My Dying Bride: The Ghost Of Orion

Ilyen előzmények mellett nem csoda, hogy a remekül sikerült ’Feel The Misery’ után öt hosszú évet kellett várni a ’The Ghost Of Orion’-ra. Időközben a felállás is módosult, Calvin Robertshaw újra távozott a zenekarból, valamint Jeff Singer érkezett a dobok mögé. Ezen történések szerencsére nem tudták megtörni a lendületet és elkészülhetett a zenekar tizenharmadik albuma. Nem meglepő, hogy ez az album is kicsit más, mint az előzőek, de mégis színtiszta My Dying Bride.

A ’The Ghost Of Orion’ valamivel emészthetőbb lett, mint a korábbi művek. Persze itt nem arra kell gondolni, hogy vidámabbak lennének, csak sokkal kompaktabbak a dalszerkezetek, jól elkülöníthetőek a részek és talán egy kicsit felszabadultabbak. Andrew Craighan továbbra is mestere a remek riffeknek és óriási melódiákkal pakolta tele a dalokat. Sír a kezében a gitár.

Muszáj kiemelnem Jeff Singer munkáját. Remek és színes játékával a leglassabb és legmonotonabb részeket is élettel tudja megtölteni, ezért egy percig sem unatkozik az ember. Hihetetlen érzékkel találja meg az egyensúlyt, meg sem próbálja túljátszani az adott dalt.

Aaron az énekdallamok terén nagyot lépett előre, most sokkal több a valódi éneklés és kevesebb a dallamos beszéd, amit megszokhattunk tőle a hörgés mellett. Szerencsére azért az extrém énekből is akad annyi, amennyit megkívánnak a dalok. A korong rendkívül erősen indul a Your Broken Shore-ral.

Meglepően slágeres és könnyen emészthető, persze csak MDB mércével, mert azért lehúzza a keserűség mocsarába a gyanútlan hallgatót. Ahogy telnek a percek, úgy lesz egyre súlyosabb a korong. A Tired Of Tears minden hangja fájdalommal van megtöltve. Itt Aaron azokról a könnyekről mesél, melyeket a lánya életéért vívott küzdelem során hullatott.

A The Solace-ben Lindy-Fay Hella (Wardruna) csodálatos hangját hallhatjuk. A dal különlegessége, hogy a gitárt csak ének kíséri és ezáltal sokkal súlyosabb és nehezebben hallgatható, mint egy szokványos dal. Lindy-Fay csodálatosan énekel, ezáltal egészen különleges hangulatot kölcsönöz a dalnak. Az egyik legnagyobb kedvencem a The Old Earth. Kiválóan felépített eposz, amely monumentális hangulati ívet jár be bő tíz perce alatt.

Összegzés: 

Szerencsére negatív dolgok nem törték meg a My Dying Bride útját, és a nehézségek után talpra állva egy odafigyelést és elmélyülést igénylő remek albummal jelentkeztek, melynek a hangzása is tökéletes. A ’The Ghost Of Orion’ egy felemelő hangulatú monumentális alkotás, ami méltó elődeihez. Tökéletes aláfestő zene a pusztuló világunkban zajló eseményekhez.