Kivételesen korán érkeztem Csepelre, mert kiderült, hogy az All For Metal a nyitóbanda, akiket a korábban látott klipek alapján látni akartam élőben. Így nemcsak parkolóhelyem volt kényelmesen, de időm is, hogy körülnézzek a merch-standon, és helyem is, hogy az első sorokból élvezhessem a koncertet.
18:30-kor bele is vágott a heroikus metálba a Thor és Loki vezette csapat. Igen, a mélyhangú énekes, Tim „Tetzel” Schmidt hozza az izompacsirta Thor fazonját, a vékonydongájú tenor, Antonio Calanna – akit Kai Hansen fiának zenekarában beugróként ismertem meg – Loki figuráját.
Mellettük a két női gitáros tartozik a zenekar arcához, Ursula Zanichelli igazi metálcicusként játszott a húrokon, mint macska a gombolyaggal.
A deszkák másik oldalán Jasmin Pabst a rocker lotyó figuráját hozta szakadt harisnyájában.
A ritmusszekció – mint a Nameless Ghouls a Ghostban – álarcban tette a dolgát, adta az ütemet a főszereplők alá.
Igaz, nekik van nevük, csak az arcukat nem adhatták hozzá: Florian Toma basszer és Leif Jensen dobos.
Pedig a basszusgitáros még egy rövid szólólehetőséget is kapott, amibe ügyesen belecsempészte a magyar himnusz első két sorát. Ez aztán a személyre szóló figyelmeség!
A show része volt, hogy Thor kalapácsát Loki megmozdítani sem tudta, de Ursula, ha nehezen is, de feje fölé emelte, ahogy Thor a gitáros hölgyet, majd énekestársát is.
Calanna pedig roppant közvetlenül kétszer is lerohant a fotós árokba, hogy az első sorral lepacsizva, onnan énekelje ki magasait. Csak azt furcsállottam – ahogy korábban más bandáknál is –, hogy náluk is samplerről ment az összes szintetizátor, pedig elég sok volt belőle. Ha nincs egy Hammond-varázsló a csapatban, akkor úgy látszik, nem szükséges, hogy ott álljon valaki a billentyűk mögött.
Látványos előadással, könnyen megjegyezhető dallamokkal – főleg az első lemez dalaival – hozott hangulatba az All For Metal, akartam is írni, hogy három sikeres előzenekari produkció után jöhetnének már végre főbandaként, de mire soraimat leírtam, hivatalossá vált, hogy októberben headlinerként térnek vissza Budapestre. Ott leszünk!
All For Metal / Fury Of The Gods / Raise Your Hammer / Born In Valhalla / Mountain Of Power / Gods Of Metal / Goddess Of War
Az All For Metal 35 perce után ugyanannyit kapott a Crownshift is. A Children Of Bodom másodgitárosából első gitárossá előlépett Daniel Freyberg szupergroupja azért egészen más zenét játszik, ami szerintem nagyon kilógott az este hangulatából.
Modern metál, de a Children Of Bodom keménységével. Ezt aláhúzandó egy turnégitárost is magukkal hoztak Tomy Laisto személyében, hogy vastagítsa az egyébként négytagú banda hangzását.
Már az All For Metal is a Crownshift dobszerkóján játszott, hogy ne vegyenek el még több teret tőlük, de a szerelés igazi tulajdonosa, aki rendesen megküldte a cájgot, Heikki Saari volt a Finntrollból.
Tettestársa a biztos alapok lerakásában a Nightwish basszusgitárosa, Jukka Koskinen, akinek innen is üzenjük, hogy mozoghatna ennyit az anyabandájában is.
Tulajdonképpen a legkisebb név a nagyok közt a frontember, Tommy Tuovinen (MyGrain), de a profizmusához neki sem férhetett kétség.
Csak hát az a fránya hangzás, ami mindig előjön a Barba Negrával kapcsolatban. Míg hátul egyre jobban szól a cucc, az első sorok felé irányított egy pár hangszóró édeskevés, hogy túlharsogja a színpadról elsőkézből érkező hangokat, így koncerten mindig az a dilemma vár, hogy hallani akarom a bandát, vagy közelről látni. Nagy kedvenceimnél – így itt is a Dirkschneider miatt – mindig utóbbit választottam.
Míg az All For Metal gyereknóta egyszerűségű témáit könnyű volt befogadni, az Accept-számok meg 40 éve a véremben lüktetnek, a totál ismeretlen zenével, ami ráadásul nem is igazán a műfajom, nem sikerült így összebarátkoznom. Egyedül a záró Alannah Myles-feldolgozás jutott el az ingerküszöbömig. Technikailag ugyan magasabb színvonalon állnak, mint a nyitóbanda, ám az sokkal szórakoztatóbb volt.
