Október 15-én a kanadai Danko Jones vette birtokba az A38 Hajót, méghozzá a brit Split Dogs társaságában. A hangzás nem indult tökéletesen, az este azonban annál jobban alakult, a végére pedig még a hajó is megmozdult alattunk. Szó szerint.
A brit Split Dogs már az első percekben teljes erőbedobással vetette bele magát a zenélésbe, és hamar világossá vált, hogy náluk a punkrock egyfajta őrült életérzés is.
Igazán nyers rock and rollt játszottak, a hangosítás azonban sajnos nem kedvezett nekik. A hangerőt olyannyira túltolták, hogy kénytelen voltam a hajó hátsóbb részei felé menekülni. Meg is fogadtam, hogy legközelebb már Loop füldugóval a zsebemben érkezem, nehogy ismét menekülőre kelljen fognom.
Az énekesnő, Mil Martinez viszont mindenért kárpótolt. Ahogy néztem, valamiért Miley Cyrus jutott eszembe, csak éppen punkrock-változatban. Szemtelen kisugárzás, fékezhetetlen energia és jókora adag őrült felszabadultság jellemezte, egy pillanatra sem állt meg: vonaglott, táncolt, hergelte a közönséget, és láthatóan az utolsó porcikájáig élvezte a koncertet. Annyira beleadott mindent, hogy szinte már vártam, mikor veti magát a nézők közé egy kis crowdsurfingre.
Az egész olyan volt, mintha egy féktelen szombat esti házibuliba csöppentünk volna! A Split Dogs a hangzásbeli hiányosságok ellenére is szórakoztató volt, elsősorban lendületével és az énekesnő lehengerlő személyiségével fogott meg. A koncerten többek között elhangzott a Get The Look, a Breaker, a Be A Sport és a Rock ‘N’ Roll Business is.
Aztán színpadra lépett Danko Jones, és mintha valaki egyetlen mozdulattal rendbe tette volna a hangosítást. A kanadai trió egyébként sem bonyolította túl a dolgokat: néhány hangszer, egy rakás pörgős riff és egy frontember, aki pontosan tudja, hogyan kell szórakoztatni a közönséget. Danko Jones immár harminc éve képviseli ezt a tombolós rock and rollt, és a budapesti koncert alapján esze ágában sincs változtatni a jól bevált recepten.
Az este során olyan dalok kerültek terítékre, mint a Guess Who’s Back vagy a lendületet tovább fokozó Get High? Az egyik kedvencem – és szerintem sokunké – a First Date, amelynek pimasz, azonnal megjegyezhető refrénjében minden benne van, amit a Danko Jones-féle rock and rollban szeretni lehet. A „Do you kiss on the first date?” sort azért nem mertem túl hangosan énekelni, mert a körülöttem állók közül többen is sejtelmes pillantásokat vetettek rám. Természetesen a My Little RnR is elhangzott, ennél találóbb dalcímet aligha lehetett volna választani erre az estére. Na jó, az Everyday Is Saturday Night azért versenyben volt vele!
Danko ráadásul a dalok között sem hagyott senkit unatkozni. Sokat beszélt, viccelődött, sztorizott, ezek a közvetlen pillanatok pedig még több karaktert adtak a koncertnek.
Az este egyik legemlékezetesebb élményét azonban maga a helyszín tartogatta. Az A38 Hajóról valamiért mindig azt gondoltam, hogy teljesen stabilan áll a helyén, sőt, meg voltam győződve róla, hogy szinte megfeneklett – pláne a Duna jelenlegi vízállását elnézve. Aztán néhány szám után egyszer csak megmozdult alattam a padló. Egy pillanatra azt sem tudtam, hogy én veszítettem el az egyensúlyomat, vagy tényleg hullámzik a hajó, de hamar kiderült, hogy bizony az utóbbi történik. Őrületes érzés volt! Végül is egy hatalmas rock and roll buli kellős közepén álltunk – miért éppen a hajó maradt volna mozdulatlan, nemde?
A Split Dogs és Danko Jonesék is bebizonyították, hogy a jó rock and rollhoz nem kell más, csak néhány ütős riff, rengeteg energia és egy lelkes közönség. Ezúttal pedig még az A38 is felvette a ritmust – szó szerint!
The Rules / My Time Is Now / Sugar Chocolate / I’m In A Band / I Gotta Rock / Everyday Is Saturday Night / First Date / Forget My Name / Get High? / Guess Who’s Back / Watch You Slide / Good Time / You Are My Woman / I Love It Louder / Full Of Regret / Had Enough / Shake Your City / Lovercall / My Little RnR
Szerző: Balya Boglárka
Fotók: Török Tamás (TT)
Köszönet a Live Nation Magyarországnak!
Legutóbbi hozzászólások