25 év a hazai zeneiparban. Vannak, akik ennek a kétszeresét töltötték el ugyanitt, mégis a mostanában 25 éves jubiláló zenekarok, vagy azok lemezei jobban szíven ütnek. Azért, mert akik 50+ évet tudnak a hátuk mögött, már fiatal koromban is részesei voltak ennek az iparágnak, de ezek a zenekarok, mint a Depresszió, akkor robbantak be, amikor már én sem voltam gyerek. Nehéz szembenéznem az idő elröppenésével.
25 év alkotás, tanulás, fejlődés, munka. Kifejezhető számokban? 10 stúdiólemez, de összességében több mint 19 zenei anyag újrakiadások nélkül, több mint 1000 koncert. A zenekaron belüli személyi változások minimálisak: két tagcsere történt 1999 óta (Reichert Roland basszusgitáros 2002-ig, Pálffy Miklós billentyűs 2009 és 2017 között alkotott velük). Meggyőződésem, hogy a 25 év nem kifejezhető száraz adatokban, a koncerten úgy éreztem, hogy Halász Ferenc énekes-gitáros is így gondolta, amikor az ismét fantasztikus Depi közönsége spontán elkezdte énekelni a Boldog születésnapot dalt.
A tényszerű számok elszürkítik az emóciókat, a Depresszió együttes 25 éves alkotási folyamata új együttest betonozott be a magyar rock- és metáltörténelembe, függetlenül attól, mi következik majd az első 25 év után.
Az ünnepi koncert előzenekari posztját a Rómeó vérzik kapta. Ugyan még a színpad háta jelentősen takart állapotban volt az ő fellépésükkor, de a mozgatható kameraállvány és a felpakolt színpadtechnika sejtette, hogy ezen az estén nem egy szimpla koncertet kapunk.
Ebből a technikából a világítás egy részét kapta meg a Rómeó vérzik, de ettől függetlenül egyértelmű volt a fellépésük első pillanatától, hogy nem ma kezdte a somorjai zenekar sem. Ez látszott a profi előadásukon, játékukon, színpadi mozgásukon.
Idén ők a 30. éves fennállásukat ünneplik. A Kovács testvérek (Koppány – basszusgitár-ének és László – gitár) és a dobok mögött Szamaránszky János 1995-ben Somorján (Felvidéken) alapították a bandát.
A mostani felállásban a fiatal energiabomba Kálmán Ákos gitárossal léptek színpadra. Elképesztően élvezetes műsort adtak a fiúk, pontos játék, húzós dalok, kapcsolódás a közönséghez.
Koppány felkonfjai célba találtak, nem volt üresjárat, sőt még egy kis „közönségszörfözés” is belefért a buli vége felé.
A show-t Koppány és Ákos vitte a hátán. Mivel Koppány többnyire a mikrofonjához kötött, így Ákos rohangálta végig a koncertet és töltött jelentős időt a levegőben számos ugrása közben. Energiája határtalan volt ezen az esetén, a koncert végén még a fotósárokba is lejött a közönséggel pacsizni.
Ugyan ő a legfiatalabb és a bandában idáig legkevesebb időt eltöltő tag, mégis úgy látom, jó ötlet volt bevenni őt a zenekarba. Mint írtam, az idei 30 éves jubileum egyik állomása Budapesten lesz várhatóan novemberben.
Gyorsan eltűntek a takaróvásznak, kirajzolódott a kétszintes színpad, a hatalmas méretű kivetítő és a pirotechnikai elemek.
Elsőnek Nagy Dávid kapta a fejfényt, miután a dobok mögé ült, majd a többiek sziluettje rajzolódott ki, és elkezdődött a buli.
Ezen az ünnepi estén is azt csinálták a srácok, ami a sikert hozta az elmúlt 25 év alatt. Zenéltek. Nem ajnározták magukat, nem álltak le percekre önünneplésre. Tolták a műsort egy kétszintes, a Barbában monumentálisnak mondható színpadon a már szokásossá vált lángcsóvákkal, profi pirotechnikával (érzésre a dalok felénél volt valamilyen piró használatban), kiemelkedő minőségű fényekkel és háttérképekkel.
Ezen az estén is csak Ferenc volt a közönségkommunikációért felelős, igaz, a többiek is kivették a részüket a metakommunikációval.
Kovács Zoli basszusgitáros és Hartmann Ádám gitáros is folyamatosan tartották a kapcsolatot az elöl álló rajongókkal. Folyamatos volt a mosolygás, pillantásokkal üdvözlés, őrületre buzdítás.
Nem volt telt ház, de szép számmal voltunk a koncerten, hátul ugyan lazán, de egészen a hátsó falig álltunk. Ment a pogózás, ugrálás, a szokásos térdelésből ugrás.
Felteszem, ez az este később koncertfilm formájában, vagy videóklip anyagaként vissza fog köszönni, a baloldalra felállított mozgó kameraállványt nem lehetett nem észrevenni…
Jó volt a “mörcs”. Szinte teljes CD-kínálat, pengető, és rengeteg ruhanemű. Az árazás a külföldi zenekarokhoz képest kifejezetten baráti volt. (CD 2000 Ft, pólók 7-8000 Ft, de kis méretben volt olcsóbb is…)
A koncert műsorának választott dalokkal szépen átívelték az elmúlt 25 évet és a jövőt. Természetesen az új dal, az Édenkert nem maradhatott ki a műsorból. Új lemez lesz, és ahogy Ferenc mondta, ezzel a koncerttel nem történik lezárás, nem lesz irányváltás, törés. Itt most egy „egyszerű” ünneplést követően tolják tovább a Depi szekerét és minimum még egyszer ennyi évet terveznek a színpadon zenével tölteni.
Legyen így!
Köszönjük az eddigieket!
A kés hegye / Ha te is akarod / Itt az én időm / Még 1x / Édenkert / A legjobb ellenfél / Végre / Elmozdíthatatlan / Kezdjük el! / A mi forradalmunk / Sokkold a rendszert! / Néha / Kettőből egy / Teérted / Csak a Zene / Embernek maradni / Védem az igazam // Te vagy a szerem / Lásd! (amit neked szántak) / Nem akarok elszakadni
Szöveg és fotók: Török Tamás
Köszönet a Depresszió csapatának a lehetőségért!
Legutóbbi hozzászólások