltak egy borzalmasan szar, nézhetetlen remake-et belőle, na azt ne nézzétek meg! Az eredeti hozta azt a tipikus kilencvenes évek eleji, L.A.-beli szörfös fílinget… és marha jó az alapsztori is.

HRM: Ezt akkor néztem meg, mikor kiraktátok. Meglepett, mennyi rétege van: társadalomkritika, egyebek. Nem mellesleg olyan film, ahol gőzöd sincs, kinek drukkolj. Itthon alig ismert, pedig veszett jó film!

VZ: És ne hagyd ki, hogy két rohadt jó színész (Patrick Swayze és Keanu Reeves) játszik benne!

Vicky Sunday: A klip is nagyon állat! Nem olyan, mint azok a fiatalkori Ratt-számok, eléggé ravasz egy szerkezete van. Agyasan összerakott dal, a Rattről nem ez a stílus jutna a legtöbbek eszébe.

GT: Ha volt dal, amivel mi, gitárosok megszenvedtünk, akkor az ez volt. Maradjunk annyiban, hogy Warren DeMartini egy állat.

Chesney Hawkes – One And Only  (Doc Hollywood)

JT: A ‘Doc Hollywood’ sajnos szomorú apropóval bír: ennek a forgatásán érezte Michael J. Fox először a Parkinson-kór jeleit. Ő volt gyermekkorunk hőse, rossz volt látni, hogy az egész vagyonát a gyógykutatásokba öli. Viszont megnyugodtunk, mikor láttuk, hogy a ‘Vissza a jövőbe 2’-ben a 47 éves Marty sokkal pocsékabbul néz ki, mint a betegséggel küzdő 47 éves színész alteregója. A One And Only úgy maradt a fülünkben közösen a képpel, ahogy a tökös Michael J. Fox úgy vezet, ahogy mi sose fogunk. A dalt egyébként egy teljesen másik filmhez írták, a ‘Buddy’s Song’-hoz, az meg egy ilyen „coming of age” film volt. Nem igazán ismert itthon, talán bemutatója se volt. Chesney Hawkes játszotta benne a főszerepet is. A One And Only klipjében a színészek egy moziban a vászonról lepattanva kezdenek el randalírozni egy csinos csaj kegyeiért. Aki történetesen Saffron, később a Republica énekese. A filmbe mi sosem futottunk bele, meg is lepődnék, ha létezne magyar szinkronnal, belenézve totál felejthetőnek tűnik.

GT: Chesney Hawkes… hát igen, ő volt az aktuális „nyilem-nyalom” szőke gyerek ott ’90 környékén. Megmondom őszintén és töredelmesen, hogy egyetlen más számát sem ismerem. Ez lehet, hogy nem is olyan nagy probléma, nem tudom. Amikor viszont kisiskolásként láttam az MTV-n a One And Onlyt, teljesen kész voltam tőle, annyira jó dal. Aztán pár évre rá a ‘Doc Hollywood’ nyitójelenetében, amikor Michael J. Fox a piros autóval száguld a sztrádán és ez szól; na ez is olyan dal volt, amit régóta szerettem volna eljátszani. Megint csak egy olyan valami, amit névről senki nem ismer, de ha meghalljátok, egyből beugrik.

VZ: Leányom ugyanígy: mikor mondtam neki: semmi. De mikor megmutattam, egyből mondta, hogy „Hű, hát azt ismerem, apa!”

JT: Szerintem a normál szettbe is becsempésszük majd.

The Cult – Rain (Démonok 2 – Demons 2)

VS: A Rain. A ‘Demons 2’-ben van a dal, és azért választottam ezt, mert rohadt jó hangom van hozzá. (nevetünk)

JT: Borzalmas olasz filmek egyébként a ‘Demons’-ök. Kegyetlen rosszak.

VS: Viszont a szám az zseniális! És a 85-ös lemezen van rajta! Egész fiatalok, még huszonévesek, és egy komolyan elmebeteg klipet csináltak hozzá. Ez volt a gót korszakuk vége és a rock korszakuk kezdete.

GT: Az az igazság, hogy én nagyon imádom, ahogy Sunday Cultot énekel. Az a hisztizős, morrisonos jellege tökre megvan! Rettentően megy a hangjához Ian Astbury karaktere. Mondtuk, hogy valahogy rakjunk már bele egy Cult nótát a műsorba!

