2014-ben indult útjára Neal Morse házi fesztiválja, és az elmúlt tíz évben hagyománnyá vált. A MorseFest a maga nemében mindig is páratlan volt, kezdetben önálló eseményként, később pedig aktuálisan Neal valamelyik zenekarához kapcsolódó turné kiemelt rendezvényeként. A fellépő banda mellett majdnem mindig volt ott kórus, vonósok, fúvósok és ütőhangszeresek is, így megismételhetetlen, különleges verzióban hallhattuk ott a műsorokat. A 10 év alatt legtöbbször a The Neal Morse Band lépett színpadra itt, 2016-ban a Spock’s Beard, 2019-ben a Flying Colors, 2022-ben pedig jött a Transatlantic.
Bő egy évvel ezelőtt már láthattuk a ’The Final Flight: Live At L’Olympia’-t, amely a 2022-es turné utolsó koncertje volt. Ismerve a korábbi MorseFestek műsorát, sejtettem, hogy a Transatlantic is különleges programmal készül. Ahogy a 2022-es turnén, itt is a ’The Absolute Universe’ volt a főszereplő, de a műsorban olyan dalok is elhangzottak, amelyek az aktuális turnén egyáltalán nem, sőt az egyik dal 25 éves működésük alatt ekkor szólalt meg először élőben.
Már az első estét nyitó Into The Blue alatt kiderült, hogy a vonósok, a kórus és az ütőhangszeresek milyen komoly feladatot kaptak. A közel egy óra hosszúságú múltidézéshez a ’Kaleidoscope’ és az ’SMPTe’ lemezeket vették elő 2-2 dal erejéig, a legnagyobb meglepetés az itt először felcsendülő Procol Harum-feldolgozás volt, amely eredetileg a 1999-es debütáló lemezen kapott helyet. Az In Held ’Twas In I előadására csak 3 nap felkészülési időt kaptak a zenészek, de a végeredményen ez cseppet sem hallatszik. A mozgalmasabb művek után a Shine és a We All Need Some Light percei alatt kicsit szusszanhattunk, ezek után viszont érkezett a ’The Whirlwind’.
A 80 perces konceptalbumot legutóbb 2010-ben játszották el teljes egészében a londoni Shepherd’s Bush Empire-ben. Az elejétől a végéig elhangzó mű királyi pompában tündököl, köszönhetően a zenészeknek és az itt hallható speciális hangszerelésnek. Ted Leonardnak komolyabb szerep jutott, mint az albumhoz kapcsolódó turnén egykor Daniel Gildenlöwnek. A Lay Down Your Love-ot a Spock’s Beard énekese énekelhette, míg a Pain Of Salvation frontemberének csak vokálozott. Ezek az apró változások azonban egy pillanatra sem borították meg a csapat egységét, sem a magas minőségű produkciót. Számomra ez az előadás tényleg egy valóra vált álom lett, a legszebb pillanatokat a Wind Blow Them All Away, az On The Prowl, az Out Of The Night és a Set Us Free perceiben éltem meg annak ellenére, hogy én egyetlen gigantikus dalként tekintek erre a lemezre.
A második este következett a 2022-es turné főszereplője, a párizsi koncerthez hasonlóan 100 perc körüli hosszúságban. Az itt hallható változat már az ötödik verziója volt ennek az alkotásnak, és azt kell mondanom, mind közül a legjobb. Az öt zenész, a vonósok és a kórus segítségével nemcsak életre kelt a gigantikus kompozíció, de szinte lelke is lett. Már a Reaching For The Sky alatt kiderült, hogy a plusz hangszerek bevonásával teljesen új értelmet nyert a produkció. Bár itt is külön dalokra bontva hallhatjuk a ‘Universe’ albumot, de az egységessége még jobban érezhető, mint korábban. Két felvonás helyett most szinte egyben nyomták végig a teljes darabot, csak egy minimális szünet volt a két rész között. Roine Stolt játéka most is elvarázsolt, játéka még felszabadultabb volt, mint az előző filmen, hiszen a vonósok új terepet biztosítottak számára. Pete Trewavas basszusjátéka – amely ennek a megvastagított hangzásnak a biztos alapja – ismét előre lett hozva, Mike Portnoy pedig az eddigi legfinomabb játékmódjával ajándékozta meg rajongóit. Neal Morse pedig egyszerűen csak úszott a reflektorfényben, amelynek legszebb példája a turnén csak itt felcsendülő Bridge Across Forever. A ráadásként elhangzó The Final Medley ugyan a turné többi állomásán is megszólalt, de nem ebben a hangszerelésben. Hiába játszottak már két óránál is többet, ezen a ponton simán elhallgattam volna, ha még az ’SMPTe’ és ’Bridge Across Forever’ lemezekről lemaradt összes dal is megszólal így, a MorseFest-kiegészítőkkel.
A francia fővárosban rögzített film is különleges volt, de az itt hallható túl tudta szárnyalni azt a produkciót is. Igaza volt Portnoynak, amikor a következőket mondta: „Ilyen koncertkiadványunk még sosem volt. Ez a tökéletes élő Transatlantic-élmény!”
Összegzés:
A ’The Absolute Whirlwind’-del a Transatlantic 25 éves működésének a legjobb formáját dokumentálta. Két est, két konceptalbum, egyedi megközelítésben. Engem teljesen elvarázsolt. Ez a tökéletes MorseFest-élmény!
Pontszám: 10
Megjelenés: 2024
Kiadó: Inside Out Music
Stílus: progresszív rock
Származás: nemzetközi
Hivatalos hazai forgalmazónál kapható fizikai formátumok: 5 CD +2 Blu-ray artbook
Zenészek:
Roine Stolt – gitár, ének, vokál
Neal Morse – billentyűs hangszerek, akusztikus gitár, ének, vokál
Mike Portnoy – dob, ütőhangszerek, ének, vokál
Pete Trewavas – basszusgitár, ének, vokál
Ted Leonard – gitár, billentyűs hangszerek, ütőhangszerek, ének, vokál
Philip Martin – ütőhangszerek
Josée Weigand-Klein – hegedű
Kristi Smith – hegedű
Claire Whitcomb – brácsa
Gideon Klein – cselló
Debbie Bresee – vokál
Julie Harrison – vokál
April Zachary – vokál
Amy Pippin – vokál
Dalcímek:
Night 1:
01. Into The Blue
02. In Held ‘Twas In I
03. Shine
04. We All Need Some Light
05. Overture/Whirlwind
06. The Wind Blew Them All Away
07. On The Prowl
08. A Man Can Feel
09. Out Of The Night
10. Rose Colored Glasses
11. Evermore
12. Set Us Free
13. Lay Down Your Life
14. Pieces of Heaven
15. Is It Really Happening?
16. Dancing With Eternal Glory / Whirlwind (Reprise)
Night 2:
01. Overture
02. Reaching For The Sky
03. Higher Than The Morning
04. The Darkness In The Light
05. Take Now My Soul
06. Bully
07. Rainbow Sky
08. Looking For The Light
09. The World We Used To Know
10. The Sun Comes Up Today
11. Love Made A Way (Prelude)
12. Owl Howl
13. Solitude
14. Belong
15. Lonesome Rebel
16. Can You Feel It
17. Looking For The Light (Reprise)
18. The Greatest Story Never Ends
19. Love Made A Way
20. Bridge Across Forever
21. The Final Medley
Legutóbbi hozzászólások