Hét évet kellett várni, hogy elérkezzen az a nap, amikor a nyolcadik Avenged Sevenfold-album, a ’Life Is But A Dream…’ megjelenik. A teljes anyagot meghallgathatod a YouTube-on vagy a Spotifyon, miközben az M. Shadows énekessel készült interjút olvasod.

Az Avenged Sevenfold négy év alatt írta meg és rögzítette a ’Life Is But A Dream…’ lemezt, amelyet Albert Camus ‘Közöny’ című regényének filozófiája ihletett, a dalszövegeket az egzisztencializmus és az abszurdizmus hatja át. A zenekar az infókat csepegtetve próbálta felkészíteni a rajongóit arra, hogy egy merész lemezre számítsanak. Olyanra, amely egyszerűn nem fér bele a rock vagy metál kategóriába, mert a határokat feszegeti.

Az Avenged Sevenfold énekese, M. Shadows a nyolcadik stúdióalbumuk keletkezéséről mesélt a Rock Sound magazinnak. A dalszövegírástól kezdve a borítón szereplő műalkotásokon át a közreműködőkig, ez a ‘Life Is But A Dream…’ album története.

„Egy igazán komoly hangszálsérülésem volt. Egy olyan sérülésem, hogy a legtöbb orvos azt mondta, nem fogok többé énekelni. Azt kell mondanom, pusztán annak köszönhetően, hogy megtaláltam a megfelelő énektanárt és nagyon keményen dolgoztam az énektechnikán, képes voltam olyasmire, amire a legtöbb orvos azt mondta, hogy fizikailag nem lehetséges” – kezdte a beszélgetést M. Shadows.

A hangjáról:
„Elég hamar befejeztük a felvételeket. Nem volt ének, nem voltak szólók, nem voltak extrák, de megvolt a dob, a basszusgitár és néhány gitársáv. Aztán egy évig hagytuk állni. Az egyik dolog, amire vártunk, az volt, hogy a hangomat visszahozzuk a komfortzónámba. Nemcsak a lemezre éneklés miatt, hanem ott volt az a tudat, hogy ha egyszer kiadjuk a lemezt, akkor élőben is elő kell majd adnunk. Nem akartam visszaesni azokba a hibákba, amelyek miatt a 2018-as turnét is félbe kellett hagyni. A folyamat teljes újratanulás volt, hogy hol kell ülnie a hangszálnak, hogyan ejtsem ki másképp a szavakat. És ez visszavezet azokhoz a dalokhoz, amelyeket mindig is énekeltem, csak most másképp kellett csinálnom ugyanazt. Mivel elég magabiztosnak éreztem magam a folytatáshoz, a zenekar újra elkezdett dolgozni a 2016-os ‘The Stage’ folytatásán. Ám amiről kezdetben azt hittük, hogy egy hónapig fog tartani, gyorsan hat hónap lett belőle. Aztán jött a keverési folyamat, és hamarosan a néhány hétből, amit a menetrendben megjelöltünk, egy teljes év lett. Rengeteg zene volt átmenetileg félretéve, minden tovább tartott, mint gondoltuk.”

A közreműködőkről:
„A 78 tagú San Bernardino Szimfonikus Zenekar hangulatos nagyzenekari dallamai az egész lemezen, és különösen a Cosmic című számban érvényesülnek; egy lebegő rézfúvós szekció terül el az ének és egy drámai zongorafutam felett, miközben az egyre diszharmonikusabb vonósok hirtelen leállnak. Szándékosan olyan zenészek csoportját céloztuk meg, akik nem arról ismertek, hogy rocklemezeken dolgoznak, a zenekar pedig kezdetben kényelmetlen helyzetbe hozta őket – olyan dolgokat kellett játszaniuk, amelyek technikai értelemben helytelenek voltak, de az Avenged Sevenfold számára pontosan ezek voltak a megfelelőek.”

A dalszövegekről:
A Beautiful Morning című számban egy kedves, Mr. Rogers-féle szöveg és dallam hallható (»It’s a beautiful morning, it’s a beautiful day, everybody is smiling in a beautiful way«), amely hosszú múltra tekint vissza a csapatnál, ez M.Shadowsnak, Synyster Gatesnek és a néhai The Revnek [a banda 2009-ben elhunyt dobos-énekese] köszönhető. „Ez egy olyan dolog a gyerekkorunkból, amit mindig énekeltünk, miközben felnőttünk. Van benne valami nagyon hátborzongató. Úgy tűnt, hogy szép párhuzam ebben a dalban, ami a lemez egyik legszínvonalasabbja. Van ez a dallam, amit egész életünkben énekeltünk, így még ha az embereknek nem is tetszett, vagy nem értették meg, érzelmileg mégis volt valami, ami számunkra menő volt. Egy olyan dolog, ami a baráti társaságunkhoz tartozott. És a lemez néhány súlyosabb témája ellenére a zenekar mindig rengeteg időt talált a szórakozásra. Ha egy Quentin Tarantino-filmre gondolok, hogy mennyire komolyak azok a filmek, ugyanakkor pokolian viccesek is. Annyi vicces dolog történik bennük. A halál ott van, de ennek nem kell feltétlenül szomorúnak lennie. Élned kell az életed, és azt kell tenned, amit szeretnél. És ha túl komolyan veszed a lemezt szövegileg, akkor nem ezt teszed. Mi jól éreztük magunkat a lemez készítése közben, ez a mi művészetünk, és van üzenete az anyagnak, de közben jól is szórakozhatunk.”

A borítóról:
M. Shadows körülbelül hat évvel ezelőtt találkozott először Wes Langgal, akit egyértelműen kedvenc művészeként jellemez. „Ha csak bemegyek a műtermébe, az olyan, mintha a Zeldában az idő templomába lépnék be. A világ megáll. Egyszerűen úgy érzed, mintha ebben az ürességben léteznél. Az egyik munkája a Nobody című műalkotás volt, amely az azonos című dal megírására inspirált. Évekkel később Lang elkezdett a zenénk által ihletett műalkotásokat küldeni, mondván, hogy egyszerűen muszáj volt megcsinálnia. Azt mondta, »meghallgattam a demókat, és azt akarom, hogy ezt használjátok a lemezetekhez«. Le voltunk nyűgözve. A művészet befolyásolta a művészetet, oda-vissza. Talán nem hagyományos design egy modern rocklemezhez, de az erősen stilizált, monoton képek tökéletesen működnek a dalszövegek olvasása közben.”

A címről:
„Elkezdtem játszani a gondolattal, hogy melyik az álom és melyik a valóság, és számít-e ez egyáltalán. Megérkezel ebbe a világba, megtanulod, hogyan csináljuk itt a dolgokat, megtanulod, mi itt a fontos, megtanulod, mi itt a siker. De ennek az emberi mivoltunkon, a társadalmon és a fajunkon kívül nincs súlya. Aztán egy nap kikapcsolsz. A célom az volt, hogy a hallgatót arra ösztönözzem, hogy mélyebben elgondolkodjon ezeken a megtévesztően egyszerű mondatokon, és talán még a jelentését is újraértelmezze önmaga számára.”

Hogy milyen lett a végeredmény, arról te is meggyőződhetsz, hiszen a hazai lemezboltokban már kapható ’CD-n és vinylen a kiadvány, de a streaming felületeken is elérhető a friss anyag.