SzD: Két Cult dal is volt az első merítésben. Amúgy valami 117 dalból húztuk le erre a 25 tételre a listát (ami kereken 30 dal amúgy az egyvelegek miatt). A ‘Tolvajtempó’-ban is van egy Cult dal, az volt a másik. Végül ez maradt, mert egyrészt a Painted On My Heart elég leültetős lett volna, másrészt azért már tényleg jogosan kapnánk, hogy mi köze a ’80-as évekhez a 2000-ben megjelent dalnak.

Phil Collins – Easy Lover (Miami Vice, WrestleMania, stb.)

GT: Ez nekem onnan jött, hogy ezt is valós időben, még kisgyerekként láttam a tévében valamelyik filmben. Aztán láttam a klipet is, ahol Phil Collins meg Philip Bailey, az Earth Wind And Fire-ből egy ilyen werkfilmszerű videóban nyomták, és annyira jó nóta volt, hogy később a kilencvenes években, mikor már nem forgott rendszeresen, hajtottam, hogy megszerezzem. Végül apukám valami agyonmásolt kazettáján megtaláltam. Kihagyhatatlan volt.

VS: Nekem eleve annyira tetszett ez a dal, hogy a Movie Nighttól függetlenül már másfél éve megemlítettem a közös levelezésben, hogy nagyon szeretném ezt Jósával elénekelni. Mindenkinek tetszett az ötlet, és most ebbe az estébe bele is fér.

JT: Meg a WrestleManianak is ez volt a zenéje, szóval lehet, hogy lesznek birkózó férfiak a kivetítőn.

VS: Legyenek már nők is!

GT: Jól van, Sunday, lesznek.

HRM: Hm, ti most filmekhez kerestek számokat, vagy számokhoz filmeket? (nevetünk)

JT: Igen, van egy-két számnál, hogy ez megfordul. (nevet) Van néha egy-egy ilyen emlék, mint Tominak, hogy ez egy filmben megfordult, és akkor megkeressük, hogy hol is volt… ez néha nem is olyan egyszerű. A Wikipédia konkrétan csődöt mondott alattunk.

SzD: Az IMDB dettó, sehol nem találtunk meg egy-két dalt.

GT: Egyébként jó pár dal ezek közül olyan, ha nem is lenne benne a filmben, akkor is oda illene, olyan filmzene hangulatú az egész. Szóval igen, ez egy kicsit olyan beleerőltetés volt a szettbe, de mivel már régóta szemezünk a dallal, így egy kanyarral be tudtuk hozni.

SzD: Amit ezek közül a „gombhoz a kabátot” jelleggel beválogatott dalok közül nagyon sajnálok, hogy kiszórtuk, az a Mr. Mistertől a Broken Wings. Szintén felkerült valami obskurus film soundtrackjére (‘Band Of The Hand’ – ‘Kezesbanda’), amit szerintem pár Michigan-alsón található autósmozin kívül sehol se vetítettek, én meg ezer éve be akarom dobni már a szettbe. Az egyik legnagyobb kedvenc a zenekar ezen korszak szintipop és rock közt lavírozó bandái közül.

Duran Duran – A View To A Kill (James Bond – Halálvágta – A View To A Kill)

VZ: Ez az enyém! Én ezen nevelkedtem. Én azért lettem zenész, mert ott volt a Duran Duran.

GT: Mi vagyunk azok Zolival, akik folyton Duran Duran nótákat raknak a setlistbe.

SzD: Nem igaz, mert a Wild Boyst én oktrojáltam a szettbe anno! (nevet)

GT: Ha nyolcvanas évek és popzene, akkor nekem is egyértelműen Duran Duran. A Union Of The Snake volt például az első 7″-es kislemezem. A zenéjük számomra óriási hatással bírt.

VZ: Nem tudom, mennyire emlékeztek, de annak idején ez volt az a zene, amit a rockerek is elfogadtak. Főleg, amikor jött egy Wild Boys, vagy egy Careless Memories. Ott volt Andy Taylor meg John Taylor, akik később játszottak is elég komoly rockzenét, és most nem is feltétlenül a Power Stationről beszélek. John játszott utána egy zenekarban, ahol Duff McKagan  (Guns N’ Roses) volt az énekes, ő meg a basszusgitáros.

