A Serious Black az az együttes, melyet nem fektetett meg sem Roland Grapow (Helloween) gitáros, sem Urban Breed (Tad Morose) énekes távozása, sőt, talán jobbak, mint valaha. Előttük két kétlemezes banda, az Autumn Bride és a Rigorious lépett fel, melyek kivételesen passzoltak a főzenekar stílusához.
Örülök, hogy nem maradtam le a Junkies különleges, „25 éves” lemezbemutatójáról. Jó volt együtt bulizni, énekelni azokkal, akik nem felejtették el ezeket a szerzeményeket. A From The Sky koncertjéből némi szomorúság áradt Süle Tamás gitárosuk távozása miatt, a svéd Til The End pedig Veress Márton dobosnak köszönhetően mutatkozhatott be hazánkban.
Kellemes hétvégi bárhangulat az Analogban az Ellis Mano Band lelkes közönségével. Ezek teszik örömtelibbé az életet. Ennél csak akkor sikerült volna jobban a kiváló svájci blues-rock banda első hazai fellépése, ha telt házat csinálnak.
Nem rossz az új Avantasia-lemez, ha nem is a legjobb, ahogy sokan hangoztatják. Minden benne van, ami a korábbi lemezeken, csak valahogy kevésbé kreatívan, a többszereplős metálopera duettlemezzé silányult. Ennek ellenére imádom a dalokat, a felét simán beválogatnám a koncertműsorba, és szerintem meg is teszik.
A Kalapács zenekar új albumára talán az a manapság divatos kifejezés a legjobb szó, hogy önazonos lett. Ha csak lazulni akarsz és a szövegek által feltöltődni energiával, akkor bőven szerethető alkotás, stabilan hozza a legjobb lemezeik szintjét.
Udo Dirkschneider kesztyűs kézzel bánt velünk, de az U.D.O. – Dirkschneider pszeudonim alatt – olyan koncertet nyomott a képünkbe a ‘Balls To The Wall 40’ turnéján, hogy a fal adta a másikat. És ehhez csak asszisztálni tudott a Crownshift és az All For Metal.
Legutóbbi hozzászólások