Asphalt Horsemen: Unplugged In My Old Town

Unplugged koncertet adni minden tekintetben merész vállalkozás. Egy csöppet mindig aggódva hallgattam az ilyen hangversenyeket, mert sajnos volt már szerencsém olyan előadáshoz (ráadásul kiváló zenészektől), amiben sikerült teljesen kinyírni a számokat. Egyrészt az elektromos gitárra írt dalokat nem egyszerű úgy átültetni egy alapvetően akusztikus hangszerelésre, hogy ne vesszen el semmi sem a lényegükből. Másrészt mindezt úgy átplántálni egy kicsit finomabb hangzásra, hogy mégis kellően megdörrenjen, pláne nem az.

Az Asphalt Horsemen most megjelent ’Unplugged In My Old Town’ című koncertlemezén szerencsére egyik előbb említett negatívum sem lelhető fel. A gödöllői srácok southern rockkal kevert hard rock muzsikájának amúgy is jól áll az effajta hangszerelés, és ezt maximálisan ki is használták, természetesen mindamellett, hogy kiváló zenészek mindannyian. A gödöllői Művészetek Házában rögzített buli kétórás felvételét nézhetjük/hallgathatjuk végig, a kiadvány ugyanis a DVD-n kívül egy CD-t is rejt magában, amire 14 dalt válogattak össze. Mivel az eseményre 2018. január 27-én került sor, ekkor még nem volt kész a magyar nyelvű ’Halld, Amit Mondok’ lemez, éppen ezért minden dal angol nyelven szólal meg.

A rendkívül családias hangulatú buli igencsak meggyőzően indul, már a nyitó Down In The Dirt jól mutatja, hogy mire számíthatunk a következő 120 percben. A színpadkép nagyon ötletes a fából és téglából készült fal-dekorációval, illetve az asztalokkal és a régi lámpákkal. Számos meghívott felbukkan a színpadon, közülük pedig Szitha Miklóssal átmenetileg majdhogynem öt főre duzzadt az Asphalt Horsemen felállása, hiszen rengeteg dalban segédkezik az ütős. Hozzá hasonlóan Végh Miklós harmonikás is több dalhoz hozzáteszi a magáét, akárcsak Varga Lilla és Pocsai Kriszta háttérénekesnők. A Ride On című klasszikusban Hegyi Kolos vendégeskedik szólógitáron, és az amúgy is veretes dal iszonyúan megdörren ebben a formájában. Nagyjából végigmegyünk az első két album legjobb dalain, olyanokon, mint a Mexico, a Doctor Tease, vagy a Memories. Utóbbiban a Csík Zenekar oszlopos tagja, Szabó Attila vendégszerepel hegedűn, aminek a végeredménye egy 10 percre nyújtott igazi örömzenélés lett. Nem kevésbé hangulatos az ezt követő Grip In Hand sem, amit igazán feldob a harmonika, és így kellően felgyorsulva éri el a végkifejletet.

A Mill Of Grief visszafogottan, de mégis erőteljesen dörren meg, ráadásul ez az egyik legjobb precedens arra, hogy mennyire jól lettek áthangszerelve a dalok akusztikus felállásra. A füstös hangulat végig tetten érhető, de olyannyira, mintha nem is Gödöllőn, hanem egy alabamai útszéli krimóban rögzítették volna a bulit. Erre a My Old Town az egyik legkiválóbb példa a refrénjével és a harmonika kísérettel. A Brotherhoodban újabb vendégek bukkannak fel Kozma Tamás és Jesse James személyében. A Go To The City iszonyú bulis hangulatúra sikeredett ebben a formában, a slide gitár már csak hab a tortán ebben a gyöngyszemben. A nagy klasszikus, a Thank You is elhangzik még az első blokk vége előtt, amit végül a Lynyrd Skynyrd Sweet Home Alabama feldolgozása zár, egy remek közönségénekeltetéssel egybe kötve. A ráadásban elhangzó Wasting Time és a Seize The Day méltón zárja le a kiváló fellépést, amit még sokkal tovább is elhallgatna az ember.