„Eladták magukat”, „Régen sokkal jobbak voltak”, „Már pop rockot játszanak”, „Az első két lemez még jó volt, azóta sz.rok”, ilyen és ehhez hasonló kommentek jelentek meg a magyar médiában, amikor valamilyen cikk jelent meg a Tankcsapda zenekarról. Természetesen nem ez inspirálta a zenekart, hogy a 30 éves jubileumot követő évben 3 évtizedre bontott koncertsorozatot hozzanak tető alá. Tavaly a pandémia ezt a tervet keresztülhúzta és több mint egy évet kellett várni, hogy a várva várt előadás valóra váljon. A két hullám között lebonyolított 500 fős turné ugyan nagyon sikeres volt, de azokat a koncerteket a szükség szülte olyan kurtára. Most viszont már korábban kiderült, hogy a nyitásnak köszönhetően ténylegesen teltházas lehet az „Első évtized” névre keresztelt buli. Ha emlékeim nem csalnak, talán 22 évvel ezelőtt lehetett olyan Tankcsapda-koncert, ahol csak és kizárólag ezek a nóták hangzottak el egy koncerten, mert tematikusnak nevezett turnékat már tartott a zenekar, de ilyet még nem. Amikor 30 éves volt a banda, akkor értelemszerűen a teljes életműből válogattak. Hasonló volt a helyzet a „Lukács50” turnén, kuriózumnak számított a „B oldal” turné, ahol tényleg csak a ritkán játszott dalok kerültek terítékre – ez utóbbi az úgynevezett „hardcore” rajongóknak szólt, a mostani különleges összeállítás is valamennyire nekik készült.

A közönség átlagéletkora valahol az enyémhez közelített, azok voltak kíváncsiak a bandára, akik a kezdetektől kedvelték a zenekart. A színpadkép a tavalyi 500-as turné látványvilágát hozta, hiszen az igazából erre a három eseményre készült, a halasztás miatt így legalább tesztelni lehetett a színpadot. A fények nagyon jók voltak, pirotechnikából talán kevesebb volt, mint azt reméltem. Arra ügyesen figyeltek, hogy a színpad elején semmilyen zavaró dolog ne legyen, a lángok, a szikravetők és a CO-gépek mind a második szinten, a dob két oldalán helyezkedtek el. A videók passzoltak a dalokhoz, de ezt már megszoktuk a csapattól. A közönség reakciója az első pillanattól kezdve pozitív volt, a nótákat szinte kivétel nélkül együtt énekelték a zenekarral, sőt, az Egyszerű dalt talán hangosabban is, mint Lukács. A zenekar egész jó formában volt. A turnékezdő jászberényi koncert végén Sidi elmondta, hogy talán a bandába beszállásakor sem hibázott annyit, mint ott. És az egész banda alaposan elfáradt az első bulin, de ez olyan, mint a biciklizés… Lukács hangja viszont szerintem top formában volt mindkét alkalommal. Talán az egy év pihenés a hangszálaknak is jót tett.

A Park kifutójának köszönhetően a srácok gyakori vendégek voltak a közönség előtti placcon, Sidi a szólóinak nagy részét ott nyomta el. Ha ez a koncert az eredeti időpontban zajlik, akkor egy európai turnéból éppen visszaérkező zenekarral találkozunk, aminek szintén meglettek volna a következményei pro és kontra. Bevallom, engem nem zavart az a néhány mellényúlás, viszont ezzel szemben kaptunk egy tényleg ereje teljében lévő zenekart. Olyat, amelyik az ígéretnek megfelelően tényleg csak az első tíz év dalaiból válogatott a programba. Egy most már 32 éves zenekarnál tíz év alatt olyan klasszikusok készültek, amiket nem igazán lehet kihagyni egy koncerten, viszont itt is véges volt a játékra szánt idő, így ebbe is alaposan belenyúlt a zenekar. Előzetesen várható dalokat hagytak ki a programból, cserébe különleges tételek is bekerültek, amik nem mindig fordulnak elő a Tankcsapda koncertjein. Ilyen például A zene a minden, amit én személy szerint még sosem hallottam tőlük élőben.

A program három részből állt össze, egy zúzós kezdés után volt középen pár nyugisabb tétel, hogy rá tudjunk pihenni a végső darálásra. A nyugisabb résznél szinte már kötelező az akusztikus blokk, amióta Steklács Miklós (a Zanzibár volt basszerosa), Lukács technikusa az állandó beugró, akinél biztos kézben van Lukács négyhúrosa, amíg Laci akusztikus gitáron játszik. Az Egyszerű dalt konkrétan ketten játszottak csak, így sem gyakran hallom a dalt.

A korábban említett turnényitó buli a ’Liliput Hollywood’-turné keretén belül zajlott, értelemszerűen ennek megfelelően alakult az ottani program, most – pontosan egy hét különbséggel – mindösszesen egy dal maradt hírmondónak, a Valaki, aki vagy. Nem tudom, mennyit próbáltak erre a különleges koncertre, de az biztos, hogy az aktuális turnét nem áldozták fel a gyakorlás oltárán. Le a kalappal a srácok előtt, mert általában turné közben a zenekarok minimálisan változtatnak csak egy programon, itt alighogy elindult a koncertsorozat, máris teljesen lecserélődött az egész műsor. És másnap már megint turnéban voltak, az új számokkal teletűzdelt programmal. Az időjárás kegyes volt hozzánk, a buli alatt csak a szél fújt, az eső udvariasan megvárta a koncert végét. A Jóisten is azt akarta, hogy ha már az emberek eljöttek megnézni gyerekkoruk kedvencét, idolját, akkor háborítatlanul élvezhessék az előadást.

Rock & Rollnak hívott / Legyen köztünk híd / Fiúk ölébe lányok / Vezér / Így lettél / Terrorista vagyok / Ezen a Földön / Juggler / Gyűrd össze a lepedőt / A legjobb méreg / Lopott könyvek / A civilizáció vége / Egyszerű dal / Valaki, aki vagy / Voltam már bajban / Mikor a srác… / Az ember tervez / A zene a minden / Kicsikét / Fordulj fel / Az enyém vagy / Félre a tréfát / Rio /// Ki csinál rendet? / Mennyország Tourist

Kifogásokkal és fikázásokkal kezdtem a beszámolót, valami hasonlóval zárom. Természetesen sokan kifogásolták a kihagyott nótákat, mint a Jönnek a férgek, vagy a Baj van! A többség szerint azonban k…va jó buli volt és én velük értek egyet. A zenekar csak a „szokásosan jó” formáját hozta, de most a műsor volt a kuriózum, és ennek lesz még két folytatása. Július végén és októberben szintén a Budapest Parkban lép fel a zenekar a második és harmadik évtized dalaival. Nagyon kíváncsi leszek, hogy a hardcore rajongók által már inkább fikázott időszak miatt mennyien lesznek, illetve mennyire fog kicserélődni a közönség összetétele és életkora. Vélhetően ott is lesznek kimaradó közönségkedvencek, de ha cserébe kuriózumokat kapunk, esetleg a ritkán játszott kedvenceimet, akkor maradéktalanul elégedett leszek. És akkor már egy turnéban vágtázó, „belerázódott” banda köszön ránk ugyanazon a helyszínen.

Szöveg és kép: Savafan
Külön köszönet a Tankcsapdának a lehetőségért!