Kevés olyan zenekar van, mint a Flower Kings. Nemcsak a harmincéves karrier alatt született remek albumok mondatják ezt velem, hanem az a megtapasztalt alázat, amivel a színpadon zenéltek.
Ez a szürke vasárnap délután jó táptalaja lett a ránk váró bánatáradatnak, amit a brit Paradise Lost és az ír Primordial hozott magával. A csomag tartalma volt még a Harakiri For The Sky és az Omnium Gatherum, akik próbálták színesíteni az estét és megteríteni a két főattrakciónak.
Erre a lemezbemutató koncertre amíg a józan eszem meglesz, emlékezni fogok, mert ez a speciális este majd 43 évet csúszott Szomjas György ’Kopaszkutya’ című filmjének forgatása óta. A főszereplő akkor és most is Hobo volt, a Jazztelen “vidám bluesa” pedig remek felvezetés a Barba Negrában.
Bemelegítésnek jó volt a Seven Kingdoms, az All For Metal energikus és színpadias produkciója kilóra megvett, a Wind Rose-ban pedig nem csalódtam, eddig is kedveltem, amit csinálnak, most ebből a jóból kaptam még többet!
Az At Night I Flyt is lelkesen fogadta a Barba Negra közönsége, de a Riverside kizenélte a lelkét és ezt a hallgatóság maximálisan értékelte. Ahogy Mariusz Duda frontember megjegyezte, ugyan ez volt a nyitóbuli, de lehet, hogy a turné legjobb koncertjét játszották le.
A címben szereplő felkiáltás Son Henry szájából szaladt ki az egyik néző „aztak.rva” felkiáltására reagálva az egyik szám végén. Nekem viszont Ben Granfelt koncertje alatt jutott eszembe szinte minden dalnál, ahogy a finn gitáros a Pink Floyd-, Wishbone Ash-, Jeff Beck-nótákat játszotta Gary Moore szellemisége által átjárt saját szerzeményei mellett.
Legutóbbi hozzászólások