Levin-Minnemann-Rudess: Levin-Minnemann-Rudess
írta Bigfoot | 2013.09.30.
Megjelenés: 2013
Kiadó: Lazy Bones Recordings
Weblap: http://www.levinminnemannrudess.com
Stílus: Jazz-rock
Származás: Egyesült Államok
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Generációk, ha találkoznak… jelen esetben nem konfliktusokról számolhatok be, hanem három ember félelmetes együttgondolkodásáról – már ami ezt az albumot illeti. A hatvanhét esztendős Tony Levin, az idén ötvenhét esztendős Jordan Rudess és a negyvenhármat karácsonykor betöltő Marco Minnemann bemutatkozó munkája nem viseli magán az első albumok fésületlenségét.
A műfajt egyértelműen azonosíthatjuk – jazz-rock ez a javából, ahol mindhárom muzsikus bőségesen számot ad tudásáról. Időnként a hetvenes évek, elsősorban a Return To Forever nevével fémjelzett tradicionális stílus bukkan fel, mindez néha olyan brutális ritmus-, ezen belül basszusalappal (basszusgitárral, Chapman Stickkel) támogatva, hogy majdnem kiszakadnak a hangfalak mélynyomói. Talán egy falatnyi Colosseum II is bekerült ebbe a hangorgiába, bár elfogadom, ha valaki azt mondja, ezt csak a saját rajongásom miatt hallom így. Jordan Rudess most sem rest elővenni klasszikus zongorafutamait, melyeket jól ismerünk a Dream Theater felvételeiről is, no meg az ELP-ízeket is felkínálja hallgatóságának, ahogy mindig, azért nem a szokott dózisban. Egy kis pszichedelia, underground feeling, rockos kalapálások – minden, ami szem-szájnak ingere, de a már megnevezett műfaj domináns a korongon. Időnként populárisnak ugyan nem mondható, de megnyugtató témák tagolják ezt a brutalitást, amit aztán valami disszonáns dallammal ellenpontoznak az alkotók. Lehet, hogy csak én érzem, de néhol kortárs filmekre emlékezető hangulatot hallok bizonyos futamoknál. Talán képek szaladgáltak az alkotók szemei előtt, amikor összekalapálták a szerzeményeket?
Viszont nem a dob-basszus-billentyű triumvirátust hallhatjuk végig, hiszen Marco Minnenann egész otthonosan érzi magát a gitár világában is, így a rock legfontosabb hangszerén is elenged egy-két jazz futamot, ha éppen erre van szükség.
Azt hihetnénk, hogy csak a ritmusalap a bűnös a földbedöngölő zenéért, holott Jordan Rudess arzenálja is kegyetlen földöntúli hangzással képes sokkolni a lemezhallgatókat.
Nincs kompromisszum, talán egymással sem. Mindenki hozta, ami az övé, nem akart engedni, de nem is kellett, hiszen ez így kerek egész, ahogy van. Hogy közben kikacsintottak a közönségre, ők mit várnak? Egy frászt! Létrehoztak valamit, és elvárják a Mélyen Tisztelt Nagyérdeműtől, vegyék a fáradságot, tegyék le a hátsójukat egy fotelbe, és figyeljenek a zenére, csak a zenére hatvanöt percen keresztül, mert egy csodás utazásra szeretnék őket elvinni. A végén igaz, egy rövid énekrész felhangzik, de semmiképp ne várjunk megalkuvást. Nem élnek azzal a fogással, hogy valami megnyugtató témával levezessék a zene keltette feszültséget. Ezt nem rossz értelemben mondom, csak egy pillanatra sincs megállás, szünet nélküli vibrálásról tanúskodik ez a tizennégy felvétel.
Legutóbbi hozzászólások