Michael Schenker és a UFO-klasszikusok, ez a cím már önmagában eladna egy kiadói válogatáslemezt is, de itt messze nem erről van szó. Michael korai sikereinek meghatározó együttesét, a UFO-t ünnepli, és bár a ’50th Anniversary Celebration’ csalóka, hiszen 1973 júniusában került a bandába, de az 1974-es ‘Phenomenon’ album volt az, amellyel felkerült a világ zenei térképére. A válogatás erősen szubjektív, azok a dalok kerültek bele, amelyeket előszeretettel vesz elő koncerteken is (még az se érdekelte, hogy ő-e a dalszerző, mert a Too Hot To Handle-t például Pete Way írta), az újrajátszott dalokban pedig Michael megmutatja, hogy szólnak mostanában a 70-es évek klasszikusai az előadásában. Az eredetileg 6 és fél perces Rock Bottomot például 11 percben szólózza végig (koncerteken néha 15-20 percre is elnyújtja).
Nem sok gitárost engedett maga mellé, Slashsel sziporkázik egy jót a Mother Maryben, a Whitesnake-gitáros Joel Hoekstrát engedi oda a Natural Thinghez, aki rendesen fel is dobja a dalt technikai brillírozásával, valamint azt a John Norumot hívta meg, aki bevallottan Schenker-rajongó, a Europe 30. jubileumi koncertjére is meghívta egy közös Lights Outra. Most is ezt nyomják közösen. A negyedik gitáros pedig – és számomra ez az álompáros, két legkedvencebb húrnyűvőm egy számban – Adrian Vandenberg (ex-Whitesnake), aki a saját magáról elnevezett zenekarával már a 80-as években, a Michael Schenker Group csúcskorszakában az előzenekaraként lépett fel. Ő veheti át a szólót időnként a Too Hot To Handle-ben, és annyira érzi a Schenker-stílust, hogy csak jellegzetes triolái alapján mondom meg, mikor játszik ő, és mikor a mester.
Az énekesekben már szélesebb a választék, Michael meghívta 2 kedvencét, Joe Lynn Turnert és Jeff Scott Sotót, producere, Michael Voss válogatta ki a többit. A vele való kapcsolat már 15 éves és elég távolról indult. Voss a 2000-es években több Silver-albumot is készített, melyeken Gary Barden, az MSG eredeti énekese volt a szólista, majd 2004-ben csináltak Bardennel közösen egy Schenker tribute albumot ‘Past And Present’ címmel. Ezen az MSG-dalokat akusztikus köntösben dolgozták fel, a 2006-os Gary Barden-albumon (‘The Agony & Xtasy’, producere szintén Voss) Michael bevállalt egy szólót a Let Me Down című dalban, majd a kapcsolatuk odáig mélyült, hogy Voss zenekarának, a Mad Maxnek jubileumi lemezére, a ‘Here We Are’-ra Michael is írt egy dalt Higher And Higher címmel. Ez volt az első közös szerzeményük Voss-szal. 2009-ben pedig elkészült a Schenker / Barden Acoustic Project ‘Gypsy Lady’ című lemeze, melyen Michael ‘Thank You’ című akusztikus instrumentális sorozatának számaiból írt énekes dalok voltak. Ez volt a legelső lemez, melynek producere Michael Voss volt, és kapcsolatuk azóta is töretlen.
Visszatérve az énekesekre, a szakma krémje, ahogy azt a gitáros megérdemli. Dee Snider a Twisted Sisterből, Joey Tempest a Europe-ból (ha már Norum úgyis ott volt), Biff Byford a Saxonból, Stephen Pearcy a Rattból (velük is volt közös múltja Michaelnek a 90-es évek elején), Kai Hansen a Helloweenből és a Gamma Rayből (akit meglepetésre nem enged gitározni, csak énekelni), Axl Rose a Guns N’ Rosesből, Erik Grönwall (ex-Skid Row, ex-H.E.A.T), akivel a lemez turnéját tervezi 2025-ben, és persze az említett két kedvenc, Jeff Scott Soto (Talisman, Sons Of Apollo és még sok más) és Joe Lynn Turner (ex-Rainbow). Azt kell mondjam, egyenletes teljesítményt nyújtanak, egyet se tudnék felfelé kiemelni, esetleg Axl Rose-t lefelé. Annyira túleffektezett hangon énekel a lírai Love To Love-ban, ami agyonvágja a lírát, de legalábbis nosztalgikus Sokol-rádió hangulatot ad az egésznek.
