Igyekszem átadni magam az új Avantasia-lemez körüli hype-nak, de nem megy. Jó lemez, de hogy Tobias Sammet eddigi legjobbja? Az első 2 részt – amit csaknem egyszerre készített el, és igaz, hogy az elsőre pakolta a jobb számokat, de a másodikra sem lehet panasz – nem igazán lehet überelni. Nem véletlen, hogy a mai napig a Sign Of The Crossból és a Seven Angelsből gyúrt egyveleg a bebetonozott ráadásnóta. Nekem a ‘Ghostlights’ jött még be nagyon, meg a legutóbbi ‘Moonflower Society’. Az új lemezen vannak power metal nóták, de azért nem olyan jók, mint a Reach Out For The Light az elsőn, vagy a The Inmost Light és az Unchain The Light az általam preferált kettőn. Régen a hosszú eposzban – de más dalokban is – több énekest is megforgatott, ezen a lemezen már csak duettek vannak. És a kislemezként bemutatott The Witch – bár nagyon jó nóta – sem az a hideglelős, „baljós hangulatú” dal, ahogy Tobi jellemezte, ha ilyet akarok hallgatni, ott a The Toy Master, a Death Is Just A Feeling, vagy a The Haunting (megintcsak ‘Ghostlights’). Bob Catley The Story Ain’t Over című dala kiüthetetlen a setlistből, ha megtenném, csak az A Restless Heart And Obsidian Skieszal (‘Ghostlights’) helyettesíteném, nem a most megírt Bring On The Nighttal. És a Lost In Space slágert is csak a Paper Plane-re (‘A Paranormal Evening With The Moonflower Society’) cserélném, nem a… az új lemezen nincs még hasonló sem.
De most, hogy kiveséztem, mi tetszett a korábbi albumokon, lássuk, miért is jó – ha nem is a legjobb – az új lemez. Rögtön ott a nyitó Creepshow. Kicsit nyálas, olyan, mint amikor az Edguyban már önmagukat parodizálták a Superheroesban, de mint a cukor – bár mindenki szerint rossz és egészségtelen –, azért szeretjük és mindig újra bűnbe esünk vele. Ezzel se vagyok másként, kedvem lenne végteleníteni, de erőt veszek magamon és folytatom a konceptalbum hallgatását. Az epikus címadó dal annak ellenére ütős, hogy a szokásos énekeskavalkád elmarad, és csupán Geoff Tate szerepel benne Tobi partnereként. A zeneszerző-énekes legnagyobb erénye, hogy nem felkér énekeseket a dalai előadására, hanem képes dalokat írni bizonyos énekesek stílusában. Jó példa erre a Mystery Of A Blood Red Rose (‘Ghostlights’) is, melyre Meat Loaf visszautasította a felkérést, de Tobi szájából is úgy hangzik, mintha a 3 éve elhunyt énekesnek írta volna Jim Steinman. Ezt látom a Here Be Dragonsban is, még az akkordbontás is megváltozik, amikor Tate veszi át a stafétát Sammettől, és hirtelen egy Queensrÿche-hangulatú nóta közepében találjuk magunkat. A The Moorland At Twilight a szokásos Helloween-parafrázis Michael Kiskével – az egyetlen előadó Tobin kívül, aki valamennyi Avantasia-lemezen szerepel –, érződik rajta, hogy ez a stílus is nagyon szíve csücske a szerzőnek, és hogy Kiske az egyik példaképe: igyekszik is kimaxolni hangi adottságait minden alkalommal.
És itt a már említett The Witch Tommy Karevikkel, mely, ha szövegében baljós jegyeket hordoz is, ez a zenében kevéssé köszön vissza, sokkal inkább az Avantasia, a címadó dal jut eszembe róla. Ha nem is cserélném le rá az örök slágert a repertoárban, szívesen hallanám mellette ezt is élőben. Meg is van rá az esély, mert Karevik is része lesz az idei csapatnak. A Phantasmagoria újabb power metal gyöngyszem egy másik ikontól, a Pretty Maids énekesétől. Itt nem érzem annyira az előadóhoz igazított stílust, az eddigi lemezeken is változatos szerepeket kapott Ronnie Atkins (Invoke The Machine, Starlight, Paper Plane), de persze a Kiskével és Tobival hármasban előadott Unchain The Light volt a legjobbja. Ez is ezen a vonalon mozog, a Helloweenhez több köze van, mint a Pretty Maidshez. Persze a két banda zenéje közt sok az átfedés, és nemcsak annyi, hogy mindkettőnek van Future World című slágere.
