Az Iron Maiden tagságából pont Adrian Smith volt az, akitől a legkevésbé vártam egy életrajzi kötetet. Már sokszor leírták – én magam is –, hogy ő a banda szürke eminenciása. A színpadon nincs előtérben – Bruce Dickinson, Steve Harris és Janick Gers felszántják a színpadot nélküle is –, ritkán nyilatkozik a sajtónak, viszont nélküle nem így szólna a Maiden, hiszen az egyik fő dalszerző a szextettben. Adrian szeret pecázni, sőt mi több, fanatikus horgász. Ezt a nyugis tevékenységet még apja szerettette meg vele és illik is a személyiségéhez.

Mindenekelőtt a cím egy kicsit félrevezető, Adrian nem őrült, nagyon is két lábbal jár a földön. Ő a Maiden legnyugisabb tagja, még a színpadon is. A leírtakból nekem nyilvánvaló, ha valaki ilyen szinten csinálja a pecázást, az már nem hobbi, hanem életforma. Visszahúzódó embereknél nem meglepő az eltúlzott mértékű szenvedély a horgászat iránt, én is ismerek ilyet. Viszont a mérleg másik serpenyőjében ott a Maiden, a rockerlét, a világsiker, a stadionkoncertek. Hogy párosítható össze ez a két dolog?

Adrian Smith meg tudja élni mindkettőt, hiszen a turnékról, a lemezfelvételekről is épp olyan szeretettel beszél – bár ez a rész erősen kisebbségben marad a kötetben –, mint arról, hogy hány kilós pontyot, márnát vagy domolykót fogott ki valami isten háta mögötti tóból vagy folyóból.

Elolvasva a könyvet, azt is mondhatjuk, ez nem is egy rockzenész életrajzi könyve, inkább egy horgász kalandregény, melyben lelkesen értekezik élete eme fontos szegmenséről. Ugyanis az oldalak nagy többségén ezeket a bizonyos történéseket részletezi nagy beleéléssel, és ha valaki egy sematikus „sex & drugs & rock and roll” típusú biográfiát vár, hát az nagyot fog koppanni. Egyes fejezetekben még érintőlegesen sem jön elő a karrier – eltekintve egy-két másnapos ébredés említésétől a koncertek utáni bevetések miatt –, hosszú oldalakon keresztül csak a vizekhez való utazásokat, a jó-rossz szállásokat és a halak fogásának különböző mozzanatait elemzi bő lére eresztve. Jó, néha egy-két bekezdés erejéig betekintést nyerünk a stúdiók, a koncertek történéseibe, vagy hogy hogyan született meg a Wasted Years, ám Adrian nem ezt a részt hangsúlyozza. Részletesen leírja egy csomó nagyobb fogásának minden egyes lépését – hogy aztán visszaengedje a vízbe az előzőleg teljesen kifárasztott párát. Tessék, még meg sem eszi őket!

Hogy kit mennyire szórakoztatnak a sokszor ismételt horgásztrükkök, a szakértői szemmel bemutatott pecabotok, orsók, damilok, döntse el mindenki! Amikor olvastam ezeket az élményeket, eszembe jutott egy televíziós csatorna, a Fishing & Hunting, melyen hasonló élményeket mutatnak be a vízparton vagy az erdőben, ott is a halászok és a vadászok szakértői pontossággal magyaráznak el minden egyes apró részletet. Nem vagyok rajongója ennek a tévécsatornának, pedig a műsorkínálatban a természeté a szó, viszont engem sosem tudott hatalmába keríteni ilyen mértékben a horgászat iránti szenvedély. De legalább fejben már össze tudom rakni, hogyan kell a legyező horgászatot végezni és mi kell hozzá.

Ezt a könyvet azok tudják igazán élvezni, akik valóban horgásznak, akiknek örömet okoz órák hosszat a vízparton ücsörögni, várva a kapásra, no és persze a hardcore Maiden-rajongóknak kötelező olvasmány.