Ez volt a VHK a Magyar Zene Házában múlt pénteken, mint mindig: a könnyen követhető, gyakran népies motívumok rabul ejtik az elmét, a szigorúan páros ütemek kérlelhetetlenül repetitív monotóniája elringat, de aztán elkezd gyorsulni a tempó fokozatosan és kiszámíthatóan, végül a fenevad egyszer csak elszabadul, kitör, táncra perdül és énekel.
Az utolsó pillanatban beugró Hydra szimfo power metalja nagyon kellemes meglepetés volt, a Hardline pedig már az év elején nagyon magasra tette a mércét, ami a minőségi koncerteket illeti. Johnny Gioeli pedig újra megmutatta, miért is kedveli mindenki ennyire.
A Pantera légkalapácsa másfél órás esszenciát döngölt a képünkbe az elképesztő életműből, előttük a Power Trip és a Child Bite mázsás súlyokkal melegítette be a közönséget a nagy menethez.
A Republic két és fél órás műsorral ünnepelte meg három és fél évtizedes fennállását az MVM Dome-ban, számomra az este csúcspontja az volt, amikor Tátrai Tibusszal repült a bálna, és hogy a 3D mapping segítségével rövid időre még Cipő is megjelent a színpadon. A főműsor előtt a 4S Street fiatalos, modern muzsikájával hangolódhattak a korán érkezők.
A Dream Theater új albumát pénteken adják ki, 20 év után végre újra egy olyan lemez jelenik meg 49 óra múlva, amely az első perctől az utolsóig szerethető.
Frenetikus hangulatú funk-rock ünnep a brooklyni The Moon City Masters és a budapesti The Juice részvételével a BackStage Pubban. Autentikus múltidézés két olyan csapattól, amelynek a tagjai meg se születtek még, amikor a stílus a virágkorát élte.
Legutóbbi hozzászólások