Már itt van a kanyarban a Hét Jel második lemeze, a ‘Vérrel írva’. A most bemutatott Hatalmas csendek című dalt a Hét Jel név mögött „megbújó” Pócsi István Mike Gottharddal (godfater.) közösen készítette. De vajon kire/mire utal a bohócjelmez?
A Hatalmas csendek című, személyes hangvételű szerzeményhez egy különös kisfilm készült, aminek írója, rendezője és egyben főszereplője is a Hét Jel megálmodója, Pócsi István. A különös hangulatú dal és mély szöveg kapcsán István az alábbi gondolatokat fogalmazta meg: „Joker vagy Poets Of The Fall? Elkerülhetetlen kérdés. Szerintem egyik sem. Persze a párhuzam annyira kézenfekvő: ha már bohóc, akkor az vagy Joker, vagy utalás a Poetsre. Közben pedig egyik sem… A maga nemében ez egy szerelmes dal, bár sikerült úgy megfognom a szövegvilágot, hogy nem kézenfekvően az. Nem hullanak a rózsaszirmok, meg nincs szivárvány sem, de nagyon erősen van megfogalmazva a szeretés utáni vágy, és ennek nagyon sok aspektusa fogalmazódik meg. Igyekeztem olyan szöveget írni, ami a legkevesebb áthallással rendelkezik. Azt szerettem volna elérni, hogy amit érzek, az ne csak olyan legyen, mintha azt mondanám, hanem legyen a lehető legtisztább. Talán pont azért, hogy maga a szó, hogy »szeret«, a legkevésbé legyen eldugva. Hiszek benne, hogy sikerült.”
A dalban közreműködő zenészek Pócsi Pistin kívül: Mike Gotthard (godfater., Ocho Macho, Blues MD) gitáros, aki társszerzője is a nótának, Temesi Bertalan (Tornóczky All Access, Kowalsky meg a Vega, Black-Out) basszusgitáros és Tóth Tamás (Road, Mytra, Wisdom) dobos. „Az egyik legelső dal, amit a ‘Tiszta lap’ után, egy húron felprüntyögtem, és megmutattam Mike Gotthardnak. Megfejtettük és elkészítettük. Az éneklésnél kb. kiszakadt a lelkem, annyira megviselt mind technikailag, mind lelkileg” – mesélte a projekt zenei agytrösztje.
Az elkészült videóklip különlegessége, hogy Pócsi István nemcsak a szinopszist, hanem a rendezést és a főszerepet is magára vállalta. Ennek okairól azt mondta: „Igazából adta magát a helyzet. Voltak ötleteim, hogy kivel forgatnék szívesen, de rá kellett ébredjek, hogy ennek a dalnak a képi, és lelki kivetülését csak én tudom megfelelően átadni. Amit a nézők látnak, nem elsődlegesen színészi játék. Egyfajta szerep persze, de igazából csak azt mutattam meg a lehető legnagyobb őszinteséggel, hogy nekem mit jelent ez a dal. És hogy miért éppen bohóc? Mert a bohóc sír, ha nevet, vagy épp fordítva. Ambivalens szereplő, de közben a legőszintébb karakter számomra a színpadon vagy a vásznon. Hányszor sírunk örömünkben vagy épp nevetünk kínunkban? Ő meg meri ezt tenni. Ezt a fajta érzelmi amplitúdót pedig rajta keresztül tudtam a legjobban megmutatni. Rendkívül megterhelő volt az egész forgatás. Karácsony első estéjén forgattunk, eleve egy érzelmekkel teli időszakban és ott van még a dal valós mondanivalója. Igazából erre nem lehetett felkészülni. Épp ezért nem is hívtam színészt a karakter megformálásra. Egyszerűen beleültem a helyzetbe és hagytam, hogy az érzelmek legyenek az irányadók. Iszonyatosan fárasztó volt. Tudtam, mindent csak egyszer lehet felvenni. Az volt Futó Zolihoz a kérésem, akivel már sokadjára dolgozunk, hogy jöjjön minden pillanatban, és forogjon, hiszen a smink miatt nem volt arra lehetőség, hogy újra és újra vegyük a jeleneteket. Amikor befejeztük a forgatást és lemostam a sminket, egy órán keresztül ültem smink nélkül és csak bámultam ki a fejemből.”
Legutóbbi hozzászólások