Párbaj! Magazinunk két legnagyobb Maiden-rajongója összemérte tízes listáját! Ti milyen listát állítanátok össze?
Régóta nem történt semmi érdekes az Iron Maiden háza táján, ezért arra gondoltunk, csinálunk egy Maiden Top Tent. A zene, mint minden művészet, szubjektív műfaj. Mindenkit más és másért ragad meg. Ezért aztán nem is sikerült konszenzusra jutnunk, lássuk akkor külön-külön, kinek melyek a kedvenc Maiden-lemezei!
Engem meg fognak lincselni! Mert az Iron Maiden első lemeze nincs a tízes listámon, de a ‘The X Factor’ igen. Nos, az első lemez engem nem fogott meg különösebben. Jó, tudom, ott van rajta a Running Free, meg a Transylvania, ami a legelső Maiden-dal volt, amit hallottam életemben (egy 79-es válogatáslemezen), de valahogy a lemez egészével sohasem voltam kibékülve. Mindig is úgy éreztem, hogy a ‘Killers’-re érett be igazán a Paul Di’Annó-s felállás. Pont, mire vége is lett. Számomra a Wrathchild, Murders In The Rue Morgue vagy a Killers sokkal emlékezetesebbek, mint a zenekar névadó dala, amit mai napig minden koncerten eljátszanak.
Aztán az igazán nagy szerelem Bruce Dickinson érkezésével és a ‘The Number Of The Beast’-tel kezdődött, majd a ‘Piece Of Mind’-dal és a ‘Powerslave’-vel kiegészülve mesterhármassá, egészen a Budapest Sportcsarnok parkolójáig vezetett, ahol a nevezetes 1984-es koncerten ott tomboltam piros-fekete csíkos naciban a tömeg közepén. Szóval az első három helyezett nem vitás. A negyedik sem, hiszen 1992-ben már nemcsak nepperektől lehetett Maiden-lemezeket beszerezni, a magyar nyomású ‘Fear Of The Dark’ éppen a házasságkötésem napján jelent meg, így a szertartás után csapot-papot, menyasszonyt, násznépet hátrahagyva első utam a lemezboltba vezetett, és megvettem életem utolsó Maiden-bakelitjét. 1992 után hosszú időre leállt a vinyl lemezek gyártása, és mire újraindult, már akkora CD-gyűjteményem volt, hogy nem láttam értelmét, hogy az LP-k gyűjtésébe is belefogjak. Meg már működőképes lejátszóm se volt addigra. Szóval azóta csak CD-n áll a sor a polcomon.
A listára visszatérve: a ‘The X Factor’-t talán azért hallgattam olyan sokszor, mert az volt az első Iron Maiden-CD-m. És akkoriban még nem sok volt. De a Sign Of The Cross tényleg jó szám, amit be is építettek a ‘Legacy Of The Beast’ műsorába, és a Lord Of The Fliest is nagyon szerettem. A 2000-es években megcsappant az érdeklődésem a zenekar iránt, már nem tudtak oly mértékben lenyűgözni albumaikkal, mint egykor. Lehet, mégis van abban valami, hogy a bakelitekhez jobban ragaszkodik az ember, annak felrakása egy szertartás, a CD-t meg csak bedobja az ember a lejátszóba. Mindenesetre az újkori albumok közül a ‘Dance Of Death’ a legkedvesebb számomra, meg a legutolsó, legmonumentálisabb alkotás, a ‘The Book Of Souls’. Eljutottunk az első dupla LP-n megjelent stúdióalbumtól (92-ben ez nagy ritkaság volt), a ‘Fear Of The Dark’-tól az első dupla CD-n megjelentig, a ‘The Book Of Souls’-ig.
