Ez a beszámoló a hagyományostól eltérő lesz, részben azért, mert akit maga a koncert érdekel, az első bulit vissza tudja nézni a neten, akár itt, nem sokkal lejjebb, másrészt pedig a megvalósítás, a körülmények közel sem voltak hétköznapiak.

Majdnem három hónapot kellett várni arra, hogy élőben lássak zenészeket a megszokott környezetükben, a színpadon. Az utolsó buli egy hirtelen leszervezett koncert volt pár nappal a „nagy bezárás” előtt. A biztonsági intézkedések az élet bizonyos területein még továbbra is érvényben vannak, így született meg ennek a dupla koncertnek az ötlete. A Tankok szinte az elsők között voltak itthon, akik élőben adtak karanténkoncertet, közönség nélkül egy tévéstúdióból, amit a neten lehetett követni. Most megint elsők voltak, már hetek óta szervezték ezeket a fellépéseket és mindent megtettek azért, hogy megvalósíthassák azt.

A koncertekre nem lehetett jegyet venni, csak sorsolás útján lehetett bejutni a rendezvényekre és autónként maximum négy fővel. A debreceni repülőtéren nem meglepő módon minden profin ment, a beengedéstől kezdve a kijutásig. A bejáratnál már mindenki tudhatta, melyik kapun kell behajtania, az akkreditációkor kapott színeknek megfelelő kapu alatt a színpad azon felére engedték be őket. Nagyon flottul ment minden, mi is alig pár perc alatt bejutottunk. A többi kocsitól tisztes távolban kellett leparkolni, az előadás kezdete előtt még kvázi szabadon mehetett mindenki elvégezni a dolgát, viszont koncert közben vészvillogóval kellett jelezni, ha valamit szeretnél. Akkor egy biztonságis jelent meg a kocsinál és megoldotta a problémát, figyelve az előírások betartására. Az emberek a mobil vécékbe is maszkban mentek, természetesen kellő távolságot tartva az előző delikvenstől.

A zenekar hangos dudaszó közepette érkezett meg a saját kisbuszával a repülőtér várójából. A korábban látott körszínpadot építették fel erre az eseményre, a már megszokott pirotechnikai elemeket mellőzve. A frissen kaszált reptér szarul nézett volna ki, ha véletlenül az erős szélnek köszönhetően lángba borul. Meglepő volt, hogy Fejes mennyit fogyott, pedig egy hetekkel ezelőtti videóban azt ecsetelte, hogy a karantén alatt annyit és olyan jókat eszik, hogy az első bulikon Buddha formát mutat majd.

Az elán és az energia mit sem változott a leállás óta, a már jól megszokott mozdulatok és gesztusok mind előkerültek. Furcsa volt látni, ahogy Lukács dobálja a pengetőket, miközben az első kocsi is több mint 10 méterre állt a színpadtól és ki sem lehetett szállni. Az évtizedek alatti megszokások, ugye… Az este programjában a nagy slágerek mellett megszólalt a vadiúj Szüless meg újra című nóta is. A közönség a számok végét hangos dudálással üdvözölte, próbáltuk a Tank-Csap-Da ritmust ledudálni, több-kevesebb sikerrel.

Később ugyanez ment a reflektorokkal is, a látványos színpadképen is tudott még dobni a fel-felvillanó fényszórók fénye. A közönség amúgy teljesen partner volt az előírások betartásában, a kocsikat tényleg nem hagyta el senki. Természetesen a kabriósok és a panorámatetős tulajdonosok előnyben voltak, nem kellett az ablakokból kilógniuk. De a több kivetítőnek és a közel 10 kamerának köszönhetően a hátrább parkoló kocsikban ülők sem maradtak le semmiről.

Az előzetesen belengetett 1 órás programra picit ráhúzva, közel 70 perc után, mindenféle ráadás nélkül beszálltak a Tankok a buszba és visszakocsikáztak a reptérre. Én máskor is el tudnék képzelni egy koncertet a reptéren, persze ha nincs ilyen repülésszegény időszak, akkor nem lehet napokra lezárni egy repteret. Habár, ki tudja?

A fehérvári koncert picit hagyományosabb volt, a tavalyi turnén használt színpadkép fogadott minket. A stadion oldalába épített színpadtól itt picit távolabb álltak az autók a parkolóban. Viszont itt minden reakció egyből a zenekar „arcába” érkezett, a reflektorok, a dudaszók és a skandálások is. A közönségre itt sem lehetett panasz, az előírásokat nagyrészt betartva szórakoztak. A kocsik teteje pillanatok alatt bárpultokká változott.

A három nagy kivetítőnek köszönhetően itt sem maradtak le a rajongók semmiről, mert azért valljuk be, relatíve elég távol állt az első sor a színpadtól. A hangzás nekem itt jobban tetszett, talán az egy irányba állított hangfalaknak és a kevésbé szeles időjárásnak köszönhetően. A program megegyezett az előző napival, az új nótánál itt is akusztikus gitárt ragadott Lukács.

Azt gondolom, ez a két koncert nem csak annak a közel 3000 embernek, de a zenekarnak is maradandó élményt nyújtott. Ez a helyzet mindenkinek új volt és senki nem tudta, hogy fog elsülni. Lukács ennek többször hangot is adott a felkonfokban. Azt is elmondta, mindenki reméli, hogy legközelebb már nem kell ilyen köztes megoldásokat keresni, hogy koncerten lássák az emberek szeretett zenekaraikat. Jófejségből jelesre vizsgáztak, amikor minden egyes kocsiba beadtak a hostessek emlék gyanánt egy, az eseményre készült nyakbavalót és matricát.

Mindig péntek / Fiúk ölébe lányok / Szevasz öcsém / Rock and rollnak hívott / A 3 grácia / Üdvözöl a pokol / Ez az a ház / Rio / A világ posztol / Liliput Hollywood / Köpök rátok / Szüless meg újra / Jönnek a férgek / Azt mondom állj!! / Be vagyok rúgva

És engedjen meg az olvasó két gondolatot így a végére, amolyan zárszóként. Azt a fajta és minőségű technikát, amit erre a két eseményre összepakoltak, nem sok zenekar tudja itthon előteremteni és felépíteni, pláne két teljesen koncertidegen környezetben, a nulláról indulva. Ez nem két fillérbe kerül és igazából mindegy, hogy ezt Józsi bácsi teremti elő vagy a szponzorok. A másik pedig, hogy a zenekar már nem először – és valószínűleg nem is utoljára – két olyan rendezvényt hozott tető alá, amiért a rajongóknak nem kellett egy fillért sem fizetniük. Mert a bulikra bejutáshoz nem kellett mást tenni, mint tankolni és utána bízni a szerencsében. Azt meg mindenki szokott, akinek kocsija van.

Szöveg és kép: Savafan
A fotók a székesfehérvári koncerten készültek. A debreceni fotók ITT tekinthetők meg.
Külön köszönet a lehetőségért a Tankcsapda zenekarnak!