Alapí­tvány: Jelek a horizontról

írta Hard Rock Magazin | 2006.01.02.

Megjelenés: 2005

Kiadó: Az5produkció

Weblap: www.alapitvany.com

Stílus: "Dallamos rock zene, progresszí­v elemekkel"

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Ez a mai az a fajta álmos, esős, január eleji nap, amelytől menekül minden jó érzésű ember és melyet jobb minél előbb elfelejteni. Ilyenkor az ember szí­ve talán még az átlagosnál is jobban vágyik egy kis örömre. A Szakáts Tibi barátom által - "í­rj róla, neked való muzsika" felkiáltással - kezembe nyomott CD fénysugarat hozott a szürkeségbe. Alapí­tvány. Ez áll a kissé semmitmondó, szürke borí­tón. A belső borí­tó, illetve a nagyon profi sajtóanyag már többet árul el a csapatról. A csapatot Alapi István az Edda gitárosa és a Mystery zenekar énekese, Kovács Attila hozta létre 2003-ban. Az apropót az a tény adta, hogy a két muzsikus rengeteget dolgozott együtt session zenészként és belefáradva mások igényeinek kielégí­tésébe, elhatározták, hogy készí­tenek egy kompromisszummentes anyagot, ahová felpakolják azokat az ötleteket, melyeket eddig nem tudtak megvalósí­tani. Ezen bátor elhatározás megvalósí­tásához érkezett három olyan zenész, kiknek nevét ha eddig nem ismertük, ezután garantáltan emlegetni fogjuk. A dobos, Alapi István ajánlására, a felvételek készí­tésekor mindössze 16 (!!!) éves Széll Tamás lett, a basszusgitárt Horváth Zsolt kezelte, a billentyűs hangszerek mögé pedig Földi Albert ült. Az alap csapathoz csatlakoztak olyan barátok, kiknek neve már önmagában garancia lehet a minőségi muzsika létrehozására. Tátrai Tibor gitárjával, a Besenyő Brass fúvós hangszereivel, Szolnoki Péter fuvolájával (!!!), Lantos Zoltán hegedűjével, Sipos Péter pedig énekhangjával járult hozzá az album elkészí­téséhez. A jókedvű stúdió munka után sajnos a magyar "rend" érvényesült. A betonbiztosnak hitt szponzor távozott és két teljes évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végre megvásárolható legyen a magán kiadásban megjelent "Jelek a horizontról" cí­mű Alapí­tvány album, mely igazán fényes szí­nfoltja lett a magyar zenei palettának. A zenészek stí­lus megjelölésként a "dallamos rock zene, progresszí­v elemekkel" kifejezést használják, amely tökéletes meghatározása a korongon hallottaknak. A nyitó "Megérkeztél" finom gitár, és lágy, de karakteres ének bevezetője azonnal megadja az alaphangot. Gyönyörű a verze dallam, és a testes vokállal alátámasztott refrén, Alapi sí­rós gitár levezetésével azonnal jelentős hallójárat tágulást okoz. Az "Igazi vágy" folytatja ezt az utat. A remek énekdallam itt is már az első pillanatokban előbukkan, a refrént pedig már a második meghallgatáskor Attilával üvölti az ember. A gitárszólónál szinte feltéptem a bookletet. Igen, jól éreztem, hogy Tátrai Tibor összetéveszthetetlen játékát hallottam. Ez az első két dal a tökéletes albumkezdés. Szerencsére a "jó szelet" a továbbiakban sem fogják ki a fiúk a vitorlákból. Egymás után bukkannak fel a jobbnál jobb témák, az előre jelzett proggos elemek, kőkemény riffek, "musicales megoldások", mindez remek hangszerelésben. Minden dal kiváló, de két szerzeményt külön is kiemelnék. Az egyik Sipos Péter és Kovács Attila duettje, a "Bohóc opera", melynek hallgatásakor szinte látjuk a manézst és benne a két piros orrút. Petit sokan csak az Irigy Hónaljmirigyből ismerik, de ebben a dalban megmutatja, hogy komolyabb darabokban is megállja a helyét. A másik kedvencem a "Bocs" cí­mű, nem egészen három perces instrumentális nóta, melyet harminc percig is szí­vesen hallgatnék. Lantos Zoltán hegedűművész és Alapi István gitár-hegedű "párbaja" egészen elképesztő. Igazi prog. hatású mestermű! A zenészek játékán egyébként is érezni, hogy ott és akkor pusztán csak a muzsika szeretetéről volt szó. Kovács Attila kiválóbbnál kiválóbb énektémákat vonultat fel, képzett, sokat megélt hangján érezni a zene örömét, Alapi István gitárjátékáról, mint mindig most is csak felsőfokon lehet nyilatkozni. Ahol kell finom, ahol lehet "odateszi magát", de mindig csak annyit ad magából, amennyit a zene elbí­r. Földi Albert magabiztos, finom billentyűs játékát, Horváth Zsolt jazz alapokon nyugvó basszus játékát igazi élvezet hallgatni. Széll Tamás dobosról pedig most kb. három oldalnyi ódát tudnék zengeni. Hihetetlen, hogy ez a srác 16 évesen ilyen témákat, ilyen elképesztő magabiztossággal tudott feljátszani. A lemezen egyetlen gyenge pontot találtam csak. A dalok szövege időnként nem éri el a zenészek által felállí­tott magas szí­nvonalat (pl. Dobd ki a Tv-t). Ettől azonban ez az album még vastagon 10 pont!

Pontszám: 10