A hype nem tévedés. A pusztítás pedig várható volt, de az estén volt még egy kiemelkedő szereplő, a közönség. A Heriot abszurditása után örülök, hogy szem- és fültanúja lehettem a Sleep Token első hazai fellépésének, és nagyra értékelem az Architects energiadús műsorát is. A nyár egyik kiemelkedő koncertjét láthattam.
Habár 451 Fahrenheit nem volt az Analogban – ahogy a kétrészes ‘Dystopia’ albumon ígérték –, DC Cooper énekesnek háromszor kellett pólót cserélnie a Royal Hunt-koncert alatt. És a forró hangulat a közönségre is átragadt, amihez jó előkészítés volt az Echonald szimfonikus metálja.
A jubileumi Tábor Fesztiválon igazi Balaton-parti hangulat uralkodott a két középső napon, ahol a Leander Kills egy peches, a Sing Sing egy meglepően jó, az Alestorm egy eszement nagy, a Lord megszokott minőségű, a Tankcsapda pedig egy igazán pörgős koncertet adott.
Jó kis lendületes rock and roll koncertet kaptunk a nyakunkba a Phil Campbell And The Bastard Sonstól, amely nem is akart ennél többnek látszani. Az énekes Joel Peters kb. harmincszavas angol szókinccsel elkommunikált a zsűrivel, ebben a harminc szóban a „fuck” ige különböző prepozíciós formái rendkívül frekventáltan hangoztak el, így a zenekar és közönsége remekül megértették egymást.
Nem könnyű szó egy külföldinek a Székesfehérvár, dupla mássalhangzó és ékezetes magánhangzók tömkelege is van benne. De nekünk elég, ha csak annyit megtanulnak, FEZEN, és legközelebb is megcélozzák a rendezvényt, ami még mindig igyekszik megtartani rockfesztivál jellegét és megpróbál évről évre olyan neveket elhozni, mint a HammerFall vagy a Helloween, akikért érdemes ideutazni.
Gigahosszú Guns N’ Roses-bulit kaptunk 3 évtized után. Ez egy telt házas stadionkoncert volt, ahol a zenészek igyekeztek kiszolgálni a közönség minden rétegének igényét. Aki csak a legismertebb három dalért jött, annak viszont 3 és fél órát kellett várnia rá.
Legutóbbi hozzászólások