Daczi Zsolt: Daczi Zsolt és barátai

írta garael | 2006.12.17.

Megjelenés: 2002

Kiadó: Szerzői Kiadás

Weblap: www.daczizsolt.hu

Stílus: AOR

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Az AOR és a heavy metal - jóllehet mindkettő a rock kiterjedt családjába, azon belül is a "keménykötésűbb" ágába tartoznak - eltérő művészi beállí­tódást, világszemléletet, dallam és ritmusérzéket kí­vánnak. Ezért is ritka az olyan zenész, ki mindkét műfajban maradandót, a környezetében magas szí­nvonalút tud létrehozni, mégpedig úgy, hogy nem válik hiteltelenné. Daczi Zsolt egyike ezeknek a zenészeknek, ráadásul neki nemhogy mindkét műfajban sikerült ez a bravúr, de egy olyan világot is képes volt létrehozni, melyben jól megfér egymás mellett az AOR érzékeny, finom dallamossága a metal riffelős erejével. Arról nem is beszélve, hogy korábbi munkáinál fogva - Carpathia Project - egy komolyabb, szinte a rock "krétakörét" is elhagyó bizonyí­tékát rakta le az asztalra annak, miszerint nem lehet egyetlen dimenzióba beleerőszakolni zenei tehetségét. Éppen ezért a Bikini, Ómen és a már emlí­tett project sem tudta teljesen lefedni a világ felé kifejezendő művészi hitvallását: talán ezen oknál fogva próbált egy olyan lemezt alkotni, mely sokszí­nűségénél fogva sem eklektikus, s mely a számára fontos emberi környezeten keresztül próbálja bemutatni eddig inkább csak sejtett, mint prezentált zenei világ-részét. Az elkészült album egy olyan rock-csokor, melyben megtalálhatjuk szí­vünknek minden kedves virágát, egy olyan zenei paletta, melyen a művész szí­nvilága remek képet alkot a vásznon. Eme zenei sokszí­nűségben persze olyan nevek is segí­tettek, mint az énekes, Gubás Tibor, és Rudán Joe, a nem régen szintén remek szóló albummal jelentkező Hirlemann Bertalan, Zsoldos Tamás, Markovics Dénes - ki saxofonjával tágí­tja ki a rock univerzumot - ,Nagyfi Zoltán, Jánky Zsolt, és Sebők Judit. A számtalan eltérő zenei kvalitás mégsem tördelte apró darabokra ezt a lélek-tükröt: jóllehet a dalok zöme a bensőségesebb hangulatú AOR stí­lusban í­ródott, a keményebb pillanatok ugyanúgy szervesen illeszkednek a számokba, mint a már - már jazz-es elmélkedések. Megannyi hangulati pillanat - megannyi rock árnyalat, legyen az a szinte metalos felütésű Hová tűnt, a bluesos Temesvári Vasárnap, az AOR, filmzenés hangulatú Ki Rabol Álmot a Szí­vbe, a csodás, jazzrockos lí­rai Ébredés : mind egy -egy remek stí­lusgyakorlat, a maga nemében is kategóriájának kiemelkedő képviselője. Hallgassuk csak meg a Bluesland delta bluesban gyökeredző kezdő riffjét, vagy a Funky Train stí­lus-meghatározó ütemeit -talán Michael Schenkert hallottam legutóbb ilyen könnyedén játszadozni a stí­lusok között. Személyes kedvencem a szintén ősblues ihletésű Szállj a Felhőkkel, melynek keserédes elvágyódása az egész lemez hangulati lenyomatát adja.

Pontszám: 10