A német progresszív rock kvartett tizedik albuma konceptalbum. Ez nem újdonság pályafutásuk során, máskor is készült olyan anyaguk, amikor egy összefüggő koncepciót dolgoztak fel. Nos, ezúttal a mesterséges intelligencia került fókuszba, pontosabban valaki, aki ebbe a létezési körbe tartozik, egy gyakran felmerülő és örökzöld témát vett a zenekar vizsgálat alá.
A Sylvan zenéje sokrétű, természetesen visszanyúl a nagy korszakba, a hetvenes évek elejére, halljuk a Genesis, a Yes, de leginkább a Pink Floyd hatását, ez utóbbi az énekdallamokban csíphető el. Egy helyen a hegedű is felcsendül, ilyenkor nem lehet nem gondolni a Kansasre. A zenekar bátran felvállalja ezeket a hatásokat, mindazonáltal azt gondolom, zenéjük illik a 21. század világába. Időnként dübörgően, hard rockosan szólnak a szerzemények, a gitár élesen, vadul vágtat, ezt némileg lágyítja a billentyű hangzása. Az effektekkel megtűzdelt dallamok, énekrészek is beleférnek a stíluskavalkádba, nem csak a szövegben, hanem a zenében is megjelentetik a mesterséges intelligencia tárgykörét, de mindezt nagyon határozottan bent tartják a progresszív rock műfaj keretei között. Nem a virtuóz szólók dominálnak – bár ilyen is hallható –, hanem a mérnöki pontossággal kidolgozott dalok, ezeket szellemes témákkal tarkították.
A Sylvan zenéje hidat képez a múlt és a jelen közt, természetesen a mához szólva. Témának egy olyan gondolatkört választottak, amiről hosszasan lehet elmélkedni. Ha a krautrock létezne, ez a négy srác élharcosa lenne a műfajnak, nem csak az ügyes zenei megoldások, hanem a szövegi világ miatt is.
Legutóbbi hozzászólások