Érdekes, ahogy csappant az érdeklődésem a lemezeik iránt, a koncertjeik meg egyre jobban érdekeltek! Mert egyre színvonalasabbak, egyre látványosabbak lettek. A nulladik napos Sziget-koncertjük is életre szóló emlék maradt, de nem a hangzása miatt. Ahogy színpadra lépett az Iron Maiden, a tömeg olyan hullámban nyomult előre, hogy elestem és majdnem halálra tapostak. A műsor viszont egy káprázatos időutazás volt, hiszen a ‘Somewhere Back In Time’ turnéján jártunk. A Sopronban látott 2018-as előadás pedig már maga volt a zenés színház! Az épített díszletek mindig is a színpadkép részét képezték, de most már szinte minden dalban újabb felfújható elemet vetettek be a látvány fokozására, Bruce pedig kvázi egyszemélyes színielőadásként eljátszotta a dalokat. A szó színházi értelmében, mindamellett, hogy remekül elénekelte azokat, a zenekar többi része szinte elhomályosult mellette. Nagyon élveztem azt a koncertet, és értetlenül állok a jelenség előtt, hogy újra csak hanganyagokat kezdenek kiadni a koncertekről, miközben a látvány uralja az előadást. (CsiGabiGa)
01. The Number Of The Beast
02. Piece Of Mind
03. Powerslave
04. Fear Of The Dark
05. Killers
06. Somewhere In Time
07. 7th Son Of A Seventh Son
08. The X Factor
09. Dance Of Death
10. The Book Of Souls
Bár kölyökkoromtól a klasszikus rockra esküdtem leginkább – a jó kis 67-73-as korszakra –, az Iron Maiden valahogy mindig odatolakodott. Az első öt albumot ronggyá hallgattam, a lemezekről minden hang beleégett a hallójárataimba, már a megjelenésekor a ’Powerslave’ lett a kedvencem. Ebben biztos, hogy közrejátszott a legelső magyar koncertjük is 1984 augusztusában, de ez az első helyezés a mai napig nem változott. Hozzá kell tennem, néha gondolkodóba esem, hogy az első album nem előzi-e meg, de ha egy hajszálnyival is, mindig a ’Powerslave’ győz. Apropó, az első album: a Maiden is azok közé az elődadók közé tartozik, akik már bemutatkozáskor olyat produkáltak, hogy az a mai napig etalon az utánuk következőknek. Bár a ’Killers’ legtöbb dala az ’Iron Maiden’ megjelenésekor megvolt, mégsem tartom olyan jónak a Paul Di’Anno-korszak második albumát. De az is igaz, hogy magával ragadott, amikor Komjáthy Gyuri bácsi egyik műsorából kazettára rögzítettem egy fél órát belőle a megjelenés után pár héttel.
A ’Somewhere In Time’-hoz és különösen a ’Seventh Son Of A Seventh Son’-hoz idő kellett, hogy megszeressem, az előző aztán nagyon közel került hozzám. Olyannyira, hogy bár ezzel a véleményemmel eléggé egyedül vagyok, azt gondolom, hogy a ’Somewhere In Time’ megalapozta a később induló progresszív metál műfajt.
Aztán jöttek a kilencvenes évek, elvesztettem az érdeklődésem irántuk, még a ‘Fear Of The Dark’ sem tudott meghatni, a Blaze Bayley-korszak pedig csak a túlélést szolgálta. Abban az évtizedben egyszer láttam koncerten a Maident, az is Blaze-zel volt 1995 őszén a Pecsában a ’The X-Factor’ promóciós turnéján, valami, pontosabban valaki nagyon hiányzott abból a formációból.
Az ezredfordulónak kellett eljönnie, hogy újra a Maiden felé forduljak. Persze, Bruce Dickinson visszajött, vele együtt Adrian Smith is, és megint olyan erejű koncerteket láttam, amik teljesen magukkal ragadtak. Két olyan album is megjelent – ’Brave New World’ és ’Dance Of Death’ –, melyek hallatán feléledt bennem a régi érzés a zenéjük iránt.
Az elmúlt két évtizedben kilenc alkalommal láttam a mostani felállást, sosem volt probléma a színpadi teljesítménnyel, a megszólalással már inkább. A ’Dance Of Death’ után tizenkét évnek kellett eltelni, hogy teljes szívemből azt mondjam egy albumukra (‘The Book Of Souls’), hogy tetszik, de az érdeklődésem töretlen maradt irántuk. Nagyon várom az új lemezt, és a júniusi koncertet a Fradi-pályán, bár ez utóbbihoz a vírusnak még lehet egy-két szava. (Bigfoot)
01. Powerslave
02. Iron Maiden
03. Piece Of Mind
04. Somewhere In Time
05. The Number Of The Beast
06. Killers
07. Seventh Son Of A Seventh Son
08. Dance Of Death
09. Brave New World
10. The Book Of Souls
A cikk mecénásunk, Jenei Attila támogatásának köszönhetően jött létre.