GT: És ott volt még Steve Jones a Sex Pistolsból, meg Matt Sorum dobolt. Ja, a Neurotic Outsiders!

VZ: Ez a dal pedig  egy James Bond film zenéje, kihagyhatatlan, és mint olyan, óriási siker volt. Hozzáteszem, albumon soha nem jelent meg, csak best of lemezeken. Ugyanúgy, mint a Wild Boys. Ők mindig ilyen külön dalokat csináltak. Már akkor is tudták, hogy minden úgyis csak a dalokról szól.

GT: Andy Taylor 87-es szólólemeze megvan?! Hát úristen, mekkorák már! Ha már itt tartunk: Nyílni fog az olló, mert rengeteg olyan ikonikus dal van, ami úgy pop, hogy amúgy rock. Biztosan elő fog fordulni még Duran Duran, INXS, meg a többi, amiről egyezményesen azt kell mondjuk, hogy itt a helye!

Limahl – Neverending Story (Végtelen történet – Neverending Story)

JT: Ez megint kihagyhatatlan volt…

HRM: Mennyire rock ez?

JT: Ez? Ha úgy vesszük, semennyire. Azt is mondhatjuk rá, hogy egy elég geil dal, de most reneszánszát éli, mert a ‘Stranger Things’-ben elkezdték énekelni a színészek a harmadik évadban.

HRM: (suttogva) Bevallom, nem néztem.

JT: Nem baj.

GT: De baj, imádom azt a sorozatot, nézd meg! Ha már itt tartunk, Limahl, a Kajagoogoo, ők nekem szintén gyermekkori istenek. Aki hallotta Nick Beggst basszusgitározni… az a lemez valami zseniális! A ‘White Feathers’ lemez kegyetlen!

VS: Tudod, hogy ő valami nagyon metal, meg progresszív bandában is játszik most?

GT: Meg mindenhol. Ráadásul Chapman sticken is pusztító. Nekem a fuksziahajú Limahl is egy ikon, és a mesefilm, a ‘Végtelen történet’ is nagyon kedves emlék, bár már régen láttam. A kislányom szokta volt nézegetni korábban. A kutyaszerű sárkány meg olyan, mint a vizslám! Ez meg egy óriási dal, ‘szt kész.

VZ: Egyébként maga az ötlet, hogy így csináljuk meg, onnan jött, hogy ebben a dalban nem nagyon van gitár, viszont van egy lengyel rocksuli, akik megcsinálták nagyon profin és mi tőlük vettük az ötletet. Botrányosan jól játsszák egyébként.

JT: Mi meg szépen összevetettük az eredeti verziót, meg ezt, és ez adta az alapját a mi változatunknak.

John Parr – St. Elmo’s Fire (Szent Elmo tüze – St. Elmo’s Fire)

GT: Én láttam a filmet, de bevallom őszintén, nem volt maradandó élmény.

JT: Baromi jó nóta, de a film hozzá képest…

GT: Egyébként rengeteg grandiózus színész játszik benne, de ehhez képest teljesen felejthető.

JT: Kb. mint a hígf…, az egész keresztülszalad rajtad. (nevet)

GT: Ez is ilyen „coming of age”, főiskolás hülyeség. De maga a dal, az meg gyerekkori favorit!

SzD: Már megint tipikusan az a nóta, hogy senki nem tudja, mi az, mikor elmondod, hogy John Parr – St. Elmo’s Fire. Fogalma sincs róla, de ha meghallja a refrént, egyből beugrik, hogy ja, igen!

GT: Ha már itt tartunk, a John Parr lemezeknek tessék utánanézni! Zseniális AOR lemezek!

