A napokban jelent meg a Sunstorm új kislemezdala, aminek hallatán a projekt eredeti énekesénél, Joe Lynn Turnernél elszakadt a cérna, és elárulta, hogy miért nem akarta folytatni a dallamos rock projektet.
Ahogy arról az elmúlt hetekben többször is írtunk, Ronnie Romeróval jelenik meg a Sunstorm új albuma, az ‘Afterlife’. Az első kislemezdal és a hozzá kapcsolódó sajtóanyag áttanulmányozása után a projekt eredeti énekese, Joe Lynn Turner újabb nyilatkozattal jelentkezett. „Határozott kísérletet látok arra vonatkozóan, hogy kiforgassák a szavaimat, ezzel promótálva az új Sunstorm-kiadványt, valamint hogy megmutassák autonóm erejüket mindenféle kreatív és üzleti törekvés iránt, hogy bizonyítsák a tényt, miszerint nincsenek morális és etikai elvek, ameddig a vállalat birtokolja a jogokat”– írja a zenész közleményében. Turner szerint a Frontiers hivatalos közleményének állítása (miszerint súlyosabb zenei irányba szeretett volna elmozdulni a korai Sunstorm-lemezek dallamos rockja helyett) egyenesen hazugság, mivel tonnányi dallamos rock anyaga van a fiókban „Csak a tisztánlátás végett elmondanám, hogy még mindig rengeteg AOR demóm van, szóval könnyedén, akár holnap is összehozhatnék egy ilyen stílusú lemezt. De ezek után úgy gondolom, hogy a dalaimat egy másik kiadóhoz viszem, hogy ott gyarapítsam az AOR diszkográfiám. Ahogy máskor, most is újból kijelentem, hogy nem áll szándékomban szakítani az AOR gyökereimmel!”
Mindezek után egy olyan témát vett elő az énekes, amit az elmúlt években már többen is megfogalmaztak negatívumként a Frontiers egyes kiadványaival kapcsolatban, nevezetesen az eredetiség hiányát. „Miután meghallgattam az első kislemezdalt az új albumról, szerény véleményem szerint a Frontiers elnökének, Serafino Peruginónak az állítása – hogy a hatodik albumot a korai lemezek irányába terelte vissza kimagasló sikerrel – nem is állhatna messzebb az igazságtól. Hatalmas álszentséget látok emögött, nem pedig bármiféle eredeti zenei stílust. Nincs eredeti producer, énekes, zenekari tagok, dalszerzők, egyszerűen semmi. A fő kérdés tehát az, hogy miért hívják még mindig Sunstormnak? Kit akarnak ezzel hülyíteni? Végül csak a rajongók lehetnek bírák ebben a kérdésben. Számomra ez a Frontiers kiadványainak többségéhez hasonlít, amelyek gyakran ugyanabból a forrásból származnak, legyen szó dalszerzésről, előadásról vagy produceri munkáról. Pontosan ez volt az oka annak, hogy nem folytattam. Úgy gondolom, azzal, hogy Alessandro Del Vecchio felel a dalszerzésért és Perugino az A&R, valamint a kreatív irányért – ahogy azt a hivatalos közleményükben is kiemelték –, megszűnt az AOR projekt eredeti célja. A tárgyalás hiánya, a rossz üzleti taktika, valamint a velem szembeni általános tisztelet hiánya miatt pedig rendkívül vonakodtam további saját dalokat beszolgáltatni. Mindezen aggodalmaimat próbáltam kifejezni három évvel ezelőtt, miközben az ötödik lemezt, a ‘The Road To Hell’-t rögzítettük, de a Frontiers felől meg sem hallották és nem is reagáltak rá, ami teljesen frusztráló.”
A fentiek ellenére Turner kiemelte, hogy senkit sem áll szándékában becsmérelni, azonban nála betelt a pohár, és szerinte sosem viselkedtek úgy vele karrierje során, mint az olasz lemezkiadónál. „Szeretném egyértelművé tenni, hogy nem a Frontiersnél levő más előadók ellen szólalok fel, sosem tennék ilyet. Senkit sem áll szándékomban megtámadni vagy becsmérelni, de ez az én saját élményem és véleményem hosszú évek közös munkája után. Ötvenéves karrierem során nagyobb lemezkiadókkal is dolgoztam együtt és sosem bántak úgy velem, sosem vettek úgy semmibe, mint a Frontiersnél. Tizennégy évet szenteltem a Sunstorm-örökség megteremtésének, csak azért, hogy aztán igazságtalanul lecseréljenek… Újból elmondanám, hogy sosem tájékoztattak arról, hogy a kiadó továbbviszi a Sunstorm brandet egy helyettes énekessel.”
Szomorú ilyesmit olvasni. Ilyenkor mindig előjön belőlem, hogy tele a tököm a világgal. Mindenütt csak a könyöklés, átbaszás, hazugságcunami…
Szomorú. A kiadó névválasztása is kétértelmű, a Dominators találóbb lenne, vagy ATG (Alessendro the Great) Mindenesetre még mindig ők tartják életben és hozzák hozzánk a legközelebb a stílus bandáit.
Ez annyira két oldalú! Zenész szempontból adom JLT-t, de rajongóiból meg ő miattuk van még egyáltalán hardrock, aor. Ki tud ebben igazságot tenni? Én nem érzem magam ennyire bátornak!
Harmadik oldalnak felhoznám Jack Russell esetét. Igazságot meg ennek az albumnak kéne tenni, mert zseniális: https://www.youtube.com/watch?v=X-musrC1upM&list=PLoqf7wrOkpivLizDSLv_A-Bl_1o4Q8xmh