A Magnum januárban megjelenő lemezének új dalával, a No Steppin’ Stonesszal is bizonyítja, hogy nem fogytak még ki az ötletekből. Sőt, a limitált kiadáson azt is megmutatják, mekkora utat jártak be: 1975-ös első kislemezdalukat és 1988-as sikerlemezük húzónótáját is átdolgozták a 21. századi Magnum képére.
Határozott minőséget jelez, ha egy zenekar olyan karrierre tekinthet vissza, amely már 1972-ben elkezdődött, és még mindig képes arra, hogy minden új albummal elkápráztassa rajongóit. A Magnum rendszeresen szállítja ezt a minőséget, és legújabb, január 14-én érkező, ‘The Monster Roars’ című stúdióalbumával ismét bizonyítja, hogy méltó az elért pozíciójára. Még a járvány miatti koncertlemondásokkal, kapcsolattartási korlátozásokkal és az egész zeneipar bizonytalan kilátásaival tarkított nehéz hónapok után is sikerült az angol rockzenekarnak egy vibráló, homogén alkotást létrehoznia, amely az első hangtól az utolsóig lenyűgözi a hallgatót, és számos meglepetést tartogat. Elég csak meghallgatni az első kislemezdalt, az I Won’t Let You Downt, vagy a másodikat, a most bemutatott No Steppin’ Stonest. A korlátozott példányszámban elérhető box set formátum bónusz CD-jén három extra dal is helyet kap, az 1988-as ‘Wings Of Heaven’ lemez nyitódala, a Days Of No Trust, az 1975-ös első kislemezdaluk, a Drifters Sweets For My Sweet című slágerének feldolgozása – persze mindkettőt újravették 21. századi hangzással –, melyekhez hozzácsaptak egy korábban kiadatlan dalt a 70-es évekből, ennek nemes egyszerűséggel a Track Number Three címet adták.
Legutóbbi hozzászólások