Proto-Kaw: Forth
írta nagybandi | 2011.10.11.
Megjelenés: 2011
Kiadó: Numavox
Weblap: www.proto-kaw.net
Stílus: Progresszív rock
Származás: USA
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Bizonyára sokan hallottunk már Kerry Livgrenről, a Kansas egykori gitárosáról, olyan dalok szerzőjéről, mint a Dust In The Wind, a Child Of Innocence vagy aCarry On Wayward Son. Neki és természetesen zenésztársának, Steve Walshnak az igazi érdeme, hogy a Kansas hihetetlen magasságokba szárnyalt a hetvenes években, valamint hogy a mai napig több említésre méltó, progban utazó együttes (pl. Dream Theater) hivatkozik rájuk, mint hatásra. Jelen recenzióm tárgya viszont nem e zenekar, hanem az oldalhajtása, melyet bátran nevezhetünk akár a Kansas ősének is, bár négy lemezzel a hátuk mögött igazán csak 2004 óta működnek. A Proto-Kaw tagjainak javarésze jelen volt a Kansas első szárnypróbálkozásainál még 1970-ben, azonban ezekből az időkből semmi nem maradt volna ránk, ha Livgren le nem porolja az akkori demokat és újrafelvéve, ’Early Recording from Kansas’ címmel ki nem adja egykori társaival karöltve 2004-ben. A névválasztás remek, a Kaw a Kansas folyó régi neve, tehát így már tudjuk, mire utal a Proto-Kaw, vagyis a „Pre-Kansas”.
Szerencsénk van a ’Forth’-szal ill. a Proto-Kaw-val. Szerencsénk van, mert két évvel a harmadik lemez megjelenése után 2008-ban Livgren szélnek eresztette az együttest, úgy gondolta, nincs már több spiritusz ebben a zenekarban, de aztán egy súlyos betegségből felgyógyulván mégis úgy döntött, érdemes lenne folytatni, és hallgatva a lemezt, mi is megbizonyosadhatunk afelől, hogy nem volt azért ez egy rossz ötlet. Természetesen ne gondoljunk itt arra, hogy az új Proto-Kaw albummal egy új Kansast is kapunk, de mindemellett egy nagyon korrekt, ügyes zenekari megoldásokat tartalmazó, izgalmas szólókkal tarkított, amerikai ízű progresszív rockot tálal fel a hatodik X-et is elhagyó társaság, sok helyen az utódzenekar ’70-es évekbeli tevékenységére jellemző dallamokkal, verzékkel fűszerezve. Kerry Livgren játéka a régi időkre emlékeztet, Lynn Meredith énekteljesítményére nem lehet panasz, kiemelkedő John Bolton szaxofon-, ill. fuvolajátéka,Dan Wright billentyűszólói pedig egyszerűen tökéletesek, ahogy a ritmusszekció munkája is, Mike Patrum dobos és Craig Kew basszer remekül pakolja az alapokat. Jake Livgren, Kerry unokaöccse is közreműködik az albumon, ő aztán mindenben otthon van, gitár, szaxofon, billentyűk és az ütősök terén is. Vannak a lemeznek erőtlenebb pillanatai is (Greek Structure Sunbeam, One To Follow), de többségében a Kansas szellemében íródott, veretes muzsikát kapunk, néhol kicsit gyengécskére sikerült refrénnel, mint pl. a Sleeping Giant esetében, de ennyi belefér. Számomra kiemelkedő teljesítményről tesznek tanúbizonyságot azok a dalok, mint a Pilgrim’s Wake az örök barát, Steve Morse szólójával, a Cold And Clear, a Lay Down, a meglepően kissé agresszívre sikeredett On The Air (Again), vagy a lemezt záró hét és fél perces lírai Utopian Dream. Ezek a dalok tényleg azt a megkapóan szép dallamvezetésű, igazi kansasos hangulatot árasztják a hangfalakból, amelyre azonnal felkapja fejét bárki, akinek mond valamit ’Leftoverture’ vagy a ’Song For America’ lemezcím a ’70-es évekből.
Legutóbbi hozzászólások