1973. március 1-én jelent meg a Pink Floyd 8. stúdiólemeze, amely rövid időn belül a rocktörténelem egyik legfontosabb mérföldköve lett, igazodási pont a kortársaknak és a követőknek még ma is.
A Transatlantic utolsó koncertjét bemutató ’The Final Flight: Live At L’Olympia’ élményét csak egyféle pontszámmal lehet leírni. A tökéletes képminőség tökéletes hangzással párosult, ez a kiadvány a jövőben betöltheti azt az űrt, amit a zenekar elmúlása hoz.
Én még ennyi technikai bakival tarkított koncertet életemben nem láttam, mint a Twilight Force-é. A hibáktól eltekintve viszont jól szóló, szórakoztató, poénos előadást láttunk, a Seven Spires és a Silver Bullet is rendesen odatette magát.
Tony Iommi nyugisan kettőt jobbra, kettőt balra lép a színpadon, csak pengeti elmaradhatatlan Gibson SG-jét, a fejgépesnek nem sok dolga van vele. A húrokat két ujján protézissel fogja le egy fiatalkori baleset miatt, de így is utat mutatott a riffjeivel, szólóival, gitárhangjával. Ha ő nincs, heavy metal sincs. Ma van a 75. születésnapja.
A From The Sky ’Antarktika’ című albuma sokkal kiforrottabb, erősebb dalcsokor, mint a debütáló ’Rex’ volt, Tari Szabolcs nagyszerű dalokat írt a formációnak. Úgy tűnik, a csapat összeforrott és tartósan együtt is marad, kíváncsian várom, hogy a beharangozott közös zeneszerzés milyen eredményt hoz majd.
Ha Cupido nem is, de a Bullet For My Valentine biztosan szíven talált ezen az előrehozott Valentin-napon. Bár a Jinjer nem szólt tökéletesen, az Atreyu pedig tök ismeretlen volt számomra, de ők is olyan hangulatot csináltak, hogy csak pislogtam.
Legutóbbi hozzászólások