Green Day - American Idiot 20 LP

Szerencsére a zenei albumok újrakiadásainak korát éljük. Ismét megéri kiadni fizikai formátumban is az új lemezeket, ahogy az évtizedekkel ezelőtt kiadott zenei anyagok újraértelmezése is masszív közönséget jelent a kiadóknak és a zenekaroknak. A cikk tárgyát képező rocktörténeti alkotás, melynek – a zeneipar sok hasonszőrű társához hasonlóan – mondanivalója csak erősödött a maga mögött hagyott két évtizeddel, nem hagy kérdést az újrakiadás esetleges kérdése kapcsán. Ha csak a puszta tényeket nézzük:

  • 23 millió eladott példány,
  • első hely a Billboard 200-as toplistáján,
  • 2 Grammy díj (2005-ben az év rockalbuma, 2006-ban az év lemeze),
  • 5 nemzetközi díj,
  • Brodway musical, mely külön megjelent hanghordozókon is,
  • dokumentumfilm, mely 2015-ben került bemutatásra (“Heart Like A Hand Grenade” címmel).

Az elképesztő siker mögött kiváló zene, súlyos társadalmi mondanivaló és feszültség, rengeteg alkotómunka, turnézás, zenei iránti elkötelezettség áll.

A fentiek után hihetnénk, hogy a Green Day legnépszerűbb albuma a 2004-ben kiadott ’American Idiot’, de nem így van. Az 1994-ben megjelent ’Dookie’ az eladott példányok számát tekintve eddig verhetetlen. De 2024. október 25-én újra kiadásra került a 20. évforduló alkalmából az ’American Idiot’, melyről röviden írni akkor sem lehet, ha csak az alapgondolatokat és a tényeket foglaljuk össze.

Bevallom, amikor kézbe vettem az újrakiadás dupla vinyl formátumát, ismét magával ragadott ez az alkotás. Visszajöttek az első hallgatás emlékei, amikor a háttérinformációk nélkül, csak a zenére koncentrálva, természetesen a ’Dookie’-hoz hasonlítva, a kissé cukormázas pop-punk kategóriába került nálam. Úgy gondoltam, a zenekar igyekszik a széles rétegeket kiszolgálni a siker maximalizálása érdekében. Egymást érték a lemezen a dallamosabbnál dallamosabb, igazi slágerek (Holiday, Boulevard Of Broken Dreams, Give Me Novocain, Wake Me Up When September Ends…), amiket a zenei TV-állomások, de még a hazai rádiók is folyamatosan játszottak.

Megnézve a dallistát a borítón, gyanús, hogy ez nem egy szokványos zenei album. Oka van, hogy már a szerzemények nyomtatott felsorolása sem a szokványos. Itt tételek vannak, kérem szépen, nem dallista. Ahogy megkapargatjuk a felszínt, a dallamtapadást okozó slágerek új értelmet nyernek, nyilván olyan Green Day-pop-punk változatban, de így legalább milliókhoz érhet el az üzenet.

Armstrongék első konceptlemeze ez, melynek központi szereplője Suburbia Jesus antihős, aki szokásos kisvárosi életét élve, utálja a körülötte lévőket, jelentős mértékben a saját életét is, így a nagyvárosba indul, hogy változás történjen az életmenetében. Rajta kívül két szereplő tűnik fel: St. Jimmy, a szabad életet jelképező punk-rock-zenész és az erkölcsöt, megszokásokat képviselő anyakép, Whatsername. Maga a cselekmény nem egy kikövezett úton vezet végig az albumon, a hallgatóra bízza, ki mit érez bele. Bennem a szerelem, erkölcs, gyűlölet, szabad élet, konvenciók, düh, szeretet, szeretethiány, elmagányosodás érzelmei csapódnak le a szövegekre koncentrálva. Az én változatom szerint tipikus vége van a történetnek…

A punk-rock konceptalbum egy olyan korban íródott, amikor még friss seb volt a 9/11 és az iraki háború. A fiatal, kamaszkorú, épp felnövekvő nemzedék a médiából (elsősorban a híradókból, hírcsatornákból) folyamatosan ömlő erőszak – és közben egy kis reklám agymosás – után kiábrándulttá vált. Ez a réteg elégedetlen volt az akkori politikai hatalommal, az idiotizmussal, amely a tömegmédia paranoiát gerjesztő hullámain befolyásolta a közvéleményt széles körben. (Hangsúlyozom: 20 évvel ezelőtt vagyunk és egy másik földrészen, ha valaki esetleg hasonlóságot látna bármiben.)

Az album alkotási folyamata hosszú volt és számos esemény befolyásolta. A banda hihetetlen sikereket tudott magáénak az 1994-es album megjelenése után. Ezt a sikert nem sikerült elérni a ’Dookie’ után következő albumokkal, plusz az állandó turnézás megviselte a három tagot, akik 2000 után szünetet tartottak, majd újraindultak. Az újraindulás azonban nem volt zökkenőmentes. A személyes ellentétek miatt 2003-tól rendszeres közös egyeztetéseket, „kibeszéléseket” tartottak, mely szerencsére ismét összehozta a zenészeket. A válság (alkotói és életkori) elérte őket is, de ebből kimászva a kreativitásba „menekültek”.