Úgy tűnik, Derek Sherinian (ex-Dream Theater, Sons Of Apollo) billentyűs is jó barát lett az elmúlt években, mióta egyszer oda-vissza játszottak egy-egy számot egymás lemezén, azóta Derek visszatérő vendég Michael albumain, most még egy remekbe szabott bluesszólót is elnyomhat a This Kidsben. Brian Tichy (ex-Foreigner, ex-Whitesnake) sem először dobol Schenkernél, Barry Sparks basszusgitáros pedig az MSG tagja is volt a 90-es évek második felében. Roger Glovert (Deep Purple) pedig nem kell bemutatni, azt viszont talán nem mindenki tudja, hogy ő volt az első MSG-album producere, szóval nem mai keletű a kapcsolata neki sem Michaellel. Carmine Appice (Vanilla Fudge, Cactus, Blue Murder) pedig az MSG 30. jubileumi turnéjának amerikai szakaszán tartott a gitárossal.
A dalokról pedig mit lehetne írni? A gitáros legtermékenyebb korszakának (18 évesen lépett be a zenekarba és 23 évesen hagyta ott, közben készítettek 5 halhatatlan stúdióalbumot és a minden idők legjobb koncertlemezei közé sorolt ‘Strangers In The Night’-ot) gyöngyszemei, melyeket máig műsoron tart, egyesek – mint a Doctor Doctor vagy a Rock Bottom – nélkül el se lehet képzelni Schenker-koncertet, de a többit is rendre előveszi, legutóbb Győrben például hatot játszott, mind ezek közül kerültek ki. A 80-as években azért gyűjtöttem a Schenker-bootlegeket, mert minden koncerten másképp játszotta a Doctor Doctor intróját, illetve kedvére improvizált a Rock Bottomban. Szóval nem volt két, hangról hangra ugyanolyan előadás, mint testvérénél a Scorpionsban. Ez azóta sem változott, csak nagy fájdalmamra eltűnt az intró a Doctor Doctor elejéről, rögtön a gyors résszel kezdik. De a lemezen újra ott van, szóval reménykedhetünk, hogy élőben is visszakerül a helyére a 2025-ös Európa-turnén, melyre Erik Grönwall énekessel indul a UFO-dalokra épülő műsorával, addigra talán elkészül az új Michael Schenker Signature Flying V modell is a Gibsonnál, akikhez visszatért a Dean-évek után, mi pedig reménykedünk, hogy a jól sikerült idei fellépése után talán valamelyik fesztiválszervezőnek belefér a büdzséjébe korunk egyik legmeghatározóbb gitárosának szerepeltetése, akinek ráadásul jövőre másik jubileuma is lesz: 2025-ben tölti be a 70-et.
Összegzés:
Michael Schenker és a UFO-klasszikusok, ez a cím már önmagában eladna egy kiadói válogatáslemezt is, de itt messze nem erről van szó. Pontozni nem fogom, egyrészt azért, mert feldolgozáslemez, nem új számokról van szó, másrészt meg azért, mert a csillagos 10-esért úgyis elfogultsággal vádolnátok. De kérem, mi mást adhatna rá egy olyan ember, akinek a legjobb barátja azt mondja, hogy csak még egyről hallott, aki ekkora Schenker-őrült, de kiderült, hogy az is én vagyok.
Pontszám: nincs
Megjelenés: 2024
Kiadó: earMUSIC
Stílus: hard rock
Származás: Németország
Hivatalos hazai forgalmazónál kapható fizikai formátumok: digipak CD, fekete és zöld színű LP
Zenészek:
Michael Schenker – gitár
Derek Sherinian – billentyűs hangszerek
Barry Sparks – basszusgitár
Brian Tichy – dob
Dee Snider – ének
Joey Tempest – ének
Joe Lynn Turner – ének
Erik Grönwall – ének
Biff Byford – ének
Axl Rose – ének
Jeff Scott Soto – ének
Kai Hansen – ének
Stephen Pearcy – ének
Michael Voss – ének, vokál
Joel Hoekstra – gitár
Slash – gitár
John Norum – gitár
Adrian Vandenberg – gitár
Roger Glover – basszusgitár
Carmine Appice – dob
Dalcímek:
01. Natural Thing (közreműködik Dee Snider, Joel Hoekstra)
02. Only You Can Rock Me (közreműködik Joey Tempest, Roger Glover)
03. Doctor, Doctor (közreműködik Joe Lynn Turner, Carmine Appice)
04. Mother Mary (közreműködik Slash, Erik Grönwall)
05. This Kids (közreműködik Biff Byford)
06. Love To Love (közreműködik Axl Rose)
07. Lights Out (közreműködik Jeff Scott Soto, John Norum)
08. Rock Bottom (közreműködik Kai Hansen)
09. Too Hot To Handle (közreműködik Joe Lynn Turner, Adrian Vandenberg, Carmine Appice)
10. Let It Roll (közreműködik Michael Voss)
11. Shoot, Shoot (közreműködik Stephen Pearcy)
Legutóbbi hozzászólások