Amerikának ott van az ünnepekre a lassan már harminc éve működő és folyamatosan szinte telt házak előtt fellépő Trans-Siberian Orchestra. Európa északi és néha nyugati részének ott van a szupergroupnak is nevezhető Raskasta Joulua, akik szintén az ünnepek alatt turnéznak. Így nagy öröm volt, hogy végre egy igazi nemzetközi hírű karácsonyi koncertet kapjunk mi is, ráadásul nem valamikor december közepén, hanem stílusosan pár nappal szenteste előtt. Tarja már adott pár hasonló előadást korábban is, de tavaly nem jutott el hozzánk, az akkor frissen megjelent ’Dark Christmas’ album volt a fókuszban. 2024-ben 3 országot érintő minikörutat nyomott le, szerencsére hozzánk is ellátogatott.
A már megszokott helyszínek helyett ezúttal a MOMkult színházterme adott otthont az eseménynek, ami a tradicionális koncertekhez szokott lelkemnek elsőre furcsa, de teljesen érthető választás volt. A közönség összetétele is merőben más volt a megszokottakhoz képest, de természetesen Nightwish- és igazi Tarja-fanok is szép számban tették tiszteletüket, de „csak” a karácsonyi show miatt érkezők is jelen voltak. Megadva az ünnepnek a tiszteletet, estélyiben, öltönyben foglaltak helyet, ugyanis ez egy ültetett este volt. A csurig telt terem közönsége azért tisztában volt, hogy hova érkezett, nem voltak felugrálások, bekiabálások, Tarja nevének skandálása, és a dalok alatt síri csend honolt.
A dalok után természetesen a hatalmas taps kijárt a művésznőnek és a zenészeknek. Furcsa leírni, hogy a művésznőnek, mert Tarját én egy igazi rocker hölgynek ismertem meg, folyamatos headbangelésekkel, ördögvilla szórásokkal, aki állandóan mozgásban van és mindig bejárja a színpad minden pontját. Ez a Tarja most sehol sem volt, mert ez a koncert ezt nem engedte meg. Ez az este, inkább szép volt és olyan oldalát mutatta meg Tarjának, ami azért ott van benne (mégiscsak klasszikus környezetből érkezett), de a zenekari, majd utána a szólópályája nem erről szólt.
Az első dalban Tarja nem is jött fel a színpadra, a háromtagú zenekar nélküle játszott.
Az argentin különítmény az egész este folyamán zseniálisan dolgozott az énekeső alá, Julián Barrett gitáros játéka nagyon elegáns volt. Szinte alig látszott, ahogy pengetett, semmi manír, csak tiszta zene.
A két billentyűs már picit elevenebb volt, mondjuk nekik a kezük járt rendesen. Természetesen samplerről is sok minden érkezett, de a hangszeres részeket és az effektek egy részét maguk játszották.
Bevallom, tartottam picit ettől a fellépéstől, mert a turnét fémjelző album nem lopta be magát a szívembe. De ahogy Tarja a színpadra jött hangos ováció közepette, és belekezdett a számára első dalba, engem máris megvett. Nagy kedvencem a finn hölgy és most egy olyan arcát mutatta meg, amit eddig sosem. A jellegzetes mosoly megvolt, a hang pedig zseniális, mint mindig. Már többször vettem részt úgy fellépésén, hogy a dalok annyira nem tetszettek, de a kisugárzása, színpadi jelenléte magával ragadott. Így volt ezen az estén is, a néhány saját szerzemény mellett természetesen klasszikus karácsonyi slágerek tették ki a műsort. Tarja szinte egy helyben állva hozta le az estét, néha tett pár lépést a színpadon, de egy elegáns díva állt előttünk, tökéletesen passzolva az ünnep hangulatához.
Néha kibújt a bőréből és egy-egy ördögvilla belefért, de igazából egy operaénekesnő pazar előadását láttuk és hallottuk. Fényekben nem pompázott a koncert, de ami volt, azt ízlésesen használták, Tarja hangja pedig mint mindig, most is tökéletes formában volt. A műsor nagy része természetesen patetikus, lassú tételekből állt, a lemez is ilyen „sebességre” van megírva, de azért voltak tempósabb részek is. Nálam magasan a Jingle Bell Rock tétel nyerte az estét, az valami brutálisan jó volt ilyen köntösben. A műsor felénél újfent a zenekar szórakoztatott minket egy dal erejéig, ugyanis akkor öltözött át Tarja a ’Dark Christmas’ sajtóanyagban és videókban látott sötét ruhába.
Több dal előtt is megosztotta velünk a karácsonnyal kapcsolatos gondolatait, a saját nóták előtt pedig a dal keletkezéséről beszélt. Hogy az anyabandája is megemlíttessék ezen az estén, a záró Silent Night előtt a Walking In The Air dal csendült fel. A végén a szervezők egy virággal kedveskedtek a művésznőnek, szerencsére az utóbbi időben már megszokott rockkoncerteken is, hogy a frontladyk csokorral távoznak a színpadról.
A közönség soraiban is készültek virággal az énekesnőnek, ő pedig megköszönve vette magához azt is.
White Christmas / Frosty The Snow Man / We Three Kings / Together / Jingle Bells / What Child Is This? / Last Christmas / Rudolph The Red-Nosed Reindeer / Amazing Grace / Pie Jesu / O Come, O Come, Emmanuel / Dark Christmas / O Tannenbaum / Jingle Bell Rock / O Holy Night / Ave Maria / Walking In The Air / Silent Night
A koncertre menet tartottam az estétől, nagyon szerettem volna ha újra pozitív élménnyel gazdagodom, de bennem volt a kisördög, hogy a lemez annyira nem ragadott magával, és milyen lesz mindez élőben? De minden aggodalmam hamar szertefoszlott, mert Tarja mégiscsak Tarja, egy szuper hanggal rendelkező énekesnő, varázslatos kisugárzással és egy nagyon is szerethető attitűddel. A dalok alatti síri csend bizonyította, hogy ezen az estén mindenki rá fókuszált és egy sokáig emlékezetes karácsonyi csodát kaptunk tőle.
Március 13-án újra Budapesten üdvözölhetjük, akkor egy teljesen más műsorral, teljesen más köntösben, ott vélhetően a már „megszokott” Tarját fogjuk a színpadon látni, mellette a Nightwish korábbi basszusgitárosát, Marko Hietalát. Ott leszünk!
Szöveg és fotók: Savafan
Köszönet a CONCERTO Musicnak!
Legutóbbi hozzászólások