Kis lépésnek tűnhet bár, de hatalmas ugrás egy vérfarkas számára: a tavalyi Barba Negra-koncertjük után ma már egy jóval nagyobb helyszín, az MVM Dome falait próbálta szétfeszíteni a Powerwolf. Nem is vallottak szégyent, sokan voltunk kíváncsiak a német bandától megszokott és elvárt középkori múltidézésre, ahol hangulatban megfér egymás mellett a gótikus katedrális, boszorkány, vámpír és vértől csöpögő fogú ordas.
Az új lemez első dalával indult a koncert, a Bless ’Em With The Blade sodró lendületével adta meg az alaphangot. A zenekar soha nem látott színpadképet ígért és ezt komolyan is vették: a díszletekből össze lehetett volna állítani egy kisebb templomot, a dalok között mindig volt valami változás, hol egy lángoló orgona kúszott be balról, hol egy oszlop emelkedett ki a színpadból.
A háttérben hatalmas kivetítőn vérfarkasok, keresztek, vérfarkasok és vérfarkasok tűntek fel. Igen, a vérfarkas központi elem volt, bár kissé zavart, amikor egy-egy szám alatt tíz másodperces ismétlődő animáción nézhettük végig huszonhétszer, ahogy a szörnyeteg egy hatalmas kardot lóbál pixelre pontosan ugyanúgy.
A tűz volt a másik központi elem, valahol valami mindig lángba borult, hol csak egy tűzkígyó siklott át a zenészek között, hol felülről érkezett tucatnyi méretes lángcsóva, aztán voltak pillanatok, amikor tényleg azt hittem, hogy kigyulladt az egész színpad, és nem csak a szélén, hanem mélységében is több ponton emelkedtek fel gigantikus tűzoszlopok.
A hangzás remek volt, néha a dob uralta kissé a hangképet, de ettől eltekintve egyben volt minden.
Karsten Brill, pontosabban Attila Dorn énekes ujja köré csavarta a közönséget, karizmájának ezúttal sem lehetett ellenállni, együtt mozdult a tömeg, amikor kérte: volt ugrálás, tánc, közös éneklés, telefongyertyázás.
Az új albumról (’Wake Up The Wicked’) a dalok felét élőben is élvezhettük, de felcsendültek más közönségkedvencek is, mint az Army Of The Night, We Drink Your Blood, Sanctified With Dynamite vagy a Demons Are A Girl’s Best Friend.
Ütős kis este volt ez így, hazafele azért néha körülnéztem, hogy nem lapul-e valahol az árnyékban egy véremre szomjazó fenevad. Jobb félni, mint megijedni.
Szerző: Benedek István
Fotók: TT
Köszönet a H-Musicnak!
Legutóbbi hozzászólások