Mercenary: Architect Of Lies
írta Philosopher | 2008.02.15.
Megjelenés: 2007 március
Kiadó: ?
Weblap: www.mercenary.dk
Stílus: modern power
Származás: Dánia
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A dán Mercenary még anno egy Nevermore koncert kapcsán került fókuszomba (Koncertbeszámoló) és jó rockerként gyorsan meg is vásároltam az akkor aktuális hanghordozójukat, az 11 Dream-et. Gyorsan kibontakozni látszódott a zenekar és köztem felsejlő barátság, így nem is lepett meg, amikor a csapat következő hanghordozójához (The Hours That Remain) is siekrült hozzájutnom. És most itt vagyok abban a kitüntetett helyzetben, hogy a zenekar márciusban megjelenő albumának promó verziójáról írhatok kritikát, ezzel is felkészítve a csapat rajongóit, hogy mire is számíthatnak. A legfontosabb változás a banda berkein belül az az általam imádott Kral kiválása volt. Ő volt ugyanis felelős a basszusgitárért és a halálhörgésért a csapaton belül. Számomra a zenekar által képviselt megadallamosság ellenpontja volt Kral, aki mindemellett még egyedi image-al is színesítette a csapat színpadképét. Tehát az említett posztot Rene Pedersen vette át az új albumra, és - hogy őszinte legyek - csak egy picikiét hiányzik Kral. Szerintem markánsabban képviselte a keményebb vonalat Rene-nél. Egyébként ezen új album dalain inkább a melodikusabb véna uralkodik, míg a durvább vokalizálást egy kicsit most háttérben érzem. A csapat továbbra is nagyon ráérez azokra a dallamokra, amik Mikkel Sandager hangterjedelmébe kényelmesen beleférnek, és egyáltalán nem ódzkodnak attól, hogy kicsit "megénekeltessék" Mikkelt, akinek kifejezetten jól állnak a magasak. A dinamikát tekintve is visszavettek a srácok, hiszen elég sok középtempós tétel került a lemezre, a szélvész tempókkal most kicsit sáfárkodtak. Ennek ellenére számomra a legmeggyőzőbb alakítás a This Black And Endless Never, ahol a ritmusváltások, a finom szinti-szőnyegek (egy ici-picit lehetne markánsabb is) mellett már-már Nevermore-os verzéket lehet felfedezni. Számomra egyértelműen ez az album csúcsa. Egyébként nem könnyű anyag az Architect Of Lies, még azok számára is okozhat egy kevés fejtörést, akik elkötelezett hívei a zenekarnak, hiszen annak ellenére, hogy a recept ez alkalommal sem változott - mármint extra dallamok, jól megtört gitárokon, hörgös aláfestő ének néhol - a dalok számomra nem annyira egyértelműek, mint legutóbb. Talán mondhatjuk, hogy kicsit érettebbek lettek a srácok ez alkalommal, és a mű is érettebb hozzáállást mutat - próbáltak maradandóbbat alkotni.
Legutóbbi hozzászólások