If You Dare / The Devil’s Drug / Rule The Show / My Prison / Stellar Halo / To The Other Side / Black Velvet
A Dirkschneider eddig kétszer járt nálunk, első alkalommal a legnagyobb Accept-slágerek válogatásával, másodszor igazi kuriózumokkal jöttek, mindkétszer a Barba Negrába, akkor még a Prielle Kornélia utcába, de a ráadásban mindkétszer felhangzott a Fast As A Shark. Most megint alaposan felforgatták a megszokott műsort, mert már rögtön a koncert elején felhangzott a „Heidi Heido Heida”.
Egy hétszámos kivonat a nagy slágerek közül, ez volt a hangulat megalapozója, bár nem nagyon volt mit megalapozni, ahogy Udo Dirkschneider a színpadra lépett, kitört az őrjöngés a nézőtéren. Persze csak „öregesen, ahogy jólesik”, elvégre a nézők is Udóval együtt öregedtek 40 (42) évet a ‘Balls To The Wall’ megjelenése óta. Egyik nézőtársunk meg is jegyezte, hogy mi ez a nyugger tempó, sehol egy wall of death, de még egy circle pit se.
De az öklöket azért ráztuk rendesen, és a dalok is szóltak teli tüdőből, ünnepeltük a két egykori Accept-tag alkotta zenekart, és sütkéreztünk fiatalkorunk zenéjében.
A banda ifjabbik szárnya, a két gitáros is kitett magáért. Én mindig is Andrey Smirnovot tartottam a Wolf Hoffmann zenei vonal folytatójának, de a 2018-ban csatlakozott Dee Dammers is hozzácsiszolódott, bár azért egy stílusidegen neoklasszikus futamot most is elejtett a Flash Rockin’ Man előtt.
De csak Andrey kezében tud úgy sírni a gitár Elise-ért, mint Wolfnál. Meg is énekeltetett bennünket rendesen.
Sven pedig, Udo fia a szokásos profi stílusban ütötte a dobokat, miközben a vokálba is besegített. A ráadás előtt egy rövid beszédet is intézett hozzánk, ha már apja nem annyira szószátyár.
A ‘Balls To The Wall’ végigjátszás eleve borítékolta a világpremiert, az Accept által élőben sohasem játszott Losing More Than You’ve Ever Hadet a Dirkschneidertől hallhattuk először, az viszont csak a turné első koncertjén derült ki, hogy egy másik kuriózummal is készültek. Peter Baltes basszusgitáros hébe-hóba énekelt egy dalt a korai lemezeken, de ezeket sose vették elő az Acceptben.
Pedig a Breaking Up Again gyönyörű ballada, a végén a gitárszólóval a Scorpions nyomdokaiba léphetne. Persze azt is Andrey játszotta el.
Aztán egy kissé fellengzős intró után belevágtak az 1983-as lemezbe, ami ugye mindjárt a címadóval kezdődik. Normál esetben ez is tipikus ráadásnóta, mint a Fast As A Shark, de ezen a koncerten minden papírforma felborult.
Udo sapkában és napszemüvegben fokozta a hangulatot, Peter pedig egy „Balls” feliratú fehér gitárral tért vissza az első rész után, a koncert egy pontján meg is fordította a hangszert, a hátulján folytatódott a szöveg: „To The Wall”.
A Head Over Heels után azért az öregből is kitört a nosztalgia. „Ez volt az a lemez, ami megváltoztatta az életem” – mondta. Hát igen, vannak dalok a ‘Breaker’-en és a ‘Restless And Wild’-on is, amik a mai napig koncertfavoritok, de az igazi áttörést a ‘Balls To The Wall’ hozta meg számukra.
A hibátlan B oldal összes számát is hangosan fújtuk a Love Childtól a Winter Dreamsig, Udo is jobban örült az össznépi kórusnak, mint egy circle pitnek, a Winter Dreams egy másik gyönyörű ballada, itt vettem észre, hogy azért ők is samplereznek, mert a harang ugyanúgy megkondult, mint a lemezen.
A ráadásban az elmaradhatatlan Princess Of The Dawn után egy Up To The Limit jött a ‘Metal Heart’-ról, hogy a szokásos I’m A Rebel helyett a ‘Breaker’ rock and rolljával, a Burninggel búcsúzzanak tőlünk.
110 perc játék után az Accept-hagyományoknak megfelelően a Bound To Fail dallamaira hajoltak meg előttünk.
Fast As A Shark / Living For Tonite / Midnight Mover / Breaker / Flash Rockin’ Man / Metal Heart / Breaking Up Again / Balls To The Wall / London Leatherboys / Fight It Back / Head Over Heels / Losing More Than You’ve Ever Had / Love Child / Turn Me On / Losers And Winners / Guardian Of The Night / Winter Dreams / Princess Of The Dawn / Up To The Limit / Burning
Udo Dirkschneider kesztyűs kézzel bánt velünk, de az U.D.O. – Dirkschneider pszeudonim alatt – olyan koncertet nyomott a képünkbe a ‘Balls To The Wall 40’ turnéján, hogy a fal adta a másikat. És ehhez csak asszisztálni tudott a Crownshift és az All For Metal.
Szerző: CsiGabiGa
Fotók: Savafan
Köszönet a Concerto Musicnak a lehetőségért!
Legutóbbi hozzászólások