Most pozitív érzéssel vártam a ’Load’ album újrakiadását, nem úgy, mint 1996. június 4-én, az eredeti megjelenéskor. Ma már tudjuk, hogy az eltelt 30 év milyen irányba vitte ezt a monstre metálgépezetet. Ahogy a lejátszóba került ez a kiválóra sikerült, 3 CD-t tartalmazó újdonság, visszajött minden kezdeti emlék a lemez kapcsán.
Feszülten vártuk az anyagot ’96-ban, hiszen 5 év telt el az óriási sikereket hozó, 91-ben fekete albumként köztudatba vonult utolsó stúdiólemez óta. A két fejezet közötti időszak nem volt unalmas a Metallica számára. Több turnén, többször is körbeutazták a világot, kiadtak egy azóta kultikussá vált, egyedi koncertcsomagot ’Live Shit: Binge & Purge’ címmel, ami nem mellesleg azóta már megélt egy DVD-kiadást is. Sikert sikerre halmoztak, a negyvenmillió példányban eladott fekete album kapcsán az is megismerte a Metallica nevet, aki addig nem is hallott róluk. A megnövekedett népszerűség az elképesztő mennyiségű koncertnek is betudható volt, de a fő ok valószínűleg az akkor a világ médiáját uraló Music Television (MTV) volt, ahol folyamatosan játszották a videóklipjeiket. A lemez lassú és középtempós dalai a szövegvilágukkal együtt rádióbarátnak minősültek, így a világ majd minden országában a rádióállomások is folyamatosan segítették a Metallica ismertségének növelését. Fokozott várakozás előzte meg a ’Load’ albumot, mely üzletileg sikeres volt, de az eladási eredményei már nem voltak összevethetőek a fekete album számaival, mégis fontos útjelző a zenekar és a rajongók életében.
Anno a hazai megjelenés napján én is beszereztem a ’Load’-ot CD-n, igaz, hogy óriási kétkedéssel tettem be a lejátszóba. Akkoriban az új anyagok beharangozását elsősorban a tévécsatornák és a rádiók biztosították. Esetemben az MTV Headbangers Ball nevű, vasárnap éjszakai, heti rendszerességgel jelentkező műsora volt Vanessa Warwick vezetésével, ahol megnézhettem megjelenés előtt az Until It Sleeps videoklipjét. Sokkoló volt számomra. A klip után a lényegi kérdés magam felé az volt: miért? Mindenki levágatta a haját, ki volt sminkelve, a klip pedig egy elvont művészi rövidfilmre emlékeztetett. A képi világ „rendszeridegen” volt számomra, így első hallásra a zenéből nem maradt meg semmi. Az élmény után nem sokkal tudtam végighallgatni a CD-hordozóra tehető maximum hosszúságú zenei anyagot, a 14 új dalt.
Első néhány hallgatás, plusz a könyvecskében lévő képek, az új Metallica-logó, a körbe forgó „Ninja Metallica”-csillag mind-mind azt súgta, új korszak, új irány, amit Larsék elkezdtek. A véget nem érő, középtempós, a thrash metaltól messzire eltávolodott dalok, melyeket egy vérbeli country tétel egészített ki, az első hallgatások alkalmával összefolyt. Próbáltam értelmezni, miért ezt az utat választották, aztán egyszerűbbnek láttam jóra hallgatni a lemezt. Mivel a hangzás számomra tökéletes, a riffek rendben voltak, hangszerek keverésének aránya tökéletes, James énektémái hibátlanok, így ez csak hetek kérdése volt. Ma már barátságban vagyok ezzel, és a remélhetőleg a közeljövőben újra kiadásra kerülő ’Reload’ című, ezt a korszakot kiegészítő albummal. Látom a pozitívumokat, belém égtek a dalok jobbnál jobb gitártémái, a szerethető dalszövegek és az azóta sokat hallgatott Mama Said country dal.
Megtudtuk azóta, hogy ennél az albumnál Lars Ulrich és Kirk Hammett hangsúlyosabb alkotói szerepet kapott. Ilyen volt a zenekart is megosztó borító is (Andres Serrano absztrakt képe, melyen két plexilap között a saját spermája látható marhavérrel keverve). De ezen az albumon játszott először ritmusgitár-témákat is Kirk. A stúdióban a munka nyugodtan, kiegyensúlyozottan folyt, nem volt rohanás. A tagok ’94-ben hosszabb időt töltöttek külön, így feszültségmentesebb, lazább, gyümölcsözőbb volt a stúdiózás. Tudjuk, miközben a Metallica fél évtizedig rótta az utakat, a rockzene sikeres ága lett az alternatív grunge-vonal, ez befolyásolta a zenéjüket, szövegvilágukat és megjelenésüket is. Nem akartak még egy fekete albumot készíteni. A cél kifejezetten az volt, hogy progresszív, előremutató, új zenei anyagot tegyenek le az asztalra, ami nem az önismétlésről, hanem a kreativitásról szól. James hangja tovább fejlődött, Bob Rock támogatásával elképesztően jó énektémák kerültek rögzítésre. Mind a hangszerekkel, mind az erősítőkkel sokat kísérleteztek, hogy minél színesebbé tegyék a dalokat. Néhány különleges megoldás a teljesség igénye nélkül: Kirk slide gitárt használt az Ain’t My Bitchben, James egy talk box segítségével szólózik a The House Jack Builtben, Jason pedig fretless (bund nélküli) basszusgitáron tolta az Until It Sleepset. A turnék alatt elképesztő mennyiségű dalötlet született, így gyakorlatilag két nagylemeznyi demóanyag került rögzítésre, melyet idő hiányában nem egyben adtak ki és vettek fel a stúdióban. A lemez 8 millió feletti példányban kelt el világszerte, 23 országban indított első helyen a chartokon, köztük hazánkban is.