1. The Number Of The Beast
2. Powerslave
3. Piece Of Mind
4. Somewhere In Time
5. Seventh Son Of A Seventh Son
6. Fear Of The Dark
7. No Prayer For The Dying
8. Virtual XI
9. Brave New World
10. Iron Maiden
A listán az első három (Number, Powerslave, Piece) nálam a Szentháromság, hibátlan korszakalkotó albumok. A többiben már mindig volt kisebb-nagyobb dolog, ami kevésbé tetszett, persze bármelyik lemezüket ha sok más csapat írta volna, lefo…k volna örömükben a bokájukat, de nálam az első három Dickinson album a színtiszta Heavy Metal.
A Maiden az a banda,amelyik sok-sok éven át nen tudott hibázni (vagy csak minimálisat). Az én sorrendem”
1-Seveth Son…
2-Somewhere..
3-Dance Of Death
4-Piece Of Mind
5-Number
6-Powerslave
7-Virtual Xi (igen-igen)
8-Killers
9-Book Of Souls
10-A Matter Of Life And Death
Nekem modernebb metalosként a Fear of the Dark kivételével inkább a 2000 után ki adott albumok jönnek be.
Főleg a 2010es illetve a Dance of the Death. ??
Nagyon nehéz feladat. Erősen hangulatfüggő. Most éppen legyen ez.
1. The Number of the Beast
2. Seventh son…
3. Piece of Mind
4. Somewhere in Time
5. Killers
6. Brave New World
7. Fear of the Dark
8. A Matter of Life and Death
9. Iron Maiden
10.The X Factor
1. Piece of Mind
2. Somwhere in
Time
3. Powerslave
4. Seventh Son of
a Seventh Son
5. Number if the
Beast
6. Killers
7. Iron Maiden
8. Book of Souls
9. No Prayer for
the Dying
10. Fear of the
Dark
Nálam ez a sorrend, ha már muszály sorrendet állítani, de az első öt lemez mind mestermű szerintem.
Nálam is ez az öt lemez az első 5, némi sorrendkülönbséggel. Feltételezem, ha kétszáz választ átlagolnánk, akkor nagy az esély, hogy ez az öt lemez vezetné valamilyen sorrendben a listát.
1. Powerslave
2. Powerslave (ez itt kérem, nem elírás!)
3. Dance Of Death (egyszerűen imádom, szerintem egyes pontjaiban felülmúlja a klasszikusokat is)
4. The Number Of The Beast (rajta a kedvenc dalommal: 22 AA)
5. Killers (főleg a címadó miatt)
6. Seventh Son Of A Seventh Son (a régi BD korszak utolsó igazán jó albuma)
7. Iron Maiden
8. Piece Of Mind (a másik nagy kedvencemmel: Flight Of Icarus)
9. Brave New World
10. … és itt nálam megállt a tudomány, a többi albummal nem igazán tudok mit kezdeni (persze Maiden mércével mérve, mert a világ többi része az más lapra tartozik)
+1 tudom, hogy nem sorlemez, de megkerülhetetlen: Live After Death (amúgy is nagyon szeretem a koncertlemezeket, ezt különösen)
és ahogy Mr. CsiGabiGa írta: a Legacy turnéról nem egy sima CD-t kellett volna kiadni, hanem valami képanyagot is, bár szerintem ami késik az nem múlik
@ TSP: “Dance Of Death (egyszerűen imádom, szerintem egyes pontjaiban felülmúlja a klasszikusokat is)”
De jó, azt hittem, egyedül vagyok ezzel a véleménnyel 🙂
Ha nem lenne a Somewhere nálam is első lenne.
