Hihetetlen, hogy 2 éven belül ismét ellátogatott hazánkba a rocklegenda, szinte napra pontosan tették újra tiszteletüket nálunk. Nem tudom, minek köszönhető, de hálás vagyok érte. Azt, hogy Slash szinte minden évben legalább egyszer feltűnik hazánk valamelyik színpadán, mondhatjuk haladó hagyománynak (maradjon is így), de a Guns N’ Roses ilyen gyakori koncertezését még szoknom kell. Mondjuk, van mit behozniuk Magyarország esetében…
Nem a végén fogok döntést hozni, hogy melyik volt jobb koncert az utolsó kettőből, ideszúrom az elejére. A 2023-ban adott koncertjük 30 év várakozás után, a fiatalkori emlékek miatt nem sikerülhetett rosszul számomra. Akkor egy 30 (plusz a Slash-szóló) számos előadással leptek meg, ami örök emlék marad nemcsak nekem, de a telt házas Puskás Aréna nézői számára is.
Miközben róttam a tiszteletkört bejutás közben a stadion körül, azon morfondíroztam, vajon kifelé jövet meglesz ugyanaz a pozitív érzés, mint 2023-ban? Az eltelt két évben új lemezzel nem rukkolt ki a banda, tanulmányozva a hazánkat megelőző állomások dallistáit, kíváncsian vártam, milyen összeállítású műsorral állnak színpadra Budapesten. Reménykedtem, hogy nem egy nagyon hasonló szett lesz ismét. Változtattak, nem is keveset.
2025-ben újra pontos volt a kezdés, fél nyolckor elindult a kivetítőn az intró, ekkor még nem tudtuk, hogy percek híján 3 és fél órás előadás következik, melyben ismét a zene lesz a főszereplő. Mint két éve, most sem jutott fókusz a technikai show-elemeknek, mint pirotechnika vagy mozgó színpad, viszont számos meglepetésdal került a műsorba. Igaz, hogy ezt csak a jelenlévők szűkebb köre értékelte. 12 dalt vettek ki a 2023-as budapesti felhozatalból és egy dallal többet játszottak, de most nem került sor olyan slágerekre, mint a Don’t Cry, a Patience vagy a Coma.
A színpadkép alapja három óriási kivetítő volt, egy hátul és egy-egy a két oldalon, ehhez jött a kiváló megvilágítás, de mostanában a Puskás-koncerteken ennél szofisztikáltabb fénytechnikához szokhatott hozzá a közönség.
A brutál hosszú koncerten 32 előadott dal (Slash szólóját is beleértve) számos olyan meglepetést tartogatott, melyet eddig ritkán, hazánkban pedig még sosem játszottak. Ezek alapvetően feldolgozásdalok voltak, több a ’The Spaghetti Incident?’ lemezükről. Két olyan szerzemény is elhangzott, amely eddig ezen a turnén nem került elő. Ahogy két éve írtam, azoknak a GNR-rajongóknak, akik alapvetően az ismertebb számokért jöttek, bele kellett törődniük, hogy kénytelenek kevesebb slágerrel beérni.
A legismertebbek, mint a Welcome To The Jungle, a Civil War, a November Rain vagy a Paradise City az este különböző pontjain tűntek föl, többségük a 3 és fél óra végéhez közeledve. Alapvető cél lehetett a setlist kialakításában, hogy a koncertturisták az előző fellépés után újabb élményt kapjanak ismétlés helyett. Így az igazán vérbeli fanok is örülhettek, akik örömüket lelik abban, ha olyan dalokat hallhatnak kedvenceiktől, amelyek eddig nem voltak meg, vagy nem ebben a városban. Ők éheznek az ilyen csemegékre, de úgy láttam, hogy kisebbségbe szorultak.
Az izmos indítás után meg kellett állapítanom, hogy a hangosítás nagyon nem hibátlan. Az elején szétcsúszott a hangszerek közötti harmónia, a dob és az ének dominált. Ahogy haladtunk előre, úgy javult valamennyire a hangzás, de az állandósult visszhang számomra zavaró volt.
Hogy egyben letudjuk a negatívumokat, itt említhető meg a „fékezett habzású” közönség produkciója, amely alapvetően az éneklésben és a telefonvakuk használatában merült ki. Mondjuk a kommunikáció minimális volt a színpad felől, így nem sok buzdítás érkezett.
