King Ultramega – Szupergroup dolgoz fel szupergroupot

Mark Menghi (Metal Allegiance, BPMD) legújabb szupergroupja, a King Ultramega a Chris Cornell által létrehozott korábbi szupergroup, a Temple Of The Dog dalát, a Say Hello 2 Heavent dolgozta fel Richie Kotzennel és Charlie Benantével.

Mark Menghi új produkcióját nevezhetnénk egyszemélyes projektnek is, mint az Ayreont, de ismerve a basszusgitáros-producer „előéletét” (Metal Allegiance Alex Skolnickkal, David Ellefsonnal és Mike Portnoyjal, valamint a BPMD Bobby „Blitz” Ellsworthszel, Phil Demmellel és ismét csak Mike Portnoyjal), inkább hívjuk szupergroupnak, még ha a King Ultramega zenészei számra számra változnak is, célja állandó, Chris Cornell örökségének megőrzése. A Say Hello 2 Heavent például Richie Kotzen (Mr. Big, Poison, The Winery Dogs, Smith/Kotzen) – énekes-gitáros és Charlie Benante (Anthrax, Pantera) – dobos társaságában adja elő. De szerepel a projektben többek mellett Kim Thayil (Soundgarden), Joe Satriani, William DuVall (Alice In Chains), Bill Kelliher (Mastodon), Alissa White-Gluz (Arch Enemy) és Kenny Aronoff is.

„A Say Hello 2 Heaven egyike azoknak a daloknak, amelyek túllépnek a műfajok és korszakok határain – univerzális érzelmeket ébresztenek. Nem azzal a szándékkal közelítettem meg, hogy hogyan értelmezzem újra, hanem csak arra koncentráltam, hogy tisztelegjek a benne szereplő érzelmek előtt. Gitároztam és énekeltem a dalban, megtiszteltetés számomra, hogy részese lehetek egy ilyen jelentőségű tisztelgésnek” – mondta Richie Kotzen. „Amikor megtudtam, hogy a King Ultramega egyfajta projekt lesz, a Say Hello 2 Heaven volt az egyik első dal, amit Charlie-val kiválasztottunk a szöveg üzenete miatt. A Temple Of The Dog tisztelgés volt (és ma is az) a Mother Love Bone néhai énekese, a nagyszerű Andrew Wood előtt. A Say Hello 2 Heaven szövegének üzenete azonban megérint, ha visszagondolunk arra, hogy ahogy Chris írt Andrew korai haláláról, több mint 30 évvel később mi ugyanúgy tisztelgünk Chris előtt a korai halálával kapcsolatos dallal. Ez túlzás nélkül egy érzelmi hullámvasút” – tette hozzá Mark Menghi. „Nagy rajongója voltam a Mother Love Bone-nak, és emlékszem, hogy éppen Lonn Friends irodájában voltam a RIP Magazine-nál, amikor megkapta a hívást, hogy Andrew Wood elhunyt, és nagyon lehangolt voltam, mert imádtam azt a lemezt, és azt hittem, hogy ez lesz a következő nagy durranás. Nagyon szomorú dolog volt. Ugorjunk előre az időben: turnén voltam, és valaki a menedzsmentünkből feljött a buszra, tudta, hogy imádom a Mother Love Bone-t, és adott nekem egy előzetes példányt a Temple Of The Dog-albumból. Soha nem felejtem el, amikor először hallottam, mert bekapcsoltam, és az első dal a Say Hello 2 Heaven volt, és varázslatos volt. A dal maga is csodálatos, de Chris énekhangja… minden, ami abban a dalban elhangzott, színtiszta szeretet volt. Amikor kitört a világjárvány, és elkezdtem játszani ezeket a dalokat, és megkértem a barátaimat, hogy vegyenek részt benne, a Chloe Dancer/Crown Of Thorns volt a legfontosabb. A Say Hello 2 Heaven volt egy másik olyan dal, amit egyszerűen meg kellett csinálnom, és amikor Markkal beszéltem róla, ő is támogatta ezt. A Say Hello 2 Heaven talán minden idők egyik legkedvesebb dala számomra, és örülök, hogy lehetőségünk volt megcsinálni, és remélem, mindenki úgy gondolja, hogy méltó módon adtuk elő!” – egészítette ki Charlie Benante.

A King Ultramega egy szenvedélyes zenei projekt, amely tisztelettel adózik Chris Cornell, korunk egyik legtehetségesebb művésze életének, hangjának és zsenialitásának. A Soundgarden régóta várt, Rock And Roll Hall Of Fame-be beiktatásával egy időben kerül piacra az anyag. De ez a projekt 2020-ban, a világjárvány közepette indult, amikor Menghi barátaival felvette a Rusty Cage című dal egy új változatát. „Folyamatosan küzdöttem az »ismeretlen vizekre evezel, biztosan ezt akarod?« gondolatával – emlékszik vissza Menghi. – Chris az a fajta srác, akinek a dalait, ha feldolgozod, akkor azt igazán jól kell csinálnod.” A folytatásra vonatkozó döntés akkor vált véglegessé, amikor a Soundgarden gitárosa, Kim Thayil csatlakozott a projekthez, és újra felvették a banda egyik ikonikus dalát. A cél soha nem az volt, hogy Cornell munkásságát újraalkossák, arról szólt az egész, hogy megadják neki a megérdemelt tiszteletet. „Tényleg csak arról van szó, hogy tisztelettel adózzunk Chris Cornell örökségének. Semmi több – mondta Menghi. – Minden zenésznek megvan a maga egyéni zenei stílusa, és mindegyikükből a lehető legjobbat hallhatjuk. Olyan zenészekről beszélünk, akik segítettek létrehozni és formálni zenei műfajokat, és segítettek definiálni generációjukat a popkultúrában, nemcsak a zenében, hanem a társadalom egészében. Visszagondolok, és azt kérdezem magamtól: »Tényleg megkértem Joe Satrianit, hogy készítsen instrumentális feldolgozást az egyik legnagyobb modern énekes dalból, amit valaha felvettek?« vagy »Mi a fenére gondoltam, amikor megkértem a nagyszerű Kim Thayilt, hogy vegye fel újra az egyik klasszikus Soundgarden-dalt?« De senki sem hozta magával az egóját. Minden részt vevő zenész látta a víziót, és megértette, hogy ez nem csak egy inspiráló zenészről, hanem egy csodálatos férj, apa és ember örökségének tiszteletben tartásáról szól.”

Menghi végig a projekt kreatív igazgatójaként működött, mindig egyetlen központi kérdés vezérelte: „Hogy tetszene ez Chrisnek?” Minden döntést, a vendégzenészek kiválasztásától a keverésen át a borítóig, ehhez a mércéhez viszonyítva végeztek. „Ha a folyamat bármely pontján a legcsekélyebb bizonytalanság is felmerült, visszatértünk a tervezőasztalhoz.” A felvételek több éven át, egymástól távol készültek. A számokat gondosan keverték, hogy koherens hangzást érjenek el, amely mégis megőrizte az előadások nyers érzelmeit. Minden egyes kislemez, melyben a King Ultramega különböző zenészeket vonultat fel, kritikus fontosságú forrásokat és figyelmet biztosít a MusiCares, a Recording Academy nonprofit szervezetének számára, amely mentális egészségügyi, függőségi rehabilitációs és sürgősségi szolgáltatásokat nyújt a zenei közösség tagjainak. Korábban megjelent a Be Yourself említett instrumentális változata Joe Satrianival és Kenny Aronoff-fal, valamint a Rusty Cage William DuVall-lal, Bill Kelliherrel és Charlie Benantével.