Kedvenc Lemezeim: Gamma Ray: No World Order!

Rég volt már, hogy egy munkatársunk klaviatúrát ragadjon, hogy egy számára kedves lemezről írjon pár sort. Most Jocke kolléga vállalkozott arra, hogy egy ikonikus albumot vegyen górcső alá, ami az ő szívében különleges helyet foglal el.

Tökéletes nem létezik. Még a sokak által annak mondott gömb is csak elméleti síkon az, ám megalkotni már képtelenség. Így szerintem a zenében sincs hibátlan alkotás. A Gamma Ray ’No World Order!’-e sem az, mégis olyan atmoszféra lengi körül, amelynek köszönhetően nálam minden más metalzenei albumot megelőzött a képzeletbeli ranglistán. Noha a legtöbb Gamma Ray fanatikus talán a ’Land of the Free’, esetleg a ’Power Plant’, netán a ’Heading for Tomorrow’ mellett tenné le a voksát, én azt az albumot választom, amely számomra a zenekar nagy korszakának csúcspontját jelenti. Ez a „nagy korszak” persze csak egy általam kreált fogalom, nem kell ebből messzemenő következtetéseket levonni, mindössze annyit jelent, hogy szerintem a ’Land of the Free’, a ’Somewhere Out in Space’, a ’Power Plant’ és a szóban forgó ’No World Order!’ (tehát 1995-2001) alkotják a Gamma Ray nagy négyesét. Abban viszont alighanem többen egyetértenek velem, hogy az azóta nyugdíjas tempóban megjelenő albumok (’Majestic’, ’LOTF II’ és ’To the Metal!’) a kilencvenes évek közepének-végének/ezredforduló környékének színvonalát már nem tudják hozni, noha a ’Majestic’-et a minap hallgattam, és már sokkal jobb albumnak látom, hallom, mint frissiben, hét évvel ezelőtt.

A ’No World Order!’-t amellett, hogy zeneileg kifogástalan Gamma Ray slágereket tartalmaz, elsősorban dalszövegei miatt kedveltem meg. A borító már évek óta ecsetért és vászonért kiabál velem, szerintem nehezen lehetett volna ennél jobban visszaadni az album mondanivalóját. A ’No World Order!’ egy konceptalbum, amely olyan témákat feszeget, mint az emberi agy tömeges elbutítása, a világ és az emberiség megfigyelése, irányítása, valamint egybeolvasztása és a  mindezekkel szembeni ellenállás. Kai mindig is kész volt kinyilvánítani véleményét az olyan témákról, amelyeket a nagy többség divatos szóval élve összeesküvés-elméleteknek hív. A ’No World Order!’ dalait az új világrend (New World Order) elleni tiltakozás fogja össze. Javallott utána járni a témával kapcsolatos információknak, bár sajnálatos módon nagyon sok a megtévesztő írás az interneten, aminek természetesen több oka is van. Órákat lehetne mesélni a tartalomról, nagyon érdekes például a borítón felfedezhető mindent látó szem, amelyet számos forrás az Illuminátusok rendjéhez társít, s amely ellenpólusként csatlakozik a Gamma Ray egyik védjegyévé vált jin-jang szimbólumhoz. Mint ahogy az is, hogy az album egy nappal a 2001. szeptember 11-i történések előtt jelent meg, de a legbölcsebbek talán akkor maradunk, ha átevezünk a zenei oldalra…

Az elejétől a végéig zseniális mind a 11 dal, már a felvezető Induction megteremti az egész lemez alaphangulatát. A Dethrone Tyranny fenyegető atmoszférája, a The Heart of the Unicorn Judas Priest-szerű sikolyai, a könnyedebb Heaven or Hell slágeressége után még csak az út elején járunk. A Gamma Ray-re mindig is jellemző bombasztikus refrének mindegyik dal erősségei, az egységesen erős mezőnyből azonban így is ki tud törni az Eagle, amely a Rebellion in Dreamland mellett a zenekar talán legjobb alkotása. Épp emiatt mindig is nagyon szerencsés lépésnek tartottam, hogy Hansen átvette a mikrofont Ralf Scheeperstől. Scheeperst alapvetően jobb énekesnek tartom, de ilyen dallamokat csak Kai tud írni – vagy legalábbis nagyon kevesen. Az album egyik legérdekesebb és legdermesztőbb dala a Follow Me, még akkor is, ha szerkezetében egy egyszerű felépítésű számról beszélünk, de kevésbé érdektelen a Solid is, amely egy-az-egyben a Judas Priest Rapid Fire-je. Akárhogy is nézem és hallgatom, itt nincsenek üresjáratok!

Ahogy ez elején említettem: nem lehet tökéletes semmi, ahogy a ’No World Order!’ sem az, számomra mégis az európai power metal legfényesebb gyöngyszemét jelenti. Nincs mellébeszélés, nincs kísérletezés, nincsenek 7-8 perces dalok: a Gamma Ray hetedik albuma egy NWOBHM hatásokat magán hordozó, fogós dalokkal telepakolt mestermű. Nyilván nagyon nem kell bemutatnom a heavy metalt kedvelőknek, de aki esetleg mégsem találkozott volna még vele, annak erősen és persze szeretettel ajánlom. Alapmű.

-Jocke