Valamiért nálam a Somewhere nem működik…
Rendszeres időközönként (kb. 2-3 havonta) végighallgatom a teljes Maiden sort, azokat is, amelyeket kevésbé kedvelek, és még mindig nem tudtam igazán megbarátkozni pl. a Somewhere albummal, vagy a Blaze albumokkal.
Na, ideje előszedni a Paschendale-t, mert már vagy egy hete nem volt. 🙂
Meg lehet kövezni, de Nekem a Number of the beast sosem volt a kedvenc Maiden lemezeim között.
1., Powerslave
2., Piece Of Mind
3., Seventh Son of a Seventh Son
4., Somewhere In Time
5., Brave New World
6., Dance Of Death
7., No Prayer For The Dying
8., X-Factor
9., Virtual XI
10., A Matter Of Life Of Death
1. Seventh Son of a Seventh Son
2. Powerslave
3. The Number of the Beast
4. Somewhere in Time
5. Killers
6. A Piece of Mind
7. Dance of Death
8. The Book of Souls
9. Brave New World
10. Iron Maiden
Aztán lehet, hogy pár nap múlva már mást gondolok … ?
1. The Number Of The Beast
2. Seventh Son Of A Seventh Son
3. Piece Of Mind
4. Killers
5. Powerslave
6. No Prayer For The Dying
7. Iron Maiden
8. Somewhere In Time
9. A Matter Of Life And Death
10. Fear Of The Dark
1. Somewhere in Time (ez az album nálan kiemelkedően Világelső legalább 25 éve)
2. Dance of Death
Innetők kezdve már nem tudnék határozott sorrendet felállítani, inkább a gyenge albumokat tudnám megnevezni.
SOMEWHERE IN TIME
Úgy van! Minden idők legnagyobbja, nem csak Maiden vonatkozásban.
Nemsokára írom a listát… 🙂
Én valahogy a Somewhere-t sose tudtam igazán megkedvelni, nem tudom miért. Pedig jó számok vannak rajta, és a legelső Maiden koncertélmény is hozzá fűződik (86 MTK-Pálya), és még csak azt se mondom, hogy néha nem teszem föl/be szívesen – de kedvencemmé valamiért sose tudott válni. Valahogy a Seventh Sonnal is ugyanígy vagyok… Ízlések és pofonok.
1. SOMEWHERE IN TIME
2. Seventh Son of a Sevent Son
3. Powerslave
4. Killers
5. Number Of The Beast
6. Piece of Mind
7. Brave New World
8. A Matter of Life and Death
9. Iron Maiden
10. Book of Souls
Az első hét album nyilván igy-vagy úgy de mindenkinél listán van, az az utániak meg:
Fear és No Prayer már egy leszállóágban lévő zenekart tükröztek, közepesnél nem jobb dalokkal.
Blaze kettősével ma már barátságban vagyok, de csak mert tudom, hogy mi jött azután.
A Bruce és Adriannel készített újkori öt album mind nagyon jó, de már nem klasszikus…ennek több oka is van, ebbe most ne menjünk bele, de szent meggyőződésem, hogy mindről Martin Birch lenyeste volna a sallangokat és a tölteléket, valamint a klasszikus Maiden hangzással mindegyik abszolut 10 pont lenne…
És ne feledjünk valamit! : Ide sorolom az Accident of Birth és Chemical Wedding alapműveket, ugyanis egy meg nem valósult 90-es évekbeli modern Maidennek így kellett volna szólni, ha akkor a banda művészileg megújul és nem ragad le.
Menthol!
Nálad a pont, az utolsó mondatodért. Szép gondolat, és mondhatni, már művészi megfogalmazás. 🙂
Komolyan gondolom.
Ez egy jó topic, tetszik. 🙂
Meghallgatjuk egymást, semmi morgás, és elfogadjuk egymás véleményét.
Még sok ilyet kívánok magunknak.
Jöhet a többi klasszikus: Black Sabbath, Motörthead, Running Wild, Judas Priest stb. Érdekes összevetések jöhetnek.
Köszönet a szerkesztőknek az ötletért.
