Jó kis lendületes rock and roll koncertet kaptunk a nyakunkba a Phil Campbell And The Bastard Sonstól, amely nem is akart ennél többnek látszani. Az énekes Joel Peters kb. harmincszavas angol szókinccsel elkommunikált a zsűrivel, ebben a harminc szóban a „fuck” ige különböző prepozíciós formái rendkívül frekventáltan hangoztak el, így a zenekar és közönsége remekül megértették egymást.
Derek Sherinian nagyszerű rockbillentyűs és szuper csapatjátékos, amelyre tökéletes bizonyíték az első közös koncertkiadványa Simon Phillipsszel. Ez a felvétel egynek jó volt, de a jövőben képi anyagot is szeretnék látni, mert ezt a négyest nemcsak hallgatni, hanem látni is izgalmas lenne!
Nem könnyű szó egy külföldinek a Székesfehérvár, dupla mássalhangzó és ékezetes magánhangzók tömkelege is van benne. De nekünk elég, ha csak annyit megtanulnak, FEZEN, és legközelebb is megcélozzák a rendezvényt, ami még mindig igyekszik megtartani rockfesztivál jellegét és megpróbál évről évre olyan neveket elhozni, mint a HammerFall vagy a Helloween, akikért érdemes ideutazni.
Szeptember 22-én érkezik a Kovács Gábor vezette Grymheart első lemeze, ennek apropóján ültünk le beszélgetni.
Gigahosszú Guns N’ Roses-bulit kaptunk 3 évtized után. Ez egy telt házas stadionkoncert volt, ahol a zenészek igyekeztek kiszolgálni a közönség minden rétegének igényét. Aki csak a legismertebb három dalért jött, annak viszont 3 és fél órát kellett várnia rá.
A Purple-nek nem kell bizonyítania semmit, az életművük önmagáért beszél. Jó, hogy ez időnként szembejön velünk, de olyan jó volna, ha csak egy kicsit változatosabban tálalnák mindezt! Az viszont tény, hogy Simon McBride szinte katalizátorként felpörgette az öregeket is. Nem volt olyan rutinból lenyomott, nagypapás az egész előadás, mint legutóbb.
Legutóbbi hozzászólások