Rajongói körökben köztudott, hogy a lemezfelvétel munkálatai a ’Cigarettes And Valentines’ projektnéven indultak, ám a mesterszalagokat ellopták. Végül a zenekar úgy döntött, hogy a nulláról kezdi el következő albumát egy új koncepcióval. Az eredmény az ’American Idiot’ lett, mely egy társadalomkritikusabb, erős politikai töltetű, bizonyos pontjain még punk-rock zenére emlékeztető, de a zenei korlátoktól elszakadó lemez lett. Elképesztő sikerrel. Az ellopott mesterszalagok később meglettek egyébként – mint azt a tagok egy interjúban elárulták –, de azokat az anyagokat már csak ötletszerzésre használták később.

Nem szokványos technikákat alkalmaztak az albumon. Beleértve a hangszereket, keverést, speciális erősítőhasználatot, különleges hangszerek beillesztését, összekapcsolt dalok közötti átmeneteket és néhány hosszú, fejezetekre tagolt, kreatív kompozíciót. Mint írtam, itt tételek vannak, nem egyszerűen csak különálló dalok. A zeneiparban eltöltött több mint egy évtized, az ezzel járó élettapasztalat, zenei alkotásban szerzett rutin, melyet már jelentős siker koronázott, hozta a bátorságot, hogy a tagok felrúgják mind a zenei-, mind a szövegszerkezet szabályait, és másképp komponáljanak. Az alkotás 10 hónapig tartott, nagyságrendileg 650 000 dolláros költséggel. Az eredmény őket igazolta.

A zenekar fekete-piros egyenruhát kezdett viselni a színpadon, ebben indultak az albumot támogató turnéra, ami sikeres lett, de az elején vegyes fogadtatással indult az USA-ban. A Green Day olyan konzervatív fellegvár-államokban lépett fel, mint Texas, Tennessee és Georgia. Itt a stadionok, csarnokok „csak” 60-75%-ban voltak tele, időnként kifütyülték őket az album dalainak előadásáért. Armstrong nem rejtette véka alá véleményét, rendszeresen skandálta a „Fuck George W. Bush!” jelmondatot. Szóval mindent megtettek, hogy „bevágódjanak” Bush híveinél. Az európai turnén más volt a helyzet. A siker leírására elegendő információ, hogy 175 000 jegyet adtak el csak az első órában. Ezt követően ismét visszamentek hazájukba, ahol már csak nagy stadionokban léptek fel.

A 2024 októberében kiadott 20 éves jubileumi kiadás a 2 LP formátum mellett két limitált kiadású deluxe box-setben is megjelent, egy 4 CD-ből és 2 Blu-ray lemezből álló csomagban, valamint egy super deluxe változatban, mely 8 vinylt és 2 Blu-ray lemezt rejt. A limitált boxokban megtalálható az eredeti, 23 számot tartalmazó konceptalbum anyaga, továbbá 15 korábban kiadatlan ‘American Idiot’ demó, a 2004-es New York-i Irving Plazában rögzített koncertfelvétel, és 9, szintén kiadatlan koncertfelvétel a korszakból, köztük a Queen We Are The Champions dalának feldolgozása, a Favorite Son és a Minority felvételek élőben rögzített változatai. Ezenfelül 14 szerzemény, melyek korábban csak kislemezek B-oldalaként és bónuszszámként voltak elérhetők.

A két Blu-ray lemez közül az egyik tartalmazza a 2015-ös ’Heart Like A Hand Grenade’ című dokumentumfilmet, melyen az album felvételeinek munkái követhetők nyomon, valamint egy ’BBC: Top Of The Pops’ koncertet és a ’Later With Jools Holland’ tévéműsorban történt fellépést. A másik Blu-ray lemezen a ‘20 Years Of American Idiot’ című új, 110 perces dokumentumfilmet nézhetjük meg. A CD-gyűjtemény része egy 48 oldalas könyv Rob Cavallo producer és a Rolling Stone cikkírója, David Fricke új jegyzeteivel, plusz kitűző, matrica és felvarró is, a bakelitváltozathoz pedig egy 36 oldalas könyv, egy nagy Green Day-zászló és az ikonikus American Idiot vörös nyakkendő tartozik.

Én a „sima” dupla vinyl lemezt hallgattam a cikk írása közben, mely vörös-fekete színezetű, kiváló minőségű borítóval és egy nagy formátumú inzerttel (melyen a dalszövegek kézzel írott stílusban is megtalálhatók) készült a Cseh Köztársaság területén.

Zenészek:
Billie Joe Armstrong – ének, háttérvokál, gitárok
Mike Dirnt – basszusgitár, háttérvokál, ének
Tré Cool – dobok, ütőhangszerek, ének

American Idiot / Jesus of Suburbia (I. Jesus Of Suburbia, II. City Of The Damned, III. I Don’t Care, IV. Dearly Beloved, V. Tales Of Another Broken Home) / Holiday / Boulevard Of Broken Dreams / Are We The Waiting / St. Jimmy / Give Me Novacaine / She’s A Rebel / Extraordinary Girl / Letterbomb / Wake Me Up When September Ends / Homecoming (I. The Death Of St. Jimmy, II. East 12th St., III. Nobody Likes You, IV. Rock And Roll Girlfriend, V. We’re Coming Home Again) / Whatsername

Megosztás