Nygmalion: Deluminate

A Nygmalion neve még frissen hangzik a nagyközönség előtt, de a csapat története azonban nem újkeletű. A jelenlegi tagok megegyeznek a Nigromantia legutolsó felállásával. Amikor a srácok elkezdtek dolgozni a 2012-ben megjelent ’Inherited Burden’ lemez folytatásán és belemerültek a dalokba, körvonalazódott az irány, egyre jobban úgy érezték, hogy ezt már nem fogja elbírni az eredetileg szimfonikus black metallal indult Nigromantia név. (Egyébként sincs már senki a zenekarban az alapító felállásból.) Az említett lemez munkálatainak végső fázisában érkezett Egri-Kiss Dávid, aki egy rendkívül technikás gitáros, mindemellett kiváló dalszerzői képességekkel is rendelkezik és nagyban hozzájárult az új anyag elkészültéhez. Az ’Inherited Burden’ vonalához képest személy szerint én nem érzek akkora stílusbeli módosulást, ami indokolttá tette volna a névváltoztatást, de a két lemez között megtett út akkora minőségbeli változást hozott, ami érthetővé teszi számomra is, hogy miért akartak új fejezetet nyitni.

A csapat zenéjét nem nagyon tudom semmihez sem hasonlítani, ami már megér egy hatalmas piros pontot. Zenéjük a dallamos death metalban gyökerezik, de ez nem elég kimerítő zenei skatulya, mert ennél sokkal szerteágazóbb a massza. Amikor a dallamos death metalt említem, nem az Amon Amarth-féle, hörgéssel kísért heavy metalra gondolok, hanem sokkal inkább arra, hogy képesek a súlyos, erősen technikás témákat körbevenni melódiákkal, ami anélkül ad egyfajta megjegyezhető élt a daloknak, hogy ezáltal kommersszé válna. A dalok mindegyike technikás és nem sablonosan felépített riffekből építkezik, amire még egy lapáttal rátesznek a kiforrott és kiérlelt szólók. Némely dalokban annyi szólamot pakoltak egymásra, hogy szükség van jó néhány hallgatásra az anyag alaposabb megismeréséhez, de megéri rááldozni az időt, mert minden újabb hallgatás közben találhatunk valami olyat, ami addig elkerülte a figyelmünket. Szerencsére a hangzás is segít abban, hogy ezek az apró kis nüanszok ne vesszenek el, minden megfelelő dinamikával és érthetően szól.

Amikor elkezdtem ismerkedni a koronggal, egyből feltűnt, hogy nem elégednek meg a szokásos klisék újra eljátszásával, hanem teljes mértékig saját ösvényükön próbálnak haladni. Ami még érdekes volt számomra, hogy a lemez második felébe kerültek a jobb dalok, ami általában fordítva szokott történni. Az Exposed bevezetője után a Follow Your Fears borítja ránk az ajtót a maga röpke két és fél percével, melyet a Nygmalion követ. A Gojira legszebb pillanatait idéző riffel és egy könnyen megjegyezhető refrénnel bíró dal kíméletlen energiával söpör végig a hallgatón. Kedvenceim közé tartozik a Twist Of Fate, a The Quantum Queen és a Fracture is, de minden dalban találni valamilyen kapaszkodót. A legváratlanabb pillanatokban képesek előrukkolni egy olyan témával, amire akár puszta kézzel lehet falat bontani. A két instrumentális darab (Relapse X, Cloudwalker) is igényesen felépített, melyek hallgatása közben nincs hiányérzetünk. Ezek hallgatása közben döbbentem rá az anyag általam feltárt egyetlen hibájára, hogy az énekszólamok nem elég fogósak. Legközelebb egy fokkal ragadósabbra kellene ezeket formálni, mert így sokkal emészthetőbbé, megjegyezhetőbbé válhatnának a dalok, melyek ettől még nem lennének kommerszek.

Összegzés:

A Nygmalion egy alaposan kiérlelt és átgondolt lemezzel kezdte meg utazását, mely nemcsak idehaza, de nemzetközi szinten is kiemelkedő. A ’Deluminate’ remek bemutatkozás, ami a műfaj kedvelőinek rengeteg kellemes percet fog okozni, amíg minden finomságát és apró részletét felfedezik.

Pontszám: 8

Megjelenés: 2020
Kiadó: Szerzői kiadás
Weblap: www.facebook.com/Nygmalion/
Stílus: Dallamos death metal
Származás: Magyarország

Zenészek:

Gaál Krisztián – basszusgitár, ének
Kiss Péter – gitár
Egri-Kiss Dávid – gitár
Gazdag Gergő – dobok

Dalcímek:

1. Exposed
2. Follow Your Fears
3. Nygmalion
4. Cage of the Paralyzed
5. Worth
6. Twist of Fate
7. Relapse X
8. The Quantum Queen
9. Human Eclipse
10. Fracture
11. Driven by Hunger
12. Cloudwalker