Köszönöm 🙂
Tulajdonképp ezt Bruce is így gondolta és ez volt a válasz, hogy miért nem volt a Maiden tagja akkoriban…
üdv
Valaki 1. és 2. helyre is a Powerslave-t írta följebb. Én tényleg úgy vagyok a Somewhere lemezzel hogy 1.2.3. helyezés is egyben. Pedig érdekes, első meghallgatásra a Seventh Son volt rám a nagyobb, sőt legnagyobb hatással. Szó szeint mintha elvarázsoltak volna, legalább egy éven át ez volt a Maiden vezető albuma nálam úgy 1995-ig. Tetszett elsőre is a Somewhere de “gyerekfüllel” még túl modernek találtam, mára pedig már határozottan úgy vagyok a volt kedvencemmel mint kb. ahogy Maróthy Zoltán írta itt álnév alatt; unalmas lassú vánszorgás (persze ezek is csak idézőjelben értendőek a zenekar saját szintjén). Ő ugyan nem ezeket a szavakat használta, de világosan azt írta hogy azzal az albummal megtorpant a Maiden. Csakhogy a Somewhere olyan csúcs volt, hogy ahogy egy kritikus fogalmazott a BNW kapcsán; mellette még a másfél évtizeddel korábbi albumuk is ultramodern hangzású.
A Valaki én voltam. 🙂 És továbbra is fenntartom a véleményem. Természetesen elfogadva, hogy nálad a Somewhere az 1. (és 2., 3.)
Az Iron Maiden akkor is az Iron Maiden. Nem sok zenekar tud ilyen gazdag pályafutást felmutatni.
TSP. Ilyen színvonalon nagyjából egy se. 🙂
Ugyan így voltam én is a Seventh Sonnal, mikor megjelent.
Nem tudtam mást hallgatni hosszú ideig. A Somewhere in Time-al dettó.
Rendesen beragadt. Viszont a Powerslavel nem igazán tudok mit kezdeni.
Ok, az Aces High csúcs. 2 Minutes erős közepes. Azután sokáig semmi.
A Powerslave, és a Rime.. inkább pettingelés. Persze különleges, mert senki nem csinált előtte ilyet, de leülteti a koncertet is.
Nálam nincs is az első tízben az album. De ez is csak egy vélemény.
Azért micsoda fenomenális, klasszis lemezek sorakoznak itt különböző sorrendben, beleborsódzik a hátam, (és közben koromból adódóan visszasírom a nyolcvanas évek első felét). Valaki írta, hogy jópofa kezdeményezés, én pl. szívesen vennék mondjuk egy Judas Priest, Metallica hasonló topicot.
Nos nekem a Maiden a kedvenc bandám így egyértelmű hogy az első 7 lemez a kedvencem a Somewhere in Time albummal az élen. A 90-es évektől kezdve sajnos már nincs olyan albumuk ami maradéktalanul tetszene, valamit mindig elrontottak, vagy a hangzást, vagy a tartalmat, vagy a borítót. Illetve még annyit fűznék hozzá, hogy nagyon örülök, hogy annak idején Steve nem engedett Bruce azon kérésének, hogy a Somewhere lemezt akusztikus formában vegyék fel, ugyanis így megszülethett minden idők legtökéletesebb hangzású metal lemeze. Még az sem zavar, hogy gitár szintit használtak. De talán éppen ez a baj az újkori Maiden lemezekkel, hogy Steve túl nagy teret enged Bruce művészkedésének, ami néha eléggé fárasztó tud lenni. Szerintem követhetnék végre a kevesebb néha több elvét.
BlinkyBill maradéktalanul egyetértek. Burce állandóan azzal jön, hogy a többiek visszautasaították az akusztikus gyönygyszemeit és hogy ez neki akkor mekkora fájdalom volt. Miért nem adta ki akkor szólóban, ha annyira jó..? Én még sajnos nem olvastam interjút, hogy a tagok mely albumukat tartják a legjobbnak pedig érdekes lenne. Egyszer Nicko egyértelmű utalást tett arra hogy a Somewhere a kedvenc albuma.
Kövezzetek meg!
(1987 óta halgatom az i.m.t.)
1:Brave New World
Nem fog senki megkövezni!
Kiváló ízlésed van, az egy remek album! Mai napig az egyik kedvencem.
Nálam az az album mindig is egy elképesztő mélypont volt.
