Bruce Dickinson a 19 évig várt új albumán sokféle stílust felvonultat, az Iron Maiden hatása is érezhető itt-ott a nótákban. Nincs vita abban, hogy a Maidenben a legjobb, de ez az anyag megerősíti, hogy szólóelőadóként is megállja a helyét. Biztosan izgalmas koncert tanúi leszünk a Barba Negrában június 1-én.
Az utóbbi időben a Saxon nekem kezd olyan lenni, mint a Motörhead és az AC/DC. Hosszú ideje nem változtatnak semmit a jól ismert metálzenéjükön, és ebben van az erősségük, ezért szeretem őket. Bár Biff hangján már hallatszik a kor, még mindig hiteles dalnoknak tartom.
Robby Krieger, a Doors egykori gitárosa időről időre bizonyítja, hogy kreatív energiái nem haltak el, képes figyelemreméltó anyagokkal előrukkolni, maga mögött tudva egykori legendás zenekara szellemét.
Peter Gabriel olyan szinten fűzte egymásba a dallamokat, építette fel a hangszerelést és énekelt rá jellemző költői szövegeket a zenei alapokra, hogy azt tényleg csak a művészet mértékegységével lehet értékelni. Nem popzene, nem rockzene, ilyet csak ő tud. Utánozni ne is próbálja senki, úgysem fog menni!
Ez az lemez is ékesen bizonyítja, hogy Richard Wright mekkora szerepet vállalt a Pink Floyd-hangzás kialakításában a hetvenes években, még úgy is, hogy szerzőként kevésbé járult hozzá az albumokhoz.
A Grateful Dead pályafutásában mérföldkő a ’Wake Of The Flood’ lemez, amelyet a zenekar saját cége adott ki három év stúdiószünet után, ez az első LP Ron „Pigpen” McKernan billentyűs nélkül.
Legutóbbi hozzászólások