A kellőképpen promótált új Rolling Stones-lemez, a ’Hackney Diamonds’ természetesen megjelent egy másik, kibővített verzióban is, ez a CD a zenekar lelkes rajongóinak kötelező, azonban a koncertlemezeik közt nem lett kiemelkedő.
A ’By Design Or By Disaster’ lezárja a For All We Know eddigi munkásságát, a koncepciót, amely a dalok témáiban és a lemezborítókon jól követhető. A harmadik albumon is nagyszerű szerzeményeket kapunk, amelyeket szívesen hallanék élőben is, de sajnos ez a tagok elfoglaltsága miatt kérdéses.
Az apollói örökséget hátrahagyva Derek Sherinian és Ron ’Bumblefoot’ Thal továbblépett, a Whom Gods Destroy inkább azoknak lesz kedves, akik a technikás, komplex és kísérletezőbb vonalat szeretik. Ez a bemutatkozó első lépés ígéretes, kíváncsian várom, hogy élőben mire lesznek képesek.
A Judas Priest, a heavy metal felszentelt papjai újabb misét celebráltak. Már a harmadikat ebben a felállásban. És talán a legjobbat. Vagy legalább hasonló szintűt, mint legutóbb. Kevés üresjárat és bravúros befejezés, mely az újrajátszás gombra csábítja az ujjat.
Bruce Dickinson a 19 évig várt új albumán sokféle stílust felvonultat, az Iron Maiden hatása is érezhető itt-ott a nótákban. Nincs vita abban, hogy a Maidenben a legjobb, de ez az anyag megerősíti, hogy szólóelőadóként is megállja a helyét. Biztosan izgalmas koncert tanúi leszünk a Barba Negrában június 1-én.
Az utóbbi időben a Saxon nekem kezd olyan lenni, mint a Motörhead és az AC/DC. Hosszú ideje nem változtatnak semmit a jól ismert metálzenéjükön, és ebben van az erősségük, ezért szeretem őket. Bár Biff hangján már hallatszik a kor, még mindig hiteles dalnoknak tartom.
Legutóbbi hozzászólások