Axl Rose szerepe, dominanciája a deszkákon vitán felüli. A kérdés inkább a sokak által gyakran feszegetett énekteljesítmény, de ezen az estén Axl beintett a kritizálóknak. Vokálisan messze felülmúlta a 2023-as önmagát, úgy gondolom, hogy Budapesten válaszolt a fanyalgóknak, akik megkérdőjelezik őt énekesként.
Ezen a budapesti estén egyébként újra elképesztő fizikai kondícióval kápráztatta el a publikumot, folyamatosan mozgott, végigszántotta keresztbe a színpadot és mindeközben teljes természetességgel énekelte ki a több mint 30 dal legnehezebb énektémáit is. Nagyságrendileg a tizedik dalnál elengedtem az „ezt is kiénekelte és ezt is” témát. Gyakorlatilag hiba nélkül (kis szövegbaki volt a Nightrainnél, ami szinte kellett az élő előadás hitelességéhez) hozta a formát nálunk, erre én sem számítottam. Ugyan a hullámzó hangerő az éneknél idén is előjött, de sokkal kevésbé, mint 2023-ban.
A többi zenész “csak” hozta a szokásos 100%-ot. A lincselés elkerülése végett azonnal hozzáteszem, hogy mind Slash, mind Duff McKagan, Melissa Reese háttérénekes-szintetizátoros, mind Dizzy Reed, Richard Fortus, mind a márciusban csatlakozott dobos, Isaac Carpenter tökéletes minőségben zenélt.
Isaac Carpenter játékát ki kell emelnem, mert olyan energiával, feszesen, energikusan ütötte a bőröket, mellyel újradinamizálta az évtizedes rockslágereket.
Slash játéka ismét egy csoda. Többször írtam már róla magasztaló sorokat, ismét csak ezt tudom tenni. Szólói ugyanolyan ízesek, mint az elmúlt évtizedek bármelyik koncertjén, legyen az GNR, Velvet Revolver, Slash Featuring Myles Kennedy & The Conspirators, Snakepit vagy Blues Ball. A 3 és fél óra alatt nem tudtam megszámolni, hányszor cserélt gitárt és hányféle gitárhanggal szórakoztatott bennünket, nekem a meglepetést a Gibson Flying V jelentette.
Duff McKagan szálkás felépítése, játéka nem változott az elmúlt 2 évben, a Misfits Attitude-jának feldolgozásában ismét megmutatta énektudását is.
Annak ellenére, hogy a hangzásban akadt kivetnivaló, még egy olyan koncert került az emlékeim közé, amelyről szívesen beszélgetek bárkivel és amire örömmel fogok emlékezni évtizedek múltán is. Örülök, hogy a fiatalabb generáció már úgy találkozik a Gunsszal, mint aki rendszeres vendég hazánkban. A közönség átlagéletkora ugyan középkorú volt, de örömmel láttam a szülők nyakában fülvédővel a gyerkőcöket vagy az ülőhelyeken a tizenéves fiatalokat.
Vérbeli amerikai bandaként nem leptek meg az ismét kiváló merchandising választékkal. Nemcsak a jó minőségű, húszezer forintos pólók voltak azok, amikből bármelyiket szívesen megvettem volna, de ügyeltek arra, hogy megfelelő mennyiségű speciális Guns N’ Roses mintás pohár is helyet kapjon a büfék kínálatában. Kicsit meglepődtem, amikor a pultos hölgy megkérdezte, hogy „csak a pohár lesz vagy töltsek bele valamit”? Ekkor tudatosodott bennem, hogy bizony többen mind a 4 féle repoharat megvették maguknak emlékül erről a gigantikus buliról.
Kifelé sétálva elégedettség töltött el, mert egy különleges eseményen vehettem részt, ami számos olyan, ritkán játszott dallal ajándékozott meg, amit élőben talán soha nem fogok többet hallani a zenekartól. Ez egy speciális koncert volt tőlük, amiről hiba lett volna lemaradni. Lehet, hogy kevesebb volt a sláger, de komoly értéket adott ez a show, biztos vagyok benne, hogy az ősfanok a világban irigykedve olvassák a setlistet.
Aztán a kapun kifordulva eszembe jutott, hogy megint nem engedték fotózni a hazai médiát, csak a Guns hivatalos képeit használhattuk fel.
Szöveg: TT
Fotók: Guns N’ Roses
Köszönet a Live Nation Magyarországnak!
Legutóbbi hozzászólások