SzD: Igen, van belőle Parr! (nevetünk)

Kenny Loggins – Footloose (Gumiláb – Footloose)

GT: Kenny Loggins nekem egyenlő a ‘Footloose’-zal. Gyerekkorom egyik kedvenc filmje volt, egy családi nyaraláson láttam ’85-ben. Megint egy olyan filmzenealbum, amit nagyon szerettem, tele óriási dalokkal, ami kitermelt nem is tudom, hány slágert! Bonnie Tyler – Holding Out For A Hero, Quiet Riot – Bang Your Head, Kenny Loggins – I’m Free (Heaven Helps The Man), stb. Rengeteg jó dal volt benne, és jó a film is. Nagyon jó kis történet: egy srác elkerül egy poros kisvárosba, ahol be van tiltva a rockzene, a tánc, meg minden ilyen. Összejön lassan az egész tiltást irányító városi tiszteletes lányával, a lázadó Ariellel, aztán a szalagavatóra megtörik a tilalom. Hatalmas nagy tánc kerekedik belőle a végén. Maga a dal meg egy fílinges, táncolós rock ‘n roll. Igazából Sundayre húztuk rá, de egy próbán elkövettem én, nagyon feküdt a hangomhoz, aztán…

VS: Éppen a kocsiban ültem, voltam valahol, mikor Tomi rám írt, hogy „Sunday, hadd énekeljem én az első versszakot!” Én meg: „Tök jól áll neked, énekeld te az egészet!”

GT: Úgyhogy most lesz egy dal, amiben „én-ekelek”! (nevet)

VZ: Hangszeres téren amúgy a legjobb zenészek játszottak. Például Nathan East bőgőzik.

GT: Hozzátenném, hogy amúgy Jon Bon Jovi kapta volna a ‘Footloose’ főszerepét, csak akkor jelent meg az egyes lemezük, és vissza kellett mondani a dolgot. Kb. itt lett a nagy filmes karrierjének vége. És ha már Bon Jovi…

Jon Bon Jovi – Blaze Of Glory (Vadnyugat fiai II – Young Guns II)

HRM: ‘Young Guns II’. Megint egy film, amit kb. senki sem látott itthon.

GT: Óriási hiba! Menjen mindenki és nézze meg! Azonnal! (nevetés) Szóval úgy indult anno, hogy Jon Bon Jovi meg Emilio Estevez országos cimborák voltak, még a ‘Footloose’ kapcsán emlegetett Kevin Bacon és Kiefer Sutherland tartozott közéjük. Szóval Estevezék szerették volna a Wanted Dead or Alive-ot beletenni a ‘Vadnyugat fiai’ második részébe. Egyébként egy nagyon jó western, kemény, mocskos, mint a régi spagetti westernek. Billy, a kölyök életéről szól, a harcáról Pat Garrett-tel, barátságról, áldozatról. Nagyon jó movie! Szóval Bon Jovi mondta, hogy ő inkább ír egy számot, aztán Jeff Beckkel meg is csinálták. Aztán fel is vett Jon erre egy egész lemezt, ahol kiélhette a country, meg heartland rock mániáját. Little Richard, Elton, Aldo Nova is szerepel a lemezen. Blood Money, Justice In The Barrel, azzal az indián csujjogatással… ááá, mekkora dalok ezek! Megint csak egy olyan tétel, amit nagyon rég szerettem volna elénekelni, hát most megpróbálom! Aki ismer, tudja, hogy nekem gyerekkorom óta Van Halen, a ‘Leppard, a Kiss, meg a Europe mellett a Bon Jovi a legesleg! Ebben is én fogok énekelni.

VZ: Én meg minimum 20 évet töltöttem el Bon Jovi árnyékában. (nevetnek)

HRM: Úgy érted, hogy…

VZ: A Snake Heartra húzták rá mindig, hogy a magyar Bon Jovi, és állandóan Bon Jovit követeltek a rajongók. Néha aztán becsempésztük a Runawayt, meg annak idején, mikor megjelent a második szólólemeze Jonnak.

GT: Zoli, b+, az a ‘Crush’ megjelenési partija volt az E-Klubban! Ott csápoltam nektek!

VZ: Szóval akkor ilyen teljes Bon Jovi estet csináltunk.

GT: Igen, mert Balázs nálatok pont olyan szuggesztív előadó volt, és mi nagyon éreztük a szövegeket!

És a show még mindig nem ért véget…

TubiKántinyűd…

(A következő epizód jövő héten várható, a 80’s Movie Night buli pedig július 25-én a Dürer Kertben lesz.)

Készítette: ProblemChild