Michael Schenker és a UFO-klasszikusok, ez a cím már önmagában eladna egy kiadói válogatáslemezt is, de itt messze nem erről van szó. Pontozni nem fogom, egyrészt azért, mert feldolgozáslemez, nem új számokról van szó, másrészt meg azért, mert a csillagos 10-esért úgyis elfogultsággal vádolnátok.
Az év egyik nagyszerű zenei élményét szállította le a Dilemma az új lemezével, amelynek a története is izgalmas. Ezen az albumon minden együtt van ahhoz, hogy a várva várt siker végre beköszönjön hozzájuk.
Van átfedés a Csihar Attila vezette Mayhem és a Vágtázó Halottkémek zenei önkifejezésében. Ugyanolyan szélsőséges és megosztó módon teszik ezt annak ellenére, hogy – nagyon-nagyon leegyszerűsítve a dolgokat – az egyik a sötétségről, míg a másik a fényről szól, így lett kiváló a párosítás!
David Gilmour azt állítja vadonatúj lemezéről, hogy „A legjobb album, amit készítettem a ‘The Dark Side Of The Moon’ óta”. Hajlamos vagyok egyetérteni vele, ennek nyomatékaként nyomtam is rá egy kilencest.
Jordan Rudess egy olyan lemezt készített, amin a dalok nagy része bárki számára érthető és könnyen befogadható, hála a kiváló énekesnek, Joe Payne-nek, de nem hiányoznak belőle a korábban megszokott egyéni stílusjegyek sem.
A Red Hot Chili Peppers számára a szupersztárságot a 25 éve megjelent ‘Californication’ album hozta el, kár, hogy az évforduló előtt tisztelgő vinyl újrakiadás sem képben, sem zenében nem ad semmi pluszt a rajongóknak.
Legutóbbi hozzászólások