Jaffa68 – „Minél jobban bezárnak minket, annál jobban kinyílunk”

A tehetséges ifjakból álló Jaffa68 ’Kátrány’ címmel új EP-vel jelentkezik december 27-én, amelyről a Csakalátvány című dalt máris meghallgathatod.

Az év elején megjelent ’Észlelés Lecserél’ után év végére itt a Jaffa68 második EP-je, a ’Kátrány’. A zenekar tagjai így vallanak legújabb szerzeményeikről: „Erre a kislemezre a tökösebb, vadabb számainkból válogattunk, amik az eddig megtartott koncertjeinken megmozgatták a közönséget. Az alap mocskos-bluesos hangzást funkys, groove-os elemekkel ötvöztük, és mind az ötünk belevitte a maga ízlését, eszerint alakítva, nevelve az egyébként riffközpontú dalokat. A zárószám viszont egy lassabb, érzelmesebb, érzékenyebb téma, elüt a másik három koszosabb, alvilágibb, számomra neo-noir hangzásától, hangulatától” – mondta PéBé. „A műfaji diverzitásunk tudatos, megpróbáltunk minél több elemet megragadni és saját szájízünkre alakítani. Funk, alter, pop, jöhet minden, még lehet, a reggae-ig is el fogunk jutni. Emiatt mind a négy szám másként csenghet, de megvan bennük a közös nevező is. Minél jobban bezárnak minket, mi annál jobban kinyílunk, kíváncsi vagyok, mi lesz, ha a végén még ki is engednek” – tette hozzá Laci.

PéBé: „A nyitószám, a Csakalátvány egy blues-rock nóta, ami ehhez híven a két egymást kiegészítő és egymásra épülő gitár játékától, pilinckázásától kaphat gyújtást. Fontos a két gitár közti harmónia, ettől erősebb, telítettebb a hangzás. Azon áll vagy bukik az egész, hogy a két marha, esetünkben Laci és én jól rezonáljanak.”

Toma: „A Csakalátvány szövege egy sötét realitást mutat be, ahol közel sem egyenlő mindenki, van, aki lemarad és csak annyi jut neki, hogy bámulja azokat, akik szerencsésebbek voltak. A bámuló kieszi a lelkedet, annyira vágyna rá, hogy te legyen, ugyanazt, vagy legalább valami hasonló látványt nyújtson, mint te. A szám hangulatában maga a budapesti underground. Megeleveníti a nagy budapesti aluljárók esszenciáját éjszakánként. A Most még miénk a tér egy kapcsolat lassú, szinte érzékelhetetlen elmúlásáról szól, ahogyan másodpercről másodpercre vonszolja magát a vég felé. Szűkül a levegő a szobában. A torzított akusztikus gitár és a teltebb hangzású billentyű pedig erősíti a dal atmoszféráját.”

A Csakalátványhoz klip is készült, erről így vallanak: „Felzabáljuk a vágyainkat. Kajacsata, káosz az asztalon, neo-noir fűszerrel. Ezt szerettük volna kihozni a klipünkből, valamint azt, hogyan pótoljuk vágyainkat felszínes örömök túltolásával. A forgatás során fogalmazódott meg bennünk, hogy a Csakalátvány elég erős dal ahhoz, hogy egy kimaxolt klipet kapjon. Már a szövegvilággal egy eleven képet akartunk megteremteni és hozzá egy olyan képanyagot, ami ugyan másfelé viszi, de alátámasztja azt. A Baseframe Studio tagjai, Steiner Imre Manó és Szvitek László nagyon jól értették ezt, jó volt velük dolgozni.”

A zenekar felállása:

Fehér Tamás „Toma” – ének
Pék Bálint „PéBé” – gitár
Gál László Balázs „Chungus” – gitár
Gácsi Benedek „Benő” – basszusgitár
Demeter Áron „Ceres” – dob