Neil Young: After The Gold Rush (1970 / 2021)
Neil Young, a történetmesélő.
1970 és 1971 aktív két esztendő volt a Crosby, Stills, Nash & Young pályafutásában, hiszen a kultikus ’Déjà vu’ album után valamennyi tag szólólemezt adott ki – ezek egyike Neil Young ’After The Gold Rush’ műve –, sőt 1971-ben megjelent a CSNY ’Four Way Street’ koncertalbuma is, amelyet a rockszakma a legjobb élő felvételek közt tart számon.
Nem kedveztek a körülmények az album elkészítésének, ugyanis Youngnak kötelezettségei voltak a Crosby, Stills, Nash & Young és a Crazy Horse zenekar felé is. Továbbá az is nehézséget okozott, hogy eredendően filmzenének szánta dalait egy hollywoodi produkcióhoz, amely sosem készült el, és végül kitették onnan a szűrét. Young hajthatatlan maradt és elkészítette az albumot, a cím is ugyanaz maradt, a szövegek pedig követték a forgatókönyvet, melyek az aranyláz utáni Amerikát mutatták be pszichedelikus és vallásos látomásokon keresztül.
Young úgy gondolta, hogy a zenészeket az aktuális két bandája kötelékéből verbuválja, így történt, hogy Greg Reeves basszusgitáros, a CSNY kísérőzenésze, és Ralph Molina, a Crazy Horse dobosa is játszik a lemezen, és hogy teljes legyen a képzavar, Stephen Stills hangját is halljuk.
Az albumon a zongora és az akusztikus gitár dominál, és természetesen a jellegzetes énekdallamok. A dalokban keveredik a country néhol a rockosabb futamokkal, és itt is fontos a többszólamú ének.
Az ’After The Gold Rush’ Neil Young egyik legfontosabb albuma, ám a kritika kezdetben nem fogadta túl jól, idővel tárták fel értékeit. Az idők során nemcsak az alkotó egyik legjelentősebb műve lett, hanem a country-rock műfaj egyik megkerülhetetlen alkotásaként is számontartják. A kiadás 50. évfordulóját ünneplő jubileumi kiadásra rákerült a Wonderin’ című dal, amelyet már korábban megismerhettek a rajongók, ám egy olyan verzióban is helyet kapott az új kiadványon, ami eddig nem volt ismert.
Neil Young – gitár, zongora, harmonika, vibrafon, ének
Nils Lofgren – zongora, ének
Greg Reeves – basszusgitár
Ralph Molina – dob, ének
Danny Whitten – gitár, ének
Jack Nitzsche – zongora
Billy Talbot – basszusgitár
Bill Peterson – szárnykürt
Stephen Stills – ének
Tell Me Why / After The Gold Rush / Only Love Can Break Your Heart / Southern Man / ‘Till The Morning Comes / Oh, Lonesome Me / Don’t Let It Bring You Down / Birds / When You Dance I Can Really Love / I Believe In You / Cripple Creek Ferry / [Break] / Wonderin’ / Wonderin’ (kiadatlan felvétel)
……………………………………………………………………………………………………….
Neil Young & Crazy Horse – Way Down In The Rust Bucket 1990 / 2021
Neil Young, a rocker.
Újabb ismeretlen felvétel került elő Neil Young archívumából, gyarapítva a legendás kanadai muzsikus amúgy sem szegényes életművét. Már tavaly, a buli 30. évfordulójára ki akarták adni, ám a járványhelyzet miatt csúszott a megjelenés.
Az élő album a veterán hippi rockosabb oldalát mutatja be. A Crazy Horse gyakorlatilag végigkísérte őt pályafutása során, és a banda ugyan önállóan is funkcionál, a tevékenységükre nagy részben a Neil Younggal való fúzió jellemző. Még Jim Jarmusch is forgatott filmet egy közös fellépésükről 1996-ban, mely egy évvel később ’A ló éve’ címmel debütált a San Franciscó-i nemzetközi filmfesztiválon.
Nos, ez a koncert egy turné kezdete. 1990 áprilisában jelent meg a ’Ragged Glory’ című album, és a lemezen rögzített buli mintegy bevezetője volt a későbbi koncerteknek. Természetesen felfedezhető az a finomabb countrys zene az anyagban, amiért sokan kedvelik Neil Youngot, itt azonban hasít a rockzene az erősítőkből – tegyük hozzá, hogy a legtöbb dal countrys alapokon nyugszik –, jó ez a fajta rockos ritmizálású zene. Több régi szerzemény is felcsendül, alkalmazkodva a zenei koncepcióhoz, ilyen például a jól ismert Homegrown, ami sokkal karcosabban szól, mint ahogy azt korábban megismerhettük.
Mivel képi felvétel is készült a fellépésről, vizuálisan is meggyőződhetünk a Crazy Horse-szal történt nagyszerű együttműködéséről. Egy teljes koncertet láthatunk, nincs különösebben kikozmetikázva, minden a természetességével, a hibáival támad rá a hallgatóra. Több tíz percnél hosszabb dal is hallható jól megspékelve hangszeres betétekkel, ahogy egy igazi koncertlemeztől elvárható.
Neil Young – ének, gitár
Ralph Molina – dob, ének
Frank Sampedro – gitár, szintetizátor, ének
Billy Talbot – basszusgitár, ének
Country Home / Surfer Joe And Moe The Sleaze / Days That Used To Be / Bite The Bullet / Cinnamon Girl / Farmer John / Over And Over / Danger Bird / Don’t Cry No Tears / Sedan Deliver / Roll Another Number (For The Road) / Fuckin’ Up / T-Bone / Homegrown / Mansion On The Hill / Like A Hurricane / Love And Only Love / Cortez The Killer
Legutóbbi hozzászólások