Miért nem lepődök meg?!!
@ ivus: Köv-köv 🙂 (Megköveztelek…)
Szerintem a BNW egész jó lemez lett volna – ha mondjuk Martin Birch (vagy valaki hasonló) lett volna a producer…
Nekem az a bajom vele, hogy egyszerűen túl vannak nyújtva a dalok. Az önmagában egyáltalán nem lenne baj, hogy hosszúak, ha van bennük annyi tartalom (Promisessel ellentétben szerintem a Rime Of The Ancient Mariner is szuper úgy ahogy van), de itt egyszerűen nincs bennük annyi ötlet, ami indokolná a hosszukat. Például a Dream Of Mirrors, elnyomják ötvenszer hogy “I only dream in black and white, I only dream ’cause I’m alive…” elnyomják felgyorsítva, lelassítva, mittudomén – de ettől még számomra tökunalmas. Na az ilyen vadhajtásokat ha kihallotta volna egy külső fül, lenyesegette volna egy producer, akkor egy tök jó album volna.
Az egész albumról egyetlen dal tetszik úgy igazán, de az viszont nagyon – a The Wicker Man.
(Az elején ezt a megkövezés poént nem lehetett kihagyni, de amúgy maximálisan tiszteletben tartom mindenki véleményét, így a Tiédet is, ne ledorongolásnak vedd, csak elmondtam, hogy nekem miért nem jön be.
Sako amit írsz az egyértelműen igaz, haverom óriási nagy Miaden fan pont ezeket mondta a megjelenésének időszakában mint most te. Az én személyes tragédiám, hogy azok a dalok szerintem még rövidre eresztve is fantáziátlanok és unalmasok. Amiben úgy lenne potenciál átírva, átszeksztve (rövidítve) szerintem a Ghost of the Navigator és ami még míves darab az a Blood Brothers. Ez egyedüli szépséghibája, hogy ku…ra nem Maiden és még csak nem is metál… (A másik ami alapból elbazilikázza számomra az élményt az a magas dobhangzás, ami szerintem semmiféle metálzenéhez nem illik.)
sako:Meghalgattam ma is (figyeltem az észrevételeidre)Számomra tökéletes!A példád a kedvenc számom..libabőr,főleg élőben!
@ivus: Tudod, kinek a pap, kinek a paplan… 🙂
Promises, az Accept 3 dalos beharangozóján egész jól egyet értettünk.
Abban igen. De nem következik automatikusan, egyikből a másik.
Ebben meg nem. Szóval nem leszünk öribarik. De nincs harag.
Nekem a BNW egy k…. nagy csalódás volt,és az a mai napig. Pont ahogy feljebb írták a srácok: a dalok túl hosszúak,nincs bennük elég tartalom,ötlet. Wicker,Ghost,címadó-ezek jó dalok,de a többi..Illetve még az Out Of The Silent Planet,ami nekem bejött,de már azt is inkább “magamra erőltettem”. De a Nomad,Dream Of Mirrors,meg a Thin Line… túl hosszúra nyújtott ötlettelen katyvasz az egész..és ez a három dal kitesz majdnem félórát a lemezen! A Blood Brothers nekem meg q Maiden mélypontja. Anno a cím alapján én valamifele nagy metalhimnuszt vártam,erre fel kaptam egy medvetáncoltató keringőt…mi a fasz??? Tudom,hogy sokan pont ezt a dalt szeretik arról a lemezről,nekem katasztrófa. Komolyan mondom,hogy kellemetlen hallgatnom.
Nekem a Blood Brothers mindig is olyannak tűnt, mintha a Blaze-korszakból maradt volna vissza és rátették erre a lemezre. (Nem mintha ne lett volna enélkül is egyórás.)
Az nem is lett volna baj,ha az X-Factoros/Virtual XI korszakból származna a dal,de a Blood Brothert egy szörnyűség. Érdekes,a 3 év múlva érkező Dance Of Death nálam a Maiden egyik csúcspontja (kivéve Wildest Dreams-minden idők leggyengébb albumnyitó dala a Maidentől…), ott azt érzem,minden dal a helyén van,minden szépen ki van dolgozva.
