Roger Waters: Us & Them
Szórakozni, művelődni, tanulni, filozofálni – Waters most is mindent kínál legújabb produkciójában. Tökéletes produkció zenei szempontból, és itt a lényeg. A többi csak erősíti mindezt.
The Cadillac Three: Tabasco And Sweet Tea
Kicsit olyan ez, mint amikor imádott gyermekünk rossz fát tesz a tűzre, és kénytelenek vagyunk megfegyelmezni, de persze attól még nagyon szeretjük. Bízom benne, hogy ez egy egyszeri botlás volt, amit nagyon hamar elfeledtet majd egy, a ’Country Fuzz’-hoz hasonló lemez a következő alkalommal.
Stardust: Highway To Heartbreak
Ha ez a lemez kétpontos lenne, akkor is minden tiszteletet megérdemelne a Stardust már csak azért, hogy eljutottak idáig, mint a magyar fociválogatott, ha sz.r játékkal is, a 2016-os EB nyolcaddöntőjéig. De ez a lemez jó. Hallgatható, sőt, hallgattatja magát!
Nick Mason’s Saucerful Of Secrets: Live At The Roundhouse
Nick Mason megtalálta azt a teret, ami manapság nem lefedett a Pink Floyd pályafutásában, bár a hangzás nekem túl steril a zenekar korai korszakához képest. Nagyon dicsérendő, hogy a dobos nem engedi, hogy a Floyd kevésbé népszerű, savas korszaka az enyészeté legyen.
Steve Hackett: Selling England By the Pound & Spectral Mornings: Live at Hammersmith
Steve Hackett újabb minőségi munkát adott ki a kezei közül, tovább gondozva a Genesis örökségét. Nem fakult ez a zene bő négy évtized elteltével sem.
Bródy János: Gáz van, babám!
Hogy kell-e neki énekelni? Nem tudom. Olyan ő, mint Bob Dylan, akinek mindenki énekli a dalait, néha azt se tudva, ki írta azt. De ha nem is szereted a saját hangján visszaköszönő dallamokat, attól még a világ szegényebb lenne nélküle. Ahogy Bródy János nélkül is.
Legutóbbi hozzászólások