A ’Load’ újrakiadása ismét brutálisan jól sikerült, akárcsak az első 5 albumuké. Nyilván, ahogy haladtunk előre az években, a technológia lehetővé tette, hogy egyre jobb és több zenei és képi anyag maradjon meg róluk, amellyel nem spóroltak. Minden egyes újrakiadáshoz készült egy deluxe box, melynek ára ugyan borsos, de az adott mennyiségű és minőségű anyagokat látva úgy gondolom, hogy megéri. Akik nem a gigantikus zenei anyagot tartalmazó dobozt választják, azoknak én a 3 CD-s változatot javaslom. Az újrakeverés hangzása hajszállal dinamikusabb lett és a két extra CD olyan zanzásított pluszt ad, ami bőven megéri az árát. A csomag kettes CD-je a lemez 14 dalának az alkotás közbeni demóváltozatait hordozza. Olyan korai keveréseket tartalmaz, amik nagyon szerethetők. Bírom a James alkotási folyamatát tükröző felvett dalokat, amikor gyakorlatilag a zene már megszületett, a hozzá tartozó énekdallam már megvan, de a dalok szövege még messze van a véglegesítéstől. Ez nem zavarja James Hetfieldet, ilyenkor a nem létező szöveg helyett énekel fel valamit, így lesz például Ronnie című dal munkaváltozatának címe The Blue And Gray (And The Red). A harmadik lemez 13 dalt tartalmaz, ezek mindegyike koncertfelvétel. Kicsit kilóg a sorból a Fuel, ami már a ’Reload’ album nyitótétele. Egy szó mint száz, ez a CD-csomag egy kiváló zenei anyag, nem volt kérdés a beszerzése.
Az új borító és booklet csak kismértékben lett módosítva, a hátsó kép és a plusz két CD dallistája miatt került be 3 új dupla oldal a végére.
Mint ahogy mi is beszámoltunk róla még a megjelenés előtt, volt (és még kapható) egy limitált példányszámban megjelent dupla bakelit kiadvány, amely fekete és narancs színekből lett préselve. Ennek a kiadványnak nem tudtam ellenállni, ez is a polcomra került. A kibontás után tudtam, hogy jó döntést hoztam. Mondjuk úgy, hogy egy kis költségvetésű boxot raktam össze, bár merész a gondolat a 15 CD-lemezes zenei anyaggal egy lapon említeni.
Itthoni hivatalos forgalmazásban kazetta, CD, dupla fekete vinyl és dupla fekete-narancs vinyl, valamint 3 CD-s expanded edition formátum kapható, az említett, mindent is tartalmazó díszdobozos verzió a Metallica webshopjában érhető el például.
Ennyi év távlatából úgy gondolom, ez egy kiváló album. Azok a jelzések, melyek 1996-ban felkerültek az anyagra, mind egyértelműek voltak a rajongóknak a zenekar várható fejlődéséről, gondolatairól, zenei érzéseiről, a művészi véna került előtérbe, a skatulyázás pedig nem játszott. Ők pontosan tudták ’96-ra, hogy olyan széles bázisuk van, hogy zeneileg szinte bármit megtehetnek, kísérletezhetnek bátran.
Zenészek:
James Hetfield – ének, gitár
Kirk Hammett – gitár
Lars Ulrich– dob
Jason Newsted – basszusgitár
CD 1 – Load Remastered:
Load / Ain’t My Bitch / 2 x 4 / The House Jack Built / Until It Sleeps / King Nothing / Hero Of the Day / Bleeding Me / Cure / Poor Twisted Me / Wasting My Hate / Mama Said / Thorn Within (Remastered) / Ronnie / The Outlaw Torn
CD 2 – Riffs, Demos & Rough Mixes:
Bitch / 2 x 4 / Jack / F.O.B.D. / Load / Mouldy / Boss / Believe / Dusty / Streamline / Mama / NC-17 / The Blue And The Gray (And The Red) / Outlaw
CD 3 – Poor Touring Me:
Ain’t My Bitch / 2 x 4 / The House Jack Built / Until It Sleeps / King Nothing / Hero of the Day / Bleeding Me / Wasting My Hate / Mama Said / Devil’s Dance / Fuel / Overkill / Kill-Ride Medley
Legutóbbi hozzászólások