Ha bakelitben gondolkodunk, akkor most jön a B oldal, és azt kell mondjam, hogy az eddig majdnem hibátlan lemezbe kezdenek becsúszni bakik. Bob Catley hiába hozza legjobb formáját, és hiába tökéletes Magnum-stílusgyakorlat a Bring On The Night, valahogy most nem üt akkorát, mint szokott. Pedig még a borítót is erre hegyezték ki: Rodney Matthews, a Magnum-opusok grafikusa tervezte. Az Unleash The Kraken a második részen szereplő The Final Sacrifice-hoz hasonló vadulás, lehet, hogy egyeseknek bejön, szerintem Tobihoz nem illik, vendégénekest meg nem hívott ebbe a dalba, szóval nálam a felejthetők közé tartozik. Nem úgy az Adrienne Cowannel előadott Avalon, melynek kelta gitártémája akár Gary Moore valamelyik lemezére is beférhetne, ilyet utoljára az Edguyban csinált Tobi (Rock Of Cashel). A H.E.A.T-frontember Kenny Leckremo is jön a turnéra, így biztosak lehetünk benne, hogy az Against The Wind is elhangzik, bár szerintem nemcsak a felvezető kislemezek közül a leggyengébb, de a lemez dalai közt is a sereghajtók közt szerepel. És az Everybody’s Here Until The End balladáját sem menti meg Roy Khan éneke sem.
A bónuszlemezen szereplő Return To The Opera viszont jó eséllyel pályázhat a lemez legjobbja címre. Épp ezért sajnálatos, hogy csak a limitált kiadásokon kapott helyet. Tobi nyilatkozata szerint azért, mert nem a koncepció része, és az eredeti lemez felvételei után született meg. Önmagában értékelve viszont fantasztikus nóta, Queenre emlékeztető vokálokkal, időnként Brian May ízű ikergitártémákat is hallunk, de Sascha Paeth játéka egyértelműsíti, hogy ez az Avantasia-univerzum része. A második dal, az Against The Wind – Piano Version pedig arra világít rá, mennyire ügyesen tud Tobi egy power metal nótából akár zongorás balladát kreálni. A Bring On The Night – 80s Version egy részben újrakevert verzió, a Creepshow – Extended Version pedig fél percet dob rá az eredetire, egy bridge-szerű vokális rész vezeti fel a pár másodperccel hosszabb, és talán kicsit nyersebb gitárszólót. 4 koncertfelvétel egészíti ki a bónuszlemezt, a 2024-es Masters Of Rockon rögzített dalok a tavalyi csapat legjobb pillanatait mutatják be, kedvet teremtve az idei műsorhoz, mely Tobi szerint eddigi leglátványosabb és leghosszabb (3 órás) előadásuk lesz. Alig várom!
Összegzés:
Nem rossz az új Avantasia-lemez, ha nem is a legjobb, ahogy sokan hangoztatják. Minden benne van, ami a korábbi lemezeken, csak valahogy kevésbé kreatívan, a többszereplős metálopera duettlemezzé silányult. Ennek ellenére imádom a dalokat, a felét simán beválogatnám a koncertműsorba, és szerintem meg is teszik.
Pontszám: 8
Megjelenés: 2025
Kiadó: Napalm Records
Stílus: metálopera
Származás: Németország
Hivatalos hazai forgalmazónál kapható fizikai formátumok: digipak CD, 2 CD-s mediabook, fekete LP
Zenészek:
Tobias Sammet – ének, billentyűs hangszerek, basszusgitár
Sascha Paeth – gitár, basszusgitár
Michael Rodenberg – billentyűs hangszerek
Felix Bohnke – dobok
Geoff Tate – ének
Michael Kiske – ének
Tommy Karevik – ének
Ronnie Atkins – ének
Bob Catley – ének
Adrienne Cowan – ének
Kenny Leckremo – ének
Roy Khan – ének
Dalcímek:
CD 1: The Album
01. Creepshow
02. Here Be Dragons (közreműködik: Geoff Tate)
03. The Moorland At Twilight (közreműködik: Michael Kiske)
04. The Witch (közreműködik: Tommy Karevik)
05. Phantasmagoria (közreműködik: Ronnie Atkins)
06. Bring On The Night (közreműködik: Bob Catley)
07. Unleash The Kraken
08. Avalon (közreműködik: Adrienne Cowan)
09. Against The Wind (közreműködik: Kenny Leckremo)
10. Everybody’s Here Until The End (közreműködik: Roy Khan)
CD 2: Bonus Songs
01. Return To The Opera
02. Against The Wind (Piano Version)
03. Bring On The Night – 80s Demo Version
04. Creepshow – Extended Version
05. Reach Out For The Light (Live)
06. Promised Land (Live)
07. Lost In Space (Live)
08. Farewell (Live)
Legutóbbi hozzászólások