Az Ignea zeneileg vegyes vágott stílusán az énekesnő sokat javított, a csonka felállású Butcher Babies egy ritkán látott profizmussal lejátszott óriási bulit csinált, de zeneileg nem mozgattak meg, a Fear Factory koncertjén pedig minden összeállt. Kifogástalan hangzás és egy csúcsformában lévő, az atomóra pontosságával játszó zenekart láttunk, amelyet jó darabig nem felejtünk.
Hogy megérte-e Bécsbe menni a párosért? Naná! A dupla headliner show-nak megvoltak az előnyei és hátrányai, az Alestorm most is pazar hangulatot csinált és a turné előtti baleset sem okozott törést (mármint a produkcióban), a Saltatio Mortis pedig bebizonyította, hogy pazar színpadkép nélkül is tudnak magukkal ragadó műsort adni.
A Sonata Arctica csak énekelt a vodkáról, a Stratovarius viszont ténylegesen pezsgőt bontott Jens Johansson közelgő születésnapja (fél órára voltunk tőle) alkalmából. Az Induction pedig stílusosan vezette fel a bulit, Tim Kanoa Hansen örökölte apja tehetségét és talált magának a turnéra egy Kiske képességű énekest Antonio Calanna (All For Metal) személyében.
Második alkalommal érkezett Budapestre Richie Kotzen, Billy Sheehan és Mike Portnoy power triója, a Winery Dogs. Lehengerlő műsoruk sokáig emlékezetes marad. Reméljük, igaz a hír, hogy filmre vették a Tilburgben adott koncertjüket, így ha nem is folytatják ebben a formában, kutyaharapást szőrivel alapon legalább videón újraélhetjük produkciójukat! A szupersztárok előtt a fiatalokból álló hazai formáció, az SFV nyerte el a közönség szimpátiáját.
Az olasz The Foreshadowing doom metalja életet lehelt a nézőseregbe, a Saturnus búskomor világa engem jobb kedvre derített, az In The Woods… pedig szerencsére arról az albumról játszott sokat, ami nálam betalált, így egy igazi underground hangulatú este volt, amelyből bármikor repetáznék.
Henrik Freischlader ismét Gary Moore szellemét varázsolta az Analog színpadára. Semmi azonosság, csak a feeling, de az nagyon.
A bemelegítésről Markuz Walach “one man bandje” gondoskodott.
Legutóbbi hozzászólások