Három évet kellett várnunk a svéd csapat új albumára, az augusztusban érkező ’Panther’ első teljes dalát, az Acceleratort viszont most elérhetővé tette a kiadó.
A Daniel Gildenlöw által dirigált progresszív metal csapat nem mindennapos alkotást tett le az asztalra az ’In The Passing Light Of Day’-jel, hiszen Daniel 2014-es húsevő baktérium okozta fertőzését követő élet-halál közötti gondolatait mutatta be a lemez. Az Inside Out Music megerősítette a hírt, hogy augusztus 28-án jön a folytatás ’Panther’ címmel. Daniel így mesélt az új lemezről: „A ’Panther’ elkészítése több mint két évbe tellett. Azt éreztem, hogy a határainkat feszegettük, nemcsak zenei, de hangzásbeli értelemben is. A zenei részben eltérő dolgokkal is próbálkoztunk, de úgy, hogy attól a magtól és azonosságtól ne szakadjunk el, ami a csapattól már ismert. A szövegi része pedig teljesen egybevág a jelen történéseivel. Amikor megnézem ezt a nagyszerű borítót, akkor kijelenthetem, hogy mindennel elégedett vagyok! Már alig várom, hogy mindenki hallhassa ezt a lemezt.”
A Lars Ardarve által készített videóval mutatkozik be az új lemez, halljuk hát, milyen lett az Accelerator!
A ’Panther’ mediabook kiadásának dallistája:
CD 1:
01. Accelerator
02. Unfuture
03. Restless Boy
04. Wait
05. Keen To A Fault
06. Fur
07. Panther
08. Species
09. Icon
CD 2:
01. Panther (Demo)
02. Keen To A Fault (Demo)
03. Fifi Gruffi
04. Unforever
Abszolút várós!
Nekem klipp is tetszik, bár megértem, hogy lesz, akit pont ez bizonytalanít el. Azoknak azt tanácsolom, felejtsék el a klippet, fókuszáljanak a szövegre, mert az hamisíthatatlanul a Daniel-féle gondolkodást/világlátást tükrözi.
Ugyan kellett néhány meghallgatás, hogy igazán megmozgasson a dal, de egyszeűen mindig meglep ez a zenekar.
Daniel zenei géniuszát talán szövegírói zsenialitása übereli, így szinte biztos vagyok benne, hogy ezúttal is az egész sokkal több lesz, mint a részek összessége.
Nem mintha nem tartanám jó albumindítónak az ACCELERATOR-t, de számomra sosem igazán az individuális dalokról szólt ez a banda (mindamellett, hogy nyilván nekem is vannak abszolút kedvenceim), hanem inkább arról, amilyen világokat teremtenek egy-egy albumon. Ily módon, talán sokakkal ellentétben, ezért is nagy kedvencem a BE, mert bár komplex és elképesztően filozofikus, de drámai is egyben ( és egyetértek Daniellel, nekem is talán a One Hour By The Concrete Lake a legkevésébé kedvencem a bandától, mert abból valahogy hiányzik az a fajta emberközpontúság, ami a többi albumon megvan. Pedig mekkara dalok vannak azon az albumon is, hajjaj…).
Pláne egy PoS esetében nem látom értelmét levonni messzemenő következtetéseknek, de a Panther központi témája egyelőre számomra nagyon The Perfect Element pt. 3 gyanús, bár itt a “társadalom által megrontott egyén” témája mintha finomodna a “társadalmi normák kontra individuum” ill “sokszínűség iránti vágy kontra uniformizálódás” témák irányába. Izgalmas téma.
Mindenképpen pirosbetűs ünnep az idén nekem az augusztus 28. 🙂
Ezt nagyon korrekt módon megfogalmaztad, akár rittyenthetnél egy kritikát is… ha már ennyire lendületben vagy….
Egyet értek!
Már nem is kell kritikát írni csak egy 10-es kell a végére illeszteni és kész is.