Firebreather, e téren nagyon azonos az izlésünk. Szerintem is a mélypont után csúscpont jött. Amennyire gyors pörgős lendületes telis tele váltásokkal robbanékony szólókkal a Dance (leszámítva a jovis nyitódalt), annyira vontatott pötyörészős sz@r a BNW. Tipikus példája ennek a Nomad felétől lévő szintis f@szkódás. Mióta van billentyűs szóla a Maidenben, Steve eddig folyton arra verte magát hogy náluk a szinti max csak aláfestés. Dög unalom, de még a gitáros része is mintah csak valami fostalicska ifjúsági filmnek lenne az aláfeső zenéje. Nem az a gondom hogy keleties, mert a Fear is the Key meg a Book of the Sool is az de az ütnek is a javából.
Valójában zenén és sportklubbokon összeveszni meglehetősen gyerekes dolog lenne..:)
22 Acacia avenue Hallowed Be Thy Name Children Of The Damned Moonchild Phantom Of The Opera Killers
When The WildWind Blows The Talisman Dance Of Death Wasted Years
István!
Valamit nem értettél meg. A vessző használata pedig nem szégyen. Ha leesik mire gondolok.
Az enyém egy papírforma lista.
1.Powerslave
2.Number Of The Beast
3.Seventh Son
4.Piece Of Mind
5.Somewhere In Time
6.Killers
7.Iron Maiden
8.The Book Of Souls
9.Fear Of The Dark
10.Dance Of Death
Martin “Disappearing Armchair” Birch tavalyi halála nagy veszteség. Néhány kedvenc lemezem munkálataiban vett részt ilyen-olyan funkciókban. Deep Purple (Fireball, Machine Head, Made In Japan), Rainbow (On Stage), Black Sabbath (Heaven And Hell, Mob Rules), és a Maiden albumok a Killers-től a Fear Of The Dark-ig.
Egy listán sem szerepel a “The Final Frontier”…
Ennyire rossz az a lemez?
Ha nem is a legrosszabb, de messze nincs a Top10-ben. Nem igazán tudnék emlékezetes dalt mondani róla.
Mit szólnátok a három leggyengébb lemez megnevezéséhez?
Ez kimondottan jó kérdés! Negatív sorrendben a minden idők legrosszabja:
X Factor
2. Brawe New Word
3. Matter of Death (ha olyan lenne az összes dal, mint a három utolsó dala akkor ez lenne a legjobb album)
4. Virtual XI /Igazából inenntől kezdve már vállalható kategória az összes/
5. Final Frontier …
…
Ez kimondottan jó kérdés! Negatív sorrendben a minden idők legrosszabja:
X Factor
2. Brawe New Word
3. Matter of Death (ha olyan lenne az összes dal, mint a három utolsó dala akkor ez lenne a legjobb album)
4. Virtual XI /Igazából inenntől kezdve már vállalható kategória az összes/
5. Final Frontier …
…
Tetszik nekem is ,ez a minden idők legrosszabja. Ami nálam így néz ki.
1. Final Frontier… Már a kezdéstől is sikítófrászt kapok.
2. Virtuál XI. Nem szorul magyarázatra.
3. No Prayer… Sosem bírtam megszeretni. Már a hangzás agyonvágja az egészet.
Innentől a gyengébbek is vállalhatók.
Számomra:
Virtual XI
A Matter Of Life And Death
Final Frontier
Ismét megkövezhettek… 🙂
Negatív sorrendben:
The Book of Souls
The Final Frontier
Innen Nekem a “gyengébbek” is bejövősek.
Nagy kedvenc a Maiden, de A matter óta már Nekem valahogy nem az igazi..
A Book of Souls szerintem egy albumként nagyon jó lenne. Én tán négy dalt gyomláltam ki belőle és hozzámásoltam a Matter három utolsóját (tisztára olyan mintha onnan maradtak volna le). Így keverék albumként nálam a Somewhere utánin legjobb album de ugyebár ez így nem érvényes.
1-No Prayer
2-Fear
Igazsag szerint,ha a két lemezből csináltak volna egyet a jó dalokkal,akkor ez egy marha jó lemez lenne
3-BNW
4-Final Frontier