Anneke van Giersbergen: The Darkest Skies Are The Brightest

A progresszív rock / metál az egyetlen olyan stílus, amelyben a női karizma, a nőiesség háttérbe szorult. Ezen a képen csak egyetlenegy énekesnő tudott változtatni, akinek viszont több mint 25 éves karrier van a háta mögött ebben a műfajban. Anneke van Giersbergen neve olyan zenekarokkal és előadókkal forrt össze, mint The Gathering, Devin Townsend, Arjen Lucassen és Danny Cavanagh. Később persze saját kezdeményezése is volt VUUR nevű zenekarával, a stílus koronázatlan királynője hátrahagyta az említett zenei közeget és egy olyan irányt választott, ahol nem a hangszeres virtuozitás a domináns. Magánéletének eseményei az elmúlt két évből oda vezettek, hogy a világ elől elvonulva kiírta magából azokat az érzéseket, amelyek akkor jöttek elő, amikor hosszú és boldog házasságában feszültség keletkezett. Anneke és férje, Rob Snijders [dobos, aki John Garcia és Snowy White mellett tűnt fel – a szerk.] végül szánt időt arra, hogy megoldják problémáikat, és nem adták fel házasságukat. Ez az érzelmi töltet lett az alapja Anneke huszonharmadik nagylemezének, amely a ’The Darkest Skies Are The Brightest’ címet kapta.

Ahogy a címe is mutatja, a sötét fellegek mögött megbújó ragyogás és fény lett a központi témája a lemeznek, amelyet akusztikus zenei alapokon tálaltak. Nem nevezném ezt „unplugged” anyagnak, mert nem arról szól, hogy leegyszerűsített hangszerelésben adtak elő rajta dalokat. Az egy szál akusztikus gitár, az ütőhangszerek és a vonósok mellett az énekhang olyan légkört tudott teremteni, amely igenis alkalmas arra, hogy egy ilyen érzelemdús témát széleskörűen kibontakoztasson. A szövegben jól érthetően megjelenik a szenvedély, az őszinteség és a küzdelem, kevés olyan progresszív albummal találkoztam, amely ilyen erős érzelmeket közvetített. Talán csak a Pain Of Salvation ’In The Passing Light Of Day’-ét és a Riverside ’Wasteland’-jét tudnám példaként hozni, de ezt a két anyagot a halál közelsége ihlette, nem egy érzelmi válság. Visszatérve a zenére, az itt hallható tizenegy dalt konkrétan Anneke hangjára építették fel, ha ehhez hozzávesszük a személyes érintettséget, nem vitás, hogy valóban valósághűen tudja átadni az azokban szereplő érzéseket.

Nem hittem volna, hogy már rögtön az elején ennyire magával ragad ez a légkör, a klasszikus, népzenei és keleties motívumokat egyaránt rejtő zenéhez egy olyan hang társul, amely mintha sziréni módon vonná magához az ember figyelmét. Az Agape gazdagsága, érzelmessége a tökéletes példa arra, hogy mivel is van dolgunk az elkövetkező negyven percben. A folytatásban is a zenei sokszínűség jellemzi a dalokat, hiszen merít hol a kelta, hol a közel-keleti hatásokból, de popzenére jellemző ragadóssága is van. A hangszerelés tényleg egyszerű: egy-két akusztikusgitár-szólam, ütőhangszerek nyújtanak támaszt az éneknek. A három perc körüli átlag is jól kimértnek tűnik, ezáltal tudott főszerepet kapni a mondanivaló, a szöveg és az ének. A vonósok segítsége viszont jól jött ehhez a környezethez, hiszen így dúsabbnak hat a zenei szövet. A művek hangulatára egyértelműen rányomja bélyegét a fájdalom, többségük igencsak szomorkás lett. Két tételt szeretnék mindenképp megemlíteni, mert a Lo And Behold és a Survive kilógnak a sorból, ezek sokkal mozgalmasabbak a többinél. Az ütőhangszerek aláfestése sem olyan, mint a többi esetben, itt tényleg a dobok dominálnak. Előbbi viszont a bluesos témájának köszönhetően lett fura. Az azonosságok ellenére talán ez az a két dal, amely nem is tudott úgy megfogni.

Érezhető a szándék, hogy az egyszerűbb dalszerkezetek, az egyszerű hangszerelés ahhoz kellett, hogy Anneke teljes főszerepet kaphasson. Az ő célja pedig a lelki megtisztulás a zene által, hogy a benne dúló érzelmeket kiírja magából. Sajnálom, hogy nem került a lemezre több olyan mű, mint a záró Love You Like I Love You, vagy mint a Losing You. Ezek engednek bepillantást legtökéletesebben az album világába.

Összegzés:

Anneke van Giersbergen egy új oldalát mutatta meg, hiszen a magánéletét és annak viharos történéseit írta meg a ’The Darkest Skies Are The Brightest’ dalaiban. Ez a lemez főleg azoknak lesz értékes, akik nyitottak arra, hogy odafigyelve a mondanivalóra, nyitott szívvel hallgassák meg.

Pontszám: 7,5

Megjelenés: 2021
Kiadó: Inside Out Music
Stílus: akusztikus/folk
Származás: Hollandia

Zenészek:

Anneke van Giersbergen – ének, gitár, basszusgitár, ütőhangszerek
Gijs Coolen – gitár, basszusgitár, ütőhangszerek, cselló, vokálok

Joanna Czaj – hegedű
Ewelina Peeters – hegedű
Paloma Ortas – brácsa
Judith Groen – cselló
Ruud Peeters – vonós hangszerelés
Coos Zwagerman – trombita
Joost van Haaren – basszusgitár
Martijn Bosman – dobok
Nicky Hustinx – dobok

Dalcímek:

1. Agape
2. Hurricane
3. My Promise
4. I Saw A Car
5. The Soul Knows
6. The End
7. Keep It Simple
8. Lo And Behold
9. Losing You
10. Survive